Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

Ezt Deák Katalin maga sem tagadta, nem is tagadhatta, mivel Törvénytelen ágyból született, és most is élő Gyermeke ezen Vádat ellenmondhatatlanul bebizonyítja. Mi annakokáért mind Deák Katalint, mind a Férjét Ifjú Magyar Pétert figyelmetessen ki halgatván, és a Felséges Királyi Kegyelmes Patens 52ődik §-sának Tartalma szerént Lelki Esméretek szerént való Kötelességeket hathatóssan szivekre kötvén, minden lehetséges fenyegetések által igyekeztünk őket az együttlakásra rábírni: de midőn láttuk, hogy sem kérésünk, sem intésünk, sem fenyegetésünk rajtok leg kissebbet sem fog, ebéli kötelességünknek jó Lelki Esmérettel eleget tévén, a nevezett Perlekedő Feleket edgyességre nem téríthettük: többször nevezett Deák Katalinnak az Elválást kereshető Levelet edgyező akarattal ki adtuk, annyival inkább, mivel ezen elválást magunk is helyesnek tartjuk, nem tsak azért, hogy azt mind a két fél kívánja: hanem azért is, mert közöttők halálos, és meg győzhetetlen gyűlölség uralkodik, és hogy Deák Katalin Férjétől külön lakásának ideje alatt Fattyat vetvén, tetemes okot szolgáltatott az elválásra. 1826. márc. 28. Tekintetes Nemes Tolna Vármegye Törvényszéke Magyar Péter és felesége Deák Katalin perekben azt méltóztatott kegyesenn rendelni, hogy a Detsi és Ótsényi Prédikátorok próbálják még egyszer a nevezett pereskedő feleket megbékéltetni, és az együtt lakásra reá birni: mi annak okáért, a fent írtt Esztendőbenn és Naponn Helység Bírája lffj(ú) Berekali Péternek, Szabó Gergely és Deák Pál Esküiteknek, és Síró Sámuel Curatornak jelenlétekbenn, Magyar Péter és felesége Gyűlésünk eleibe állítvánn, minekutánna minden erkölcsi okokat szivekre kötöttünk volna, Magyar Péter több ízbenn nyilvánn kijelentette, hogy ő Deák Katalint magához veszi, és ígérte, hogy mint házastársát illendő betsületbenm tartja: de Deák Katalin megátalkodva azt vallotta, hogy ő Magyar Péterhez soha viszsza nem megyén. 1826. dec. 3. Tekintetes Nemes Tolna Vármegye méltóztatott végezni, hogy Magyar Péter és felesége Deák Katalin között a békesség helyreállítása újonnan próbáltassék meg a Detsi és Ótsényi Prédikátorok által. Ez a próba megtétetett, és Magyar Péter ajánlotta magát, hogy Deák Katalint magához viszsza vészi: de Deák Katalin megátalkodva azt vallotta, hogy ő Magyar Péterhez soha viszsza nem megyén. Ez a Vallástétel írásban megküldetett Fő Bíró Te(kin)t(e)tes Visolyi János Urnák. 1828. dec. 7. Jelenvoltak Soltra János Prédikátor, Ijfj(ú) Deák Pál Bíró, Miser István, Seres István, Bogár István, Dorkó Péter, Kováts B. István, Berekali Péter, Széki Pál, Pap István, Kis János, Zsikó István, Molnár János, a kik Te(kin)t(e)tes N(eme)s Tolna Vármegye parantsolatjából, Magyar Péter és Deák Katalin Viszszás és egymástól régtől fogva külön lakó Házasokat próbáltak egymással megbékéltetni, és az együttlakásra birni: de vélek semmire sem mehettek mert noha Magyar Péter több ízbenn kijelentette, és fogadta, hogy mint házastársát betsületbenn tartja: de Deák Katalin egészszen megkeményítette magát, és azt vallotta, hogy ő Magyar Péterhez soha viszsza nem fog menni. 