Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

egymás játszóit. Ez gyakran vezetett konfliktusokhoz. Egy 1855. évi panaszlevélből tudjuk, hogy „Szőke János helybeli szolgalegény a Jádszón több társaival eggyütt megjelenvén ott ötét Mozolai Sándor egy bottal alattomossan főbe ütötte s tetemessen meg sértette, annakutánna pedig Pütsök István, Jakab István, Mozolai János, Héderi András és Majsai János reá rohanván, kedvük szerént megtagolták... " (Szőke János szolga volt, Mozolai Sándor és a többiek pedig gazdalegények.)

84 A sárközi játszón a társasjátékoknak és a labdázásnak nem volt olyan nagy szerepe, mint másutt, itt inkább dalolással kezdték a szórakozást: a legények, lányok vidám páros-felelgető nótákban csipkedték meg egymást. A játszónak a női karikázó volt a fő jelenete: lányok, menyecskék mind körbe álltak, néha „...három szoba is elfért volna mondják"*

5 (Említenek száz főből álló csoportokat is, ezek azonban a tánc egy-egy szakaszában kisebbekké alakultak át, majd újra kiegészültek.) A lassú részt a menyecskék is járták, de a gyors részeknél - a múltbeli megfigyelések szerint - kiállottak a körből. A karikázót nótaszóra járták: „...a saját falujukban keletkezett dalokat éneklik órákon keresztül, napestig, száz és száz dalok van, s azt valamennyi tudja, " - jegyezték fel 1914 előttről. A karikázó egyes részeit „a költemények egymásutánját, s a melódiák változtatását egy-egy jobb hangú vagy tekintélyesebb leány dirigálja. "

86 Itt a forrás valószínűleg a Sárközben a mai napig fennmaradt, lassú tempójú, sok strófás, lírai szövegekkel énekelt, asszimetrikus (5/8) ritmusú, un. „lépő nóták"-xz. utal.

87 A táncnak a legények vetettek véget: a leggyorsabb résznél felbomlasztották a kört és páros táncba vitték a leányokat. Ehhez később zenekart is rendeltek. Búcsúzóul hazakísérték táncosaikat. Még a vőfély is erre célzott, amikor a menyasszonyt szüleitől, barátaitól elbúcsúztatta: Kedves leánybarátaim, elválok tőletek./ Nem lesz már játszóhely számomra köztetek./ Nem leszek veletek egy kompániában./ Vasárnapokon lévő mulatságban..^ Bundázás A 19-20. század fordulója óta a bandázás, a bál, a különféle mulatságok kiszorították a játszót. A bandázás az egy korosztályhoz tartozó fiatalok csoportos szórakozását jelentette. Már az iskoláskor előtt megkezdték, egy-egy ügyesebb fiú vezetésével játszogattak fiúk, lányok naphosszat. Az iskolában a fiúk, lányok bandája különvált, általában osztályonként alakították meg. Nyolc-tíz gyermek tartozott egy-egy csoportba. Tanítás után, esténként játszottak együtt, a fiúbandának volt vezetője, a leányokénak nem. Időnként a fiúbandák össze is csaptak egymással, verekedtek az elsőbbség, a tekintély megszerzése érdekében. A lányok nyáron vasárnap délután, illetve este, télen pedig hétköznap és vasárnap egyaránt összejártak. Nyáron beszélgetni, télen fonóba. A bandák szervezésében komoly szerepet játszott a társadalmi hierarchia: külön bandája volt a vagyonos, törzsökös sárközieknek és külön a „jöttéknek"}

9 Vasárnap délutánonként a lányok bandákban sétáltak végig a falun. Valahol letelepedtek és a legények érkezése után kezdődött a játék, a tánc, az udvarlás. Itt is elkülönültek egymástól a szegények és gazdagok: a módosabbak bandái 13-16, a szegényebbekéi 15-20 éves lányokból állott. (A pártában maradt nagylányok szégyelltek bandázni.) Szőlőőrzés Sajátos ismerkedési, udvarlási lehetőség volt a Sárközben a szőlőőrzés. Garay János már 1833-ban írt róla, maguk a sárköziek a török hódoltság koráig vezetik vissza ezt a népszokást. „Mikor a mohácsi nagyveszedelem után - tudni való, hogy az csütörtöki nap volt - negyednapra a falu alá érkezett a török, éppen akkor templomban volt az egész nép. A török körülfogta a templomot, de nem merte bántani a népet, mert azt még a pogány is tiszteli, mikor az ember imádkozik, csak azt várta, hogy vége legyen, majd mikor jönnek ki szép rendben, elkaphassa a leányokat. De a leányok hirtelen ruhát cseréltek az asszonyokkal, azután fejüket jól 84 TMÖL. Szekszárdi I. osztályú bíróság iratai 1855 C/93. 85 WOSINSKY 1900,209. 86 Uo. 87 DÖMÖTÖR 1990,212. 88 BALÁZS KOVÁCS 1999, 370-374. 89 KOVÁCS 1942,30. 297