Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

A legkézenfekvőbbnek, a legkisebb veszéllyel járónak a komaasszonnyal, komával való szexuális kapcsolatot tartották. Az volt az általános vélemény, hogy „a férfit kellett megnyerni, mert ha a férfivel jóba vagyok, akármikor beállíthatok, mert a komámat keresem, s ha a komám nincs, akkor a komaasszony szeretőmet. " A módosabb sárközi „pógárok" keresztkomának 5-10 házaspárt kértek fel. „Ezek közül már könnyebben kiválaszthatta magának az ember a szívének kedves komaasszonyt. Itt nagyba ment a komázás. Vót olyan család, ahol 10 komámuram és komámasszony vót, oszt belejárt egyik a másikáéba. " (Decs) A férj gyakran tartózkodott a falutól távol eső szállásokon, s mivel a komaság intézménye segítségnyújtó bázisként is szolgált, nem volt feltűnő, hogy a férj távollétében a koma valamilyen ház körüli munka ürügyén felkereste a komaasszonyt. „Ilyenkor veszély nélkül besegíthettünk az asszony pendelye alá is. " Gyakran a kényszerűség sodorta egyik vagy mindkét felet a házasságon kívüli kapcsolatba. „Gondolja már el, hogy megnősül egy életerős fiatalember, akinek jó keményen áll a sudribunkója, és ahelyett, hogy nyomogatná az asszony lába közzé, eltiltják tőle, ne háljon a feleségével, nehogy megfeküdje az asszonyt, hogy ne legyen gyerek. Itt vót a szomszédunkba az Évika, férjhez ment az I. Pistihez. Gazdák vótak mind a ketten. A fiatalember mégis eljött vőnek a lány szüleihez. A férj et kint hagyták a szálláson, a menyecskét meg hazahozták, - nem kell mindig vele aludni, hogy gyereked legyen! Elég ez az egy! -Persze, hogy az ura megunta a koplalást. - Nem koplalok bíz a, ha feleségem van! Jóba lett az egyik komaasszonyával. Utána meg mikor az öregek meghaltak, az Évika panaszkodott, hogy felé se néz az ura. Végül is ott hagyta a feleségű, elvett egy másikat, mert hiába egy asszony arra való, ahogy a nóta mondja: Ez a bajor ennivaló,/ Nem csizmára kenni való./ A szép asszony arra való,/ Esthajnalon fordítsd aló. " (Decs)

181 A sárközi férfiak nem is rejtették véka alá szándékukat - egy kis itóka után - bátran énekelték, hogy: Sárga szeme van a kukoricának,/ De szép felesége van a komámnak./ Szedik az eperfa csipkés levelét,/ Elszeretem a komám feleségét. (Ocsény) Gyakran valóra is váltották a nótában kiénekelt ígéretüket. Nem egy esetben a kiszolgáltatottságból eredő helyzet szülte valamelyik koma közeledésének elfogadását. Ez főként olyan esetekben fordult elő, ha özvegy lett az asszony, aki „kiváló lányként" menynek ment a lakodalom után a férje szüleinek portájára.

182 Ilyenkor a fiatalon özvegyen maradt asszonyt, különösen, ha gyermek is volt, marasztalták férje szülei, és ilyenkor gyakran a kegyelemkenyér mellé, kiszolgáltatottsága révén apósa nemi közeledésének és a komák szexuális ostromának is ki volt téve.

183 11 VAJDA 2000, 219. 12 A Sárközben általános volt ugyanis, hogy az egyes, vagyis vagyonosabb egyke lány mellé vőnek ment a szegényebb kiváló legény, aki nem vihette szülei gazdaságába feleségét, s ugyan így kiváló leánynak mondták azt, aki szegényebb volt, vagy még ha módosabb is, testvére lévén, nem maradhatott szülei portáján, hanem menynek ment. - BALÁZS KOVÁCS 2003, 267-280. „Anyósával él sok vő - ölég nem jól van. Lánya vót a felesége, most meg ű él vele...G. Sárikát az ipa már ura életében is szerette. Az a férfi, akivel a Sárika összeállt, megzavarodott, mikor meghallotta, hogy Sári az ipát szereti, azért nem is vette el. A Sárika visszament, mert lőtt böcsülete, hogy az ipa szereti otthun - a másik mönyecske meg nem akarta - az anyós azt mondja hogy hát valaki, aki dolgozik helyette, azért tűri. Vőjével él sok asszony - a menyecske bánatjába meghalt. A tisztelendő ur nem is eskette meg őket. Az má piszkosság apa lányával, ha él. Van egy ilyen eset is, mutogatnak rá ujjal. A lány féleszű. Együtt mennek mindenhova. Após a menyével tart fenn kapcsolatot, ammá piszkosság, de nem vállalik ám el, hogy ügy van, ha meg gyerek lesz, azt a törvényes apára fogják. A község az ilyenekre haragszik, de csak ügy jár össze velük, mintha ez az eset nem állna fenn. Gyalázatos munka elveszi a lányának a vőjét, borzasztó ez, lenézik ezt, ennél gyalázatosabb nem is lehetne. Csak csúnyább az aki a maga családja között csinyál ilyet - azt mondják vérfertőzés...Sokan élnek az anyósukkal. Elég nem jó, mert lánya van. Vót a felesége, most meg ű él vele. - Adatközlő nevet közben - Nem izél ahho, nem norma, hogy a lányával is meg az anyjával is. Itt minden vő szereti az anyósát. A szegény vöt az anyós kényszeríti, hogy szeressél engem is. Sokszor meg is van a gyűlölség. Sokszor van, hogy szolga van a háznál, odaadja a lányát, elveszi, oszt ütet szereti. Mondja is a vő, hogy szeretem a lányát, baszom az anyját. Ilyen nem egy van. Apósa a menyét szereti. A G. após is szereti a Sárikát, a menyét. Szerette ugyan az asszonyt kisebbik ura, ahogy meghalt az ura. Talán még most is szereti, bár megnősült a kisebbik ura is. ..Együtt hátak egy ágyban oszt nem vót az urával - mondja egy fiatal asszony, akinek most volt az esküvője és egy hónap múlva már elváltak. Hogy hugyan lehet ez - nem tudhatni. De hány történik ilyen...Szomszédasszonyával 16 évig nem beszélt. Mert azt mondta, hogy ő az apósát szereti. Ezt szembe mondta. Átvitte egyszer a gyereket hozzá, amikor két hónapos volt az anyósával együtt és azt mondta, tudod-e S. S. mi újság Te az apósodat szereted. O azóta nem beszélt vele, 16 álló esztendeig. Most egy hete megbéküli, mert a szomszédasszony megszólította, hogy hová mégy? A kérdésre őfelelt és megbékült vele „hát idősebb ha már megszólított", külömben a többi házbeli eddig is beszédes viszonyban volt vele. A háznál él egy öreg 95 éves ember, a nagyapa, azután G. J. 59 éves, feleségével 322