Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

képpen pedig azért idegenedett el feleségétől mivel azt erö szakkal kötötték reá. - Azt pedig erőssen tagadta, hogy Feleségét valamiből ki zárta és hogy ruháját házából kiszórta volna, hanem azt meg vallotta, hogy midőn Berekali István Kotsival a Házához ment akkor a ház ajtót nyitva hagyta hogy feleségének edgyetmássát az Apja Kotsira rakhassa, valamint, azt sem tagadta hogy Januarius 3 lén a feleségét tenyerével kétszer meg ütötte. A Gyűlés ezen egyenetlenség okának azt gondolván lenni, hogy Berekali Judit azzal idegenítette el magától Férjét mivel annak engedni nem akar, és hogy arra erőszakkal köttetett mind a két félnek Násznaggyait, ugy mint Dorkó Pétert Lovas M Jánost Dúzs Josef Helység Jegyzőjét és Vajda Pált elő hívatta, de a kik jó Lélekkel állították hogy ők az erőltetésnek még tsak gyanúját sem tudták, és így Dorkó A. Pált hazugságban hagyták ki is ezen állittását vissza vonta, de álhatatossan azt vallotta hogy ők tsak ugyan a Feleségét soha magához nem veszi, mert ha eddig véle ez nem közösködött már most ő maga is egyátoljába alkalmatlan a Házossági kötelességnek tellyesíttésére. A Gyűlést ezen helytelen és igazságtalan panaszoknak és vádoknak helyt adván, a többször meg nevezett egyenetlen Házasokat úgymint: Dorkó A, Pált, és Berekali Juditot az együtt való békességes lakásra hathatossan intette és a hazamenetelre fenyegetésekkel kényszerítette. Hogy pedig Vajda Ersébet Berekali Juditnak Anya és Dorkó A. Sára Dorkó A. Pál Testvér Nénnye a kik leg több Okainak tapasztaltattak ezen egyenetlenségnek többé magokat ilyenekbe ne avassák keménnyen megfeddettek. 1838. jan 17. Ocsényi Lakos Dorkó András Pál Felesége Berekali Judit többszöri panasszait emiitett Férje ellen ismét meg ujitván jóllehet ezek a panaszok már több ízben Ekklézsiai Gyűlésben ki halgattattak, megvisgáltattak és mindenrészben helyeseknek nem találtatván a nevezett perelekedő Házasok az együtt Lakásra a Gyűlés által kénszerittettek - a minek két vagy három ízben engedelmeskedtek is - mindaz által mivel Berekali Judith Dorkó András Pál Férje ellen most két ujj és igen fontos panaszt adott bé a Prédikátornak, az ö Kis János, Bogár István Presbyterek, Tök István, Kis Bogár István Esküdtek és Dávid Sándor Curator által ismét megvisgáltatott a szerint mint következik: 1. Berekali Judith a Gyűlés előtt meg kérdeztetvén mi panaszsza van a Férjére; mióta meg esküdtem annak soha sem kellettem, több izben mind magam mind mások előtt nyilván megvallotta, hogy sem testének sem lelkének nem kellek - magamat Szüléimet átkozott, szidott, káromlott, vert pokolba igazgatott reám nem nézhetett azt mondván, hogy inkább néz a nyűves kutyára mint én reám - kurvázott semmi dolgom néki nem tettzett, sütésemmel főzésemmel, mosásommal meg nem elégedett, előlem mindent eldugott, velem igen ritkán hált és soha nem közösködött, a mi több soha még meg sem csókolt, ha éjtszaka a kezemet reá tettem azt eltaszigálta, közelebb pedig kést fogott és azzal fenyegetett hogy meg öl. Megkérdeztetvén továbbá tapasztaltad é magad vagy hallottad é másoktol, hogy a Férjed valamely más személy után adta volna magát és azt szeretné? azt felelte hogy ezt sem maga nem tapasztalta sem másoktol nem hallotta. Kérdeztetvén miért vádolod a Férjedet azzal, hogy véled sohasem közösködött? ha ez igaz volna miért kellett az Édes Anyádnak Berekali Istvánnénak hozzátok menni és