Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

Szűz Mária plébániatemplom. Néhány évvel később, 1445-ben a nyéki rektor, a tízezer katona vértanú tiszteletére alapított oltárt a plébániatemplomban. Az újonnan alapított oltárhoz a vértanúk ereklyéjéből kért a pápától.

98 Az utolsó búcsúkra vonatkozó adatunk 1484-ből való. Ekkor a Szent Demeter tiszteletére szentelt szili plébániatemplomot meglátogatóknak" VIII. Ince pápa engedélyezett búcsút. Az oklevélből megtudjuk, hogy Buzlay Mózes fejér megyei ispán a romos és teljesen elpusztult templomot, alapjaitól kezdve saját költségén kijavíttatta, egyházi díszekkel és a liturgiához szükséges dolgokkal is ellátta. A pápa ezen felül az akkori és későbbi plébánosnak engedélyezte, hogy négy segítő papot alkalmazzon a gyóntatáshoz, akik a püspöknek fenntartott esetekben is feloldozást adhattak.

100 Ez azt mutatja, hogy Szil plébániatemplomát a kijelölt napokon nagy számban látogatták a hívek. 8. kép: Tolna megye búcsúkiváltsággal rendelkező templomai a 15. században. Megállapításainkat összegezve három fontos tanulság vonható le a Tolna megyére vonatkozó középkori búcsúengedélyek tanulmányozásából. Ha a búcsúkiváltsággal rendelkező kisebb falusi templomok elhelyezkedését vizsgáljuk feltűnik, hogy ezek elhelyezkedése a megye nyugati részén sűrűbb, míg a megye keleti részén, a Budát Eszékkel összekötő Duna menti hadiút mentén ritkább. Véleményünk szerint ennek egyik oka a hadiút mentén fekvő és ezen könnyen megközelíthető országos hírű zarándokhely Báta szakrális központi szerepe lehetett, valamint a Hadiút mentén elhelyezkedő apátságok (Dunaföldvár, Madocsa, Szekszárd, Cikádor), melyek ugyan nem voltak zarándokhelyek,

101 de szakrális központ szerepük meghatározó lehetett a környező települések vonatkozásában. A másik fontos megfigyelés a középkori ember hitéletére vonatkozhat. Ha a barokk korban kialakult és ma is létező búcsújáróhelyeket vizsgáljuk, ezek létrejöttében valamilyen csodás jelenség; Mária jelenés, vagy egy-egy kép, vagy szobor előtti csodálatos gyógyulás játszott szerepet. A középkorban is megvoltak ezek a kegyhelyek, ahol szentek ereklyéit tisztelték és ahova mély hittel zarándokolt a nép annak reményében, hogy része lehet valamilyen csodában, vagy legalább szemtanúja lehet csodálatos, rendkívüli eseménynek. (Ilyen LUKCSICS 1938,11. 146. LUKCSICS 1938,11.219. CSÁNKI 1897, III. 412. Ma Somogyszil, a középkorban Tolna megyéhez tartozott. } THEINER 1860, II. 497. 1 Legalábbis erre vonatkozó adatok nem maradtak fenn. 275