Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Csek Ernő: A tejszövetkezetek kedvezőtlen hatása a paraszgyermekek tejfogyasztásának alakulására. (Ifj. Leopold Lajos múlt század eleji szociológiai felmérésének tanulságai)

parasztok józan egoizmusán alapuló szerveződésnek volt köszönhető.' Ennek magyarázatául a következő jövedelmezőségi adatokkal, számításokkal szolgált. Egy 1902. felmérésre alapozva Dániel 130 korona/fő évi átlagfogyasztással, illetve annak 10-12 %-ával, mint a tagok közt kiosztásra kerülő osztalékkal számolva, 1315 korona jövedelemgyarapodást számolt egy földműves fogyasztási szövetkezeti tag kapcsán.

51 Ezzel szemben egy 8-10 katasztrális hold (kh.) birtokkal, illetve 3 tejelő tehénnel rendelkező tej szövetkezeti tag esetében 310 korona jövedelemgyarapodást feltételezett.

52 „A magyar paraszt nem fogyaszt" - írja Dániel, hiszen a jövedelme csekély, és létfenntartásának jelentős része saját háztartásából kerül ki, ebből kifolyólag a paraszt érdeke az őt jövedelemhez juttató értékesítő szövetkezethez - vagy ahogy Dániel a tej szövetkezetet definiálja -, a termelőszövetkezethez kötődőik. A tej szövetkezetek pozitív hatásai Leopold számára sem voltak kétségesek. A tej túlzott mértékű értékesítésével kapcsolatos észrevételei ellenére a tej szövetkezetekről több szempontból is elismerőleg nyilatkozott. Véleménye szerint a parasztság közvetlen anyagi hasznán túl a tej szövetkezetek hatására kétségtelen az előrelépés a következőkben: • Az erkölcs és a mentalitás területén. • A modernebb, intenzívebb gazdálkodás irányában. • A parasztság kereskedelmi pozícióinak javulásában, gazdasági „világláncolatba" való bekapcsolódásában. Leopold a szövetkezet által biztosított üzemtechnikai, illetve szakmai háttérnek is köszönhető okszerű tej gazdálkodás tudatformáló hatását, amiképpen a jobb szarvasmarhafajták terjedését, illetve a szarvasmarhatenyésztés súlyának növekedésével a trágyázás gyakoribbá válását szintén üdvözölte. Emellett még a falvak kereskedelemi pozícióinak javulását is méltatta. Ezek az ő számára is eredmények voltak, azonban a dolgok túlhajtását, az egyoldalúságot jeleznie kellett. Illyés írása, valamint Andrásfalvy és Gunst adatai tükrében ez nem bizonyult indokolatlannak. VI. Leopold egykorú munkássága az agrárszociológia fejlődésének kontextusában Ifj. Leopold Lajosnak a XX. század első évtizedében írt agrárszociológiai jellegű írásaira egyaránt jellemző, hogy az agráriumot érintő aktuális kérdésekben kívánt tudományos igénnyel, kellőképpen adatolva következtetésekre, sok esetben újszerű következtetésekre jutni. Az újszerűség azonban ő nála nem csak abból állott, hogy egy-egy eladdig nem, vagy alig vizsgált részletkérdésben tett vizsgálódásai, kutatásai eredményeztek „értelemszerűen" új adatokat, megállapításokat, hanem problémaérzékenységének, elemzőképességének, sőt realitásérzékének köszönhetően a sokak által már-már doktrínaként kezelt állításokat, következtetéseket, mondhatnók, tudományos eredményeket helyzet más megvilágításba. Ehelyütt elemzett tanulmánya kutatási módszertanáról, azzal kapcsolatban felvethető hiányosságokról már két helyütt is szóltunk, úgymint a korabeli szociológia illetve agrárszociológia kutatási gyakorlatának, másrészt az élelmezéssel, táplálkozással kapcsolatos népegészségügyi felvételek kontextusában. Leopold egyik összevetésben se marasztalható el. S akkor sem, ha a korabeli agrárszociológia állapotát a tartalmi kérdések felől közelítjük meg. Sőt. Az agrárszociológia hazai megszületésénél talán még az általánosnál is nagyobb mértékben érvényesültek Varga Jenő, természettudományokhoz mérhető tudományos objektivitás hiányát konstatáló sorai: „(...) a szociológiai kutatások eredménye sokkal fontosabb érdekeket érint, mint a természettudományoké. Éppen ezért a kutatók osztályhelyzete, egyéni érdeke öntudatlanul befolyásolja őket, ' Dániellel szemben meg kell jegyeznünk, hogy bár a Hangyához hasonló központ nem szerveződött, a tej szövetkezeti mozgalom felfutásában az agráriusoknak elévülhetetlen érdemük volt. ' A területén lévő fogyasztási szövetkezetek összeírása alapján a budapesti kereskedelmi- és iparkamara jelentéséből megtudható, hogy a földműves szövetkezetek 130 korona/év/fő átlagfogyasztásával szemben a munkásokat és tisztviselőket tömörítő fogyasztási szövetkezetek esetében 418 vagy éppen 713 korona/év/fő esik. DÁNIEL 1906. 362-364. 52 A szóban forgó 310 korona a következőképpen jön ki: Egy tehén esetében 1700 liter/évvel, valamint 10 fillér literenkénti átlagárral számolva a három tehén után 510 koronát kapunk. Ebből a takarmánytermesztés miatt a gabonatermelés alól kieső 1,5 kh. földterület jövedelemhozadékát, 200 koronát kivonva jutunk a 310 koronában megadott összeghez. Dániel A 1906. 365-366.; Összevetésül a magyaróvári szarvasmarha-tenyésztő egyesület szövetkezeteiben egy tehén jövedelemtermelő képessége 19041906 között évi 123 korona volt. VÖRÖS 1964. 328-329. 53 DÁNIEL 1906. 363. 393