tégedet keményen megszidni és néked azt mondani hogy ha hozzá mentél álj meg néki akár mikor és akár hol kívánja? ez azt bizonyítja hogy a Férjed akart volna veled közösködni de te nem engedelmeskedtél Felelte ezt a Férjem csak azért cselekedte, hogy annál inkább meg szabadulhasson tőlem, de hogy valósággal kívánt volna közösülni azt álhatatosan tagadom anyival inkább mivel nékem arra mindég hajlandóságom lett volna. Meg kérdeztetvén vágynak e olyan bizonyságid akikkel ezt a sok vádat bé tudnád bizonyítani? Felelte, igen is vágynak nevezetesen a lakónk Ifjú Péri János, és annak felesége Szundi Sára, a kik a Gyűlés előtt így vallottak: Dorkó A(ndrás) Pál miolta nálok lakunk előttünk több izben azt vallotta hogy Felesége sem testének sem Lelkének nem kellett, most sem kell, azt mind magát mind Szüléit szidta káromolta, pokolba igazgatta, reá nem nézhetett, kurvázta, semmi dolga néki nem tettzett, maga süt, maga főz, maga mos a Feleségével nem hál: de az nem igaz, hogy a Felesége elöl mindent elzár, mert lisztje, szalonnája húsa a Felesége kezén áll a sirt ugyan elzárja az almárjomba de a kultsát a Felesége elöl eldugná ök arról semmit nem tudnak. Meg kérdetvén továbbá hát az igaz é h(ogy) Dorkó András) Pál a Feleségét Berekali Judithot késsel megakarta ölni? igy feleltek: Péri János akkor odahaza nem lévén ebben a dologban semmit nem tudott, hanem a Felesége Szundi Sára igy vallott: én akkor a konyhába voltam és a nagy lármára, sikoltásra bé mentem a szobába Dorkó A(ndrás) Pál kezében láttam a kést és mikor mondottam neki te bolond meg akarod ölni a Feleségedet, azt felelte: tégedet is megöllek, de csak ugyan egyikünket sem bántotta. 2or Dorkó A(ndrás) Pál, a Gyűlés eleibe állítatván, a fellyebb kitet vádakra így felelt: Megvallom hogy a Feleségemet soha nem szerettem, most sem szeretem és nem is szerethetem: mert én tehetetlen vagyok a házassági kötelesség telyesítésére, és ha akarnék is fehér személlyel n(em) közösülhetek. Megkérdetvén továbbá miért vetted el hát a feleségedet és miért tetted azt szerentsétlenné? Igy vallott: akor ötét tsak kéntelenségböl vettem el, mert erőltettek reá, erővel verték hozzá, de hogy ki erőltette arra hogy Berekali Juditot elvegye azt a Gyűlés előtt soha meg n(em) mondotta. Megkérdeztetvén igaz é hogy a Feleségeddel nem hálsz és véle még soha sem közösködtél? Azt vallotta: Igaz mert amint már monda tehetlen a vele való közösülésre. Hát az igaz é hogy szidod vered? Igaz, mert ő is szid engemet, szidja ami több már megholt szüléimet fenevad rágatja őket a földből. Azt sem tagadom, hogy a feleségemet egynehányszor megütöttem de nagyon soha meg n(em) vertem. Hát az igaz é hogy a Feleséged előtt mindent elzársz, és néki sütni főzni nem engedsz? Felelet. E n(em) igaz mert a Feleségem kezén van lisztem, szalonnám - az igaz hogy a zsírt az almariomba bezárom, a kúltsa mindég az almariom tetején ál - azt sem tagadom, hogy néha néha magam sütök, magam főzök, mert a feleségem a Szüleinél mindennap jol lakik - nékem ételt n(em) készít, - kentelen vagyok hát magam főzni. Egyebaránt azt is meg mondom hogy mivel maga a Feleségem nekem nem kell azért n(em) kell semmi munkája is. Talán hát azért akartad megölni? Valja. A Feleségemet megölni soha sem akartam, hanem a nagyobb darab húst előlem a tálból kivette azért bosszankodtam meg, de már akkor a kés a kezembe volt, amit enni vettem elöl nem pedig azért hogy a Feleségemet megöljem. 310