Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

tisztségviselők kiszálltak és a helyszínen vizsgálták meg a falvak erkölcsi állapotát, az eklézsia anyagi helyzetét. E korai időben a házassággal összefüggő ügyek az egyházmegyei fórum elé tartoztak, ezért a gyűléseikről készített jegyzőkönyvek zöme ilyen természetű: hűtlen elhagyás, házasságtörés, vadházasság, paráznaság, stb. A 19. században, külön egyházi szervezet, a presbitérium megalakulása után is nagymértékben megmaradt az egyházi és a világi bíráskodó testület korábbi személyi összefonódása. A két testület illetékességi területének elkülönítése a fegyelmezés terén sem következett be. A presbitérium elé kerülő ügyek nagy része pl. veszekedés, harag, perpatvar. Ezekben az esetekben békéltető funkciót töltöttek be. Akad azonban adat arra is, hogy haragosok ügyét a falu gyűlése előtt intézték el. Az illetékesség eldöntésében a paráznaság büntetésénél is bizonytalanságot tapasztalunk. Az esetek nagyobb részében a nem házas személyek paráznaságát a presbitérium büntette, a nős paráznákat pedig a bírák, de itt is vannak kivételek. Gyakori, hogy a megesett leányok csak azután mentek eklézsiát követni, miután a világi bíróság előtt már feleltek. Van eset, hogy egyházi és világi büntetést is kiróttak egyszerre. A presbitérium bizonyos esetekben első fokú bíróság szerepét töltötte be. Ha a vétkesek nem jelentek meg , vagy ha nem fogadták el az ítéletet, az ügyet a presbitérium továbbadta a világi tanácsnak. Szembetűnő a presbitérium bíráskodási lehetőségeinek szűk volta. Maguk a presbiterek és a lelkész is tudatában vannak korlátozott lehetőségeikkel: gyakran kell kérniük ítéleteik végrehajtásához a községi tanács segítségét. Az eklézsiakö vetésen kívül az intés, a figyelmeztetés és a dorgálás a kizárólagos eszközük. A büntetés fokozatai: négyszemközti megintés, a tanúk előtti megfeddés, a gyülekezet előtti dorgálás, ezek után az úrvacsorától való eltiltás, gyülekezetből való kitiltás.

123 A nemi erkölcs Közismert, hogy a Sárközt, mint az egyik jellegzetes születésszabályozó vidéket jóval szabadosabb életfelfogás jellemezte, mint az ország más tájegységeit. Az itt élő, egykéző, jó módú parasztok körében az élet minél teljesebb kiélvezése lett az életcél. Felfedezték saját testüket, a felfokozott nemi élet kultuszát. A test ördöge nagy úr volt, nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek körében is.

124 Az erkölcsi értékrend követelményeit fogalmazzák meg népdalaik is: Kék a kökény, ha megérik fekete,/ Nem vagyok én szentéletű remete./ Nem viselem a remote életöt,/ Amíg élők szeretőtartó löszök} 5 Nem köll engöm tanítani,/ Hogy köll szeretőt tartani./ Megtanultam én már régön,/ A pilisi szőlőhögyön}

26 Volt szeretőm sokszor sok is,/ De jó volna most csak egy is./ Aki engöm vigasztalna,/ Vigasztaló szókat adna.

121 BALÁZS KOVÁCS 1980, 37-48., BALÁZS KOVÁCS 1994, 65-74., JÁVOR 1971., ILLYÉS 1941. „...a Bóna szüle olyanfajta vót. De nemcsak olyanfajta vót, hanem amolyan fajta is. Attu tanutuk a régi nótákat. Szóval mindent tudott. Szeretőt tartani is. Dani Pál vót a szeretője, és akkor azt dalóta: Horgas partján van egy leveles nyárfa Oda van a rózsám lova pányvázva Hosszúra van a pányvája eresztve Ne fejj rózsám nem lösző elfelejtve. Ezt attú tanútam. A kantárja nemzeti szín pántlika A gazdája velem jár a tilosba. Evvel fejezte be. Még 60 éves volt is volt szeretője. Ez a Dani Pál még akkor is szerette. " ~ G. VÁMOS 1977. MARTIN 1979,90. BOGÁR 1966,90. MARTIN 1979, 109. 306