Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

majdnem minden közösségre érvényes tabu, amit nem szabad és nem is illik áthágni. Ez teljes szigorral érvényesült, A leánynak nem szabad a házasság előtt több férfival is szerelmi viszonyt folytatni. E vétség már határozottan „kurvaságnak " számított. Amíg a munkaerkölcs ellenőrzése szinte teljesen a férfiak hatáskörébe tartozott, addig a szexuális erkölcs és a mindennapos viselkedés szabályainak ellenőrzésében a közösség valamennyi felnőtt tagja részt vett. Csupán az egyes erkölcsi megjelenési formák területén tapasztalható némi differenciálódás, amikor a férfiak, vagy a nők, az idősebbek vagy a fiatalabbak ellenőrző szerepe domborodik ki inkább.

115 A paraszti erkölcs egy sajátos szintézis eredménye: egyrészt olyan szabályok kialakítása, melyeket a szigorú létfeltételek szabtak meg az évszázadok során, a munkamorál, a józanság, a mértéktartás stb. Másfelől azt is figyelembe kell venni, hogy a mértéktartásnak, a munka elvégzésének általában az egyszerű és kiegyensúlyozott életvitelnek valláserkölcsi indítékai is vannak. Max Weber óta tucat számra jelentek meg a tanulmányok arról, hogy a középkor túlvilág felé forduló világképét a protestantizmus - azon belül is a kálvinizmus - hogyan alakította át „evilágivá".

1 A vallás szerepe legerőteljesebben az erkölcs szférájában nyilvánul meg. Mivel a keresztény egyházak erkölcsi felfogásának alapja a tízparancsolat volt, így állásfoglalásuk abban is megegyezett, hogy mit tartanak bűnnek. Természetesen nem lehet kihagyni ebből a szintézisből a hatósági kényszert sem, melynek történelmi előzményei vannak: a nép „bűneit" nagyon is számon tartották, és nyilvános megszégyenítésben részesítették a vétségeket elkövetőket. A paraszti erkölcsöt az egyén úgy fogja fel, mint a megfellebbezhetetlen rendet, mely egyetlen alapja lehet a közösség együttélésének. Az erkölcsi értékrend lényege nem a merev etikai szabály, hanem a közösségi lét zökkenőmentes biztosítása, az egy közösségbe tartozó emberek mindennapi életének jó összehangolása, amely teret enged igazi közösségekhez méltóan az emberi gyarlóságoknak, az esendő emberi természetnek is. A faluközösség a szokás és hagyomány hatóereje által kitermelt olyan erkölcsi szabályokat, amelyek mindennapi életében döntő módon érvényre jutottak. Az erkölcsi normatívák az egyének életében cselekvést, magatartást irányító szabályokként jelentkeztek, amelyekben megfelelően kellett végezni minden tevékenységüket. A viselkedési szabályok elsajátítása még nem jelentette azt, hogy a faluközösség minden egyes tagja minden helyzetben ennek megfelelően cselekszik, kötelező érvényűnek tartja a megtanult szabályokat. Ezért a közösség erkölcsi életében a tanulás mellett legalább annyira fontos volt a szabályok betartásának folyamatos ellenőrzése, a szabályok elleni vétség esetén pedig a mulasztás számonkérése.

117 Az erkölcsi-magatartási szabályok létezését, működését a megszokás ereje és a közösségi együttműködés támasztotta alá. Ez egyben biztosítékul szolgált arra is, hogy e szabályok betartását mindenki ellenőrizte, és az ellenőrzés kiterjedt az erkölcs megjelenési formáinak egészére, így a nevelés, a vallási élet, a munkavégzés, a játék, a szórakozás, a szerelmi élet, a párválasztás területeire, és az élet egyéb területein ható erkölcsi-magatartási és társadalmi együttélési formákra is. A közösségnek az élet minden területére kiható erkölcsi ellenőrzése erősen differenciálódott. Különösen szembetűnőek a minőségi, mennyiségi jellemzők mellett az ellenőrzés során kidomborodó nembeli és társadalmi különbségek. A faluközösség tagjainak tevékenysége során az egyes tevékenységi típusok területén más és más arányban jelentkeztek és hatottak az erkölcsi szabályok, amelyek befolyásolták a cselekvést. Az erkölcsi normák mennyiségének jelentkezése az ellenőrzés mélységét is meghatározta. Az egyes tevékenységi formáknál, közösségszerveződést biztosító gyakorlati viszonyoknál jelentkező szabályok jelentősége változó intenzitású volt. Betartásuk elmulasztása különböző mértékben hatott a paraszti közösség életének egészére. Az erkölcsi normák és viselkedési szabályok ellenőrzésében eltérő volt a nők és a férfiak szerepe. Egyes szabályok betartatását csak a nők, vagy csak a férfiak ellenőrizték.

118 Mivel a közösség társadalmi ranglétráján az egyes személyek, családok más-más fokon álltak, ennek megfelelően a közösségi életbe való belenevelődés folyamatában különböző mértékű szerepük volt. Társadalmi helyzetüknek megfelelően másképpen ellenőrizték az erkölcsi szabályok betartását. Sárpilisen még az 1930-as években is a nagygazda meginthette és megfenyíthette a rendetlenségen ért bármelyik falusi 115 BALÁZS KOVÁCS 1996, 304. 116 NAGY 1989, 225. 1,7 BALÁZS KOVÁCS 1996, 299-300. 118 VERES 1984,36-37. 304