Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében
mindkét fél hallgatólagosan jogot tulajdonított magának. Egy bátai idős adatközlő szerint „...mindenkinek van szeretője angyalom, aki egy kicsit is eleven. Kinek a komaasszony, kinek a szomszéd, kinek más. Csak a gügyögéknek nincs. Aki eleven, annak mindnek van, nőknek is, férfiaknak is, mer ez Isten rendelése. Kérdezze meg a debreceni papot, az is ezt fogja mondani, kan bassza a nőstényt. Ez az igazság! " A házasságon kívüli nemi kapcsolat bár általánosan elfogadott volt a sárközi társadalomban, sőt bizonyos fokig az egyén életrevalóságának fokmérője is, hiszen azt tartották „minden valamirevaló embernek van szeretője", de a látszatra ügyeltek. Megszólták azt, akinek több szeretője volt. „Decsről ha beszélnek, 'abbu a jó falubul. így ítélik meg. De ez a Sárköz mind ilyen... Gazdag kisfiú és kislány, amikor iskolások, már együtt járnak. Azután egybe vannak 2 esztendeig (házasok), aztán meg elválnak. Említ egy fiatalasszonyt, aki egy hónap után vált el most az urától. Azt beszélik róla, hogy nem volt az urával egyszer sem. Nem tudja, hogyan lehetett, együtt háltak, oszt nem volt az urával mégse. Osztán el is váltak. Az ura megyerte nagyon, úgy mondják. Ezeknek nem volt lakodalmuk, csak épen esküvőjük, s mivel szemben laknak egymással, nem vittek át semmit a férfihez, így nem volt semmi visszavinni való. De hány történik ilyen. Az egyik szomszédjáról is azt mondja, az ura jár Pöntölére, ő meg itthon kurválkodik egy másikkal. Itt ilyen divat van. " 7 A családi élet problémáiról a többi adatközlő is megemlékezett: „Arról van szó, hogy némelyik háznál az asszony a gazda , V. S.-ról mondják, hogy ő a gazda, 'mert az nem olyan itt-ott eszű". Az ipa mindent rábízott behány év multa, mikor látta, hogy milyen józan. Mert a fia nem jó. Részeges, kurvás. A napa meg olyan, hogyha férfit lát, elveszti az eszét. Aki férfi véletlenül benyit hozzá rögtön becsalja. ' Akko mán nekiadta a kézit, hogy az ember fogja a lábát'. így lett V. S. gazda. A napát az ura el-elverte, de az sem volt különb. A fiuk házpásztor volt, a szolgákkal, meg a béresekkel. Míg a szülők fürdőn voltak, addig eladta a búzát. Amikor hazajöttek, és látták a kárt, az apa azt mondta hát te se voltál jó, én se voltam jó, hogy lenne a fiunk jó. Csak nem volna lelked csendőrkézre adni!. " l 9 Az anyós és meny közötti viszony gyakran a házasság felbontási okát képezte. „Az anyós (Kubránczky Sára) röttenetösen gusztusos vöt. Ennek sönki se vót jó. Én möntem oda férjhöl, egy hétre, mikor mentem haza, kérdezték a falun „még mindig kibírod áni?" Akármit dogoztam, nem vót jó. Kisöpörtem a szobát (hatalmas nagy régi módi szoba vót) elrúgta a szemetet, mert a lapátot eldugta s míg kiment keresni, addig elrúgta a szemetet. Ha meg egyszerre vitte be a lapátot a söprűvel, akkor kivitte a lapátot és eldugta. Csupa dacból. Ha kérdeztem, hol a lapát, keresd meg. Ha enni akart adatközlő, akkor mindig átment anyjához. Volt az urának szeretője, azt hitta mindenhez, nem engedte a menyét, én nem tehettem semmit. De ha szűni köllött, ezt töhettem (mert ehhez ő kitűnően értett). A kislányát is onnan hazulról etette, mert itt nem adtak neki semmit. Soha az anyós kézibe nem fogta a lányt, akárhogy sírt is. Adatközlő fonalat vetett föl. Közben a kislány nagyon sírt. Az ura rászólt, hogy hallgattassa el. De hosszú lett volna főzni neki és a munkát nem akarta abbahagyni. Akkor az ura azt mondta, hogy főzzön egy tojást a lánynak, hogy már hallgasson. O gondolta, hogy ha én egy tojáshoz nyúlok, akkor e köll a háztul mönni. De megfőzte a tojást. Mondta is az anyós, hogy pakója a gyereket és vigye haza, ű nem hallgatja a gyerekrívást. Még a gyerekre mosott ruhát is vizesen kellett hazavinnie. A lánya azután otthon maradt, ő megjárt vissza szőni az anyósnak. Egy festett ágya volt ott csupán, mindene otthon volt külömben. Mondta is, hogy ha nem lehet a lányt hazavinni, akkor itt én se köllök, ha a lány nem köll, akkor én se maradok. Édesanyám is mondta, hogy el köll hozni az ágyat: hazaviszem az ágyat, ha egyszer má nem lakok itt, nem kell az ágyam se itt. Összesen egy kis éjjelit vettek az anyósnál, azt nem engedte elvinni. Nem vettek semmit Kubránczky kislányának az anyósnál. Az édesanya vett mindent és a komaasszony, aki gazdag volt. A fiatalokat az anyós adja össze és ő is választja el. Adatközlő csak akkor ehetett az anyósnál, ha az emberek otthon voltak, máskor szaladt mindig haza édesanyjához és ott evett. A kérdésre, hogy ha ilyen rossz volt a hely, az ura is rossz volt, akkor miért maradt ott? Az ember nem válik, amíg tud tűrni. De azután csak elment. " 18 ° „ Valahol vót egy csinos szép asszony, ahhoz biztos odajárt a lidérc, vagy ludvérc. Látták bemenni a kéményen egy nagy fényesség alakjában és az ment be a menyecskéhez. Pláne ezt olyan menyecskére mondták, akit nem kaphattak meg az emberek. Hát olyan nincs, hogy valamelyik asszonynak nincs szeretője, hát ahhoz a ludvérc járt. " - G. VÁMOS 1977a. 177 VAJDA 2000, 217. 178 FÉL 1951, 179 Uo. 180 Uo. 321
