Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)

Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében

kegyhely volt például a többször említett Báta Tolna megyében.) Emellett az itt felsorolt búcsújáróhelyek valóban azt a funkciót töltötték be, amiért a pápák búcsúkkal látták el ezeket a templomokat. Vagyis a hívek azért zarándokoltak oda, hogy megszabaduljanak a már megbánt és meggyónt bűneik után visszamaradó büntetés tartozástól, a penitenciától. Tehát amikor egy templomban - mint például Ozorán az 1400. évi búcsúkiváltság értelmében -, 7 évi és hét negyvenednyi,

102 azaz hét nagyböjtre vonatkozó búcsút lehetett elnyerni, ez nem azt jelentette, hogy az Egyház a tisztítótűzbeli büntetésből 7 évet és hét nagyböjtnyi időt engedett el, hanem annyi szenvedést, amelyet a penitencia ókeresztény gyakorlata szerint 7 évi és hét nagyböjtnyi szigorú vezekléssel lehetett csak leróni. Tovább erősítette a búcsúkiváltsággal rendelkező templomok központi szerepét, hogy a pápák, főleg a 15. századtól egyre több búcsúkiváltságot adtak, amelyek élőkre-holtakra egyaránt vonatkoztak. A holtakért tehát nemcsak imádkozni lehetett, vagy szentmisét felajánlani a lelki üdvösségükért, hanem búcsúkat is lehetett a számukra eszközölni.

103 így érthető, hogy a mélyen vallásos nép, akinek fontos volt az üdvözülés kérdése, komolyan vette a búcsúnyerés kialakult gyakorlatát, ezért gyakran kereste fel az ilyen joggal felruházott templomokat. A harmadik fontos tényező - amelyet minden búcsúbulla kiemel -, a templomok bizonyos ünnepeken történő látogatásának a szorgalmazása. Amint már példáinkból láttuk, főleg a nagyobb ünnepek alkalmával lehetett búcsút nyerni. Ez Ozora esetében szinte minden nagy ünnepre vonatkozott, a Mária templomoknál Szűz Mária négy nagy ünnepét jelölték meg a pápai bullák, de a templom védőszentjének ünnepe, azaz a templom „búcsúnapja" és a felszentelés évfordulója is minden esetben szerepelt a búcsút engedélyező oklevelekben. Külön meg kell említenünk az ünnepek oktáváit, amely az ünnepet követő hét napjait jelentette. A pápák az oktávákra is adtak - általában 100 napi -, búcsút azok számára, akik az ünnepnapon valami miatt nem tudták a templomot meglátogatni, de hétköznap ezt megtehették.

104 így egy-egy templom, amely a fontosabb ünnepekre és ezek oktáváira is kapott búcsúengedélyt az egyházi év nagy részében látogatott lehetett. Úgy véljük, hogy a középkori búcsújárás gyakorlata erősítette egy-egy település központi szerepét és nagyban hozzájárult annak fejlődéséhez, egyes esetekben a mezővárosi státusz megszerzéséhez is. 9. kép: Szécsi Dénes bíboros és suffraganeus püspökeinek 1450. november 15-én kelt díszes búcsúlevele. Eredeti mérete: 72x38 cm. A quadragena egy nagyböjti időt jelöl, tehát a negyvennapi búcsú a nagyböjti vezeklésnek felel meg. SÜMEGI 1988, 102-105. SÜMEGI 1988, 108-109. Uo. 113-114. 276