Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Csek Ernő: A tejszövetkezetek kedvezőtlen hatása a paraszgyermekek tejfogyasztásának alakulására. (Ifj. Leopold Lajos múlt század eleji szociológiai felmérésének tanulságai)

felnőttek táplálkozásában. Ezt többek közt azzal támasztja alá, hogy a 3000 lakosú településen csak 197 fejős és meddő tehén volt. Mint írja, tehén helyett - igénytelensége miatt is - inkább mokány lovat tartottak, amelyre a terméketlen Gyergyó-vidékre irányuló kereskedelemben, szállításban is számíthattak. „ Valósággal elviszik terményeiket, eladják maguk s a gyermekeik szájából" - írja e kereskedelem hatásáról.

32 Keményfi emellett még kiemelten szólt a pálinkafogyasztásról, mely igen nagymértéket öltött Kibéden és környékén, Bekecsalján. Mint írja, a pálinkát nemcsak a felnőttek, hanem a gyermekek is isszák, s gyakran épp a pálinkával nyomják el az éhségüket: „Pálinka adja az erőt" - mondják." Amint Leopold felmérésében a Bars megyei Sziklaszoros, úgy ez esetben Kibéd bizonyítja, hogy a hiányos táplálkozással kapcsolatosan Leopold azon kérdésfeltétele, miszerint a gyermekek isznak-e alkoholt - illetve itatnak-e velük -, nem volt indokolatlan. Táplálkozással kapcsolatos adatközlő munkák sorában természetesen nem mulaszthatjuk el, hogy Keleti Károly által szerkesztett országos élelmezési statisztikát megemlítsük.

34 Az 1880-as évek elején folyó kataszteri munkálatok ügyében eljáró becslő-biztosok pluszmunkájára építő összeíró munka során az ország 733 kataszteri aljárásából érkeztek be az adatok 1880-1884 között. A becslő-biztosoknak eljuttatott kérdőíven szereplő 13 kérdés mindegyike az illető aljárásába sorolt községcsoport egészére vonatkozott, míg a kérdőív további része egyes - többségi mintát követő - családok étrendjének ismertetését írta elő.'" Az ily módon tetten érhető területi egyenlőtlenségek, az azt alátámasztó adatok mellett országos adatsorokat is nyújtott ez a munka. Témánk szempontjából talán a legérdekesebb azon statisztikai adatsor, amely a városok illetve a vidék táplálkozási szokásira, élelmiszerfogyasztására világít rá.

3 Eszerint a városi népesség többet, és jóval jobb minőségben táplálkozott, mint a vidék. A városi adatoknak az ország egész népességére vonatkozó adatokkal történő összevetése során például kiderül, hogy az egy főre jutó átlag a városok esetében a húsféleségekből majd 30 kiloval, míg tejből 16 literrel több, mint az össznépességre eső érték.

37 Az ebben és más értékes élelmiszerekben - mint a búzakenyér, valamint a búzaliszt - megmutatkozó negatívumot a vidéki népesség esetében rozs-, árpa-, zab- és kukoricakenyér, kukoricaliszt illetve burgonya nagyobb mértékű fogyasztása ellensúlyozta valamelyest. A tejre vonatkozó adat egyébként 47,93 liter városi, 31,92 liter össznépességre számított fogyasztást jelzett, míg a vajnál ugyanezen aránypár 3,07 kg : 1,24 kg volt. Mint a Keleti-féle élelmezési statisztikából kiderül, a tej fogyasztásának város és vidék közti fogyasztási egyenlőtlensége már jóval Leopold felmérése, egyúttal a tej szövetkezeti mozgalom kibontakozása előtt, gyakorlatilag az intenzív szarvasmarha-tenyésztés, tejtermelés kezdeti lépéseivel egyidőben fennállt. Azonban nyilvánvaló, hogy ezen, fentebb ismertetett átlagértékek mögött komoly társadalmi rétegződésbeli, területenkénti különbözőségek húzódnak meg. így példának okáért a városi népességen belül egy jóval szélesebb tehetős - legalábbis nem szűkölködő - réteggel számolhatunk, mint a vidéki népesség esetében. Amiképpen a szarvasmarhatartás elterjedtségének, jelentőségének korabeli területi egyenetlenségeiről sem szabad elfelejtkeznünk. Már csak azért sem, mert Andrásfalvy Bertalan az Észak-Mecsek és a Völgység vidékére vonatkozóan éppen az 1880-as éveket jelöli meg, mikor a helyiek étkezésében a tej a legnagyobb szerepet játszotta.

38 Ugyanis a tehéntartásnak, tejtermelésnek a nagyobb tejhozamú fajták - a XIX. század első felében a kishozamú szürke magyar marha, illetve az ún. csíra marha volt itt igen nagy számban - terjedésének is köszönhető fejlődését egy átmeneti ideig nem követte az értékesítési lehetőségek számottevő, a szövetkezetek majdani működéséhez fogható bővülése.

39 A családok az így megmaradó tejet pedig változatos módon felhasználva, elkészítve, saját maguk fogyasztották el.

40 E helyzethez képest változást a KEMÉNYFI, E. 1900. 152. KEMÉNYFI, E. 1900. 155-157. KELETI 1887. 13-14. KELETI 1887. 13-14. A városok közé a szabad királyi, törvényhatósági jogú, illetve rendezett tanácsú városok értendők. A városi és a falusi fogyasztás közt még ennél is nagyobb a különbség, hiszen az össznépességre vonatkozó adatokban értelemszerűen a városi fogyasztás adatai is benne foglaltatnak. KELETI 1887. 115-119. ANDRÁSFALVY 1972. 30. De a házi szükségleten felül megmaradó vajat és túrót - rendszerint vállalkozó kofák - már ekkor is szállítottak a pécsi, pécsváradi és bonyhádi piacokra. ANDRÁSAFLVY 1972. 30., KÁPOLNÁS, V. 1997. 10. Egyaránt elterjedt volt a tejleves, édesen és sósán egyaránt, az aludttej, a büdös és az érett túró, valamint a túros rétes. ANDRÁSFALVY 1972. 21-22, 29-30. 391