1837. febr. I. Ezen Gyűlés tartására okot adott e következő dolog: Berekali István felesége Vajda Ersébeth, a Prédikátornál több izben panaszt tett az eránt, hogy az ő Leánya Berekali Judith férjével Dorko A. Pállal békességben nem élhet a miatt, mivel Dorkó A. Pál feleségének nevezett Berekali Judithnak több ízben világossan meg mondotta, hogy ő sem testének, sem Lelkének nem kell, mivel őtet erővel kötték reá - ennélfogva Dorkó A. Pál feleségétől mindent el zár és megfőzni sem engedi. A Prédikátor ki halgatván ezen perlekedő feleket, minekutánna által látta hogy az ő közöttők lévő egyenetlenség semmi fundamentomonn nem épül őket az egymással való békességes lakásra intette, és minek utána Dorkó A. Pál azt is ki jelentette, hogy a felesége Berekali Judith tőle a házassági kötelesség tellyesittésit is meg vonja, még is a Prédikátor őket az edgyütt való lakásra kényszerítette és haza küldötte. Azomban Berekali István felesége Vajda Ersébet más nap ismét a Prédikátorhoz ment, arra kérvén, hogy mivel a nevezett házasok egymással semmiképpen békességben nem élhetnek, engedje meg a Prédikátor hogy Leányát a férjétől a maga Házához vihesse: de a Prédikátor ezt meg nem engedte. - Hanem Vajda Ersébet következő napon újra a Prédikátornál meg jelenvén, és hamissan azt állítván, hogy az ő Leánya a férje kegyetlensége miatt már nyavalya törössé lett, és ha néki meg nem engedhetik is, a Leányát a Férjétől erőszakkal is magához veszi. - A Prédikátor ezen hamis vád által elhitetödvén meg edgyezett benne, hogy Vajda Ersébet a Leányát a Férjétől el vihesse, de úgy hogy előbb a Helység Bírójának tudtára adja, és Dorkó A. Pál házát a magok fejétől ki nyitni ne bátorkodjanak. A Helység Bírója is hitelt adván Vajda Ersébet vádjának, meg engedte, hogy a Leányát a férjétől elviheti, de úgyhogy egy Eskütt embert is rendelt, ne hogy Berekali István a Vöjén valami erőszakot el követni bátorkodjon. Alig múlt el azonban két három Nap, Vajda Ersébet a Prédikátorhoz újra el ment, és kérte hogy a Leányát Berekali Juditot férjével Dorkó A. Pállal békéltesse meg. A Prédikátor maga mellé vévén Curator Lovas M. Jánost Januarius 29én Berekali Juditot a férjéhez viszsza késérte de tsak két nap sem múlt el, a mikor már Berekali Judit a férjét ismét elhagyta, és azt állítota hogy hozzá soha többé viszsza nem megy. A Prédikátor a többször nevezett viszszás Házasok között maga békeséget nem szerezhetvén a fent írt Naponn és Esztendőben közönséges Gyűlést hirdetett és mi előttünk is ezen ügyet meg visgálni akarta, annyival inkább mivel Vajda Ersébeth, és Dorkó A. Pál testvér je Dorkó A. Sára ötét részre haj lássál vádolták, azt állítván, hogy a felly ebb nevezet perlekedő Házasfeleket soha együtt, hanem mindég külön halgatta ki: mi annak okáért a panaszolkodó Berekali Juditot először ki halgattuk a ki a férjét ezekkel vádolta: Iször hogy a férje előle mindent el zár, hozzá sohasem szoll őtet nem szeretetből hanem tsak a jussáért vette el. 2or Hogy a ruháját házából ki szórta, azt mondván, hogy a szive mindjárt meg könnyebbül, ha tőle el megyén: mert mihelyt az udvarába bé mégyen mindjárt meg reped a szive. 3or Hogy ötét ököllel fejbe és hátba verte Krisztusát mivelte, pokolba utasította. - Arra a kérésre pedig: miért nem enged, mikor férje házassági kötelességét tellyesítteni akarja? Azt felelte, hogy egyszer ugyan a férje kényszeritette, de ollyan goromba beszédekkel élt, mellyekkel inkább elidegenítette magától mintsem magához édesítette volna. Elöl állíttatván Dorkó A. Pál, azt vallotta, hogy azért idegenedett el Feleségétől mivel őtet az Ipa Berekali István igen nagyon megverte, továbbá mindnyájan féleszűnek, korságosnak, ne Takátsnak, Taba Dorkának tsufolták - véle közösülni nem akar. Fő 309