Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

Hi-hi-hi, ha-ha-ha És semmit angolul. Ha mondják ő neki Bicskát le kell adni Hi-hi-hi, ha-ha-ha, Bicskát le kell adni. Megérti azonnal, Mondja nékünk nyomban Estére, sorakozz Őrmester megmotoz! Mikor jön az este, Kisül az igazság. Hi-hi-hi, ha-ha-ha Add le csak a bicskád. Mindenki kiabál Laufer úrt áldják hi-hi-hi, ha-ha-ha Lauf er úrt áldják. Semmit sem ad erre Mondja nagy nevetve hi-hi-hi, ha-ha-ha He-he-he, ha-ha-ha. Két óráig déli pihenő. Mire a szállodába érek már nincs senki ott. Megkezdődött a délutáni műszak. Én is elfáradtam, nem megyek a depóba. Pihenek egyet. Hiszen a többiek is azt csinálják. Az ügymenet ugyanaz, mint délelőtt. Öt óra. Vége a munkának. Szállingóznak. A létszám teljes. A futbalisták is visszatértek. Három meccset is játszottak. Kettőt megnyertek, egy mérkőzés döntetlen. Harsog is a környék: „Nem lehet a, nem lehet a magyarokkal kikukoricázni:" Öt láda coca-colát nyertek. Vacsora: rizseshús, pogácsa, befőtt, tejeskávé, keksz, csokoládé. Aki befejezte a vacsorát, siet. Ki-ki külön programot tervezett. Legelsőként érkezik a szállodába századunk szőke tündére Vásárhelyi. Macskaügyességgel veti át magár az ablakon, nem akar egy percet sem késni a találkáról. Fájó szívvel néz utána Visi barátja. - Miért nem mégy te is? - kérdem. - Nincs vér a pucámban! - Nagyon helyes, egy faluvezetőnek itt is példát kell mutatni! A lovarda ajtaja is nyitva már. Belépek, s ismét tarka kép tárul elém. i Borotválkoznak, hevernek, sakkoznak, dominóznak, ping-pongoznak, billiárdoznak. Minden játékeszköz természetesen a depóból került ki. Senki sem hibás érte, azért csinálták, hogy játszanak is rajta, s nem azért, hogy évtizedekig a depó speciális osztályán a polcokon porosodjanak. Gólya és Balázs mint két bika öklendezi egymást. Napközben el nem használt erejüket fitogtatják. A fiatalabbak tisztítják ruhájukat. Letörlik a PW-t, igazítják félrevágott katonasapkájukat. Kimenőre készülnek. Nagy Józsi énekel (Dallam: Kimegyek a temetőbe...) Kimegyek én a depóba, beszélek az őrrel, Engedjen ki egy órára, ha leszáll az éjjel. 335