Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

- Izgalmasak voltak. Nagyon-nagy kár, hogy Nedolóban nem vész majd el nagy költői tehetség. Mindannyiónk nevében mondhatom, hogy folytassa verselését, s talán majd egyszer fel tudjuk használni valamire leírt verseit papírjával együtt. Oszlik a tömeg mert (Dallam: Megy a juhász a szamáron...) Jön a Juhász a traktoron berregve, De pompás a kedve, az angyalát. Megy a szamár a Juhászon nevetve, De pompás a kedve, az angyalát. A karósok napi termelését - kb. négy köteg sátorkarót összekötve tizenkettesével - viszi húsz méterrel odébb. Szép teljesítmény. Ezzel a szállítmánnyal délelőttre az ő normája is teljesítve. A Szappanos utcán végigmenve a hangárokhoz érek. Vajon itt mivel foglalatoskodnak társaim. Meghűl bennem a vér. A fehérnemű osztály hangárjának egyik szögletében férfi striptiz-jelenet, vagy talán ősemberek mezítelen tánca? - Nem! nyugtat meg az osztályvezető. - Most van az önkéntes alsónemű csere. Mindig sok a vendégünk. Hetente a munkásszázad valamennyi tagja felkeres bennünket, legalább kétszer. Minden hét elején felbontunk egy-egy alsónadrág-, ing bálát és kicserélhetik a piszkosat. Hét végén kihordjuk a piszkosakat a depó mellé, leöntjük benzinnel és elégetjük. - Tessék, parancsolj, szerelj fel te is - nógatnak. Hajlok a jó szóra. Ruhát váltok, s krétával ráírom az ingem hátára a hadifoglyok jól ismert PW jelét. Este majd lekefélem és mind amerikai katona sétálok egyet a városban. A következő osztály a szappan-osztály. Itt vételezik fel a zászlóaljak részére a mosdó- és mosószappanokat. A felvételező ismerős a néger Joe. Kiutaló papírjára 1 láda pipere- és egy láda mosószappan van feljegyezve. Kézzel-lábbal magyarázza, hogy neki még egy láda szappanra lenne szüksége, a német lányoknál a szappan igen jó valuta. Kérését azonnal teljesítik az osztály dolgozói. A kiutalást megtoldják 5-5 láda szappannal. - Oké? Oké? Kezdődik a néger örömtánc. Vagy tíz percig örömtáncot lejt Joe a szappanosokkal a gépkocsi körül. A szomszéd hangárban nagy örömrivalgás, zörgés, sikoltozás. Ródliznak. Ródliznak hó nélkül? Igen. Új találmány. A ruhabálák vagy 10-15 méter magasra emelkednek a hangárban. A bálák rakodásánál használt úgynevezett guri-gurikat alakították át ródlipályává. Mi is az a guri-guri? Vas létrák. A létrafogakon csapágyak görögnek. Van egyenes, „s" alakú körelemü létra, s ezek kívánság szerint összekapcsolhatók. A legmagasabb pontról a kívánt lejtésszögben éri el az udvaron, az ajtó előtt álló gépkocsi platóját. Csak rá kell rakni a bálát és a görgő csapágyakon a gépkocsiba gurul. Ez a hadifoglyok ródlipályája. Egy deszkalapra ülve végig ródliznak a pályán és a végén egy nagy szivacsbálahegyre röpülnek ki. Jó szórakozás. Most is vagy tizenketten élvezik a telet. Kint hirtelen nagy mozgolódás támad. - Légi veszély! Légi veszély! Riadó! Szász Gerzson barátunk úgy isten igazából nagyot csap a felfüggesztett német rohamsisakra. Kiönti mérgét. - Nesze neked, ti miattatok vagyunk itt! Gyorsan terjed a vészhír! Amerikai tisztek érkeztek! Berreg a traktor, verik a szöget, fürészelik a fát, csattog a bandamasina, terítik a ponyvát, izmok feszülnek a karók alatt, a lapátok is működésben vannak. Abbahagyják a sakkozást, ródlizást. Levente bácsi tele pofával élesztgeti a tüzet. Mindenki dolgozik, vagy legalább imitálja a munkát. Tudják a fogoly urak, hogy csak pár percig tart az egész. Ez biztos! Utána folytatják azt a munkát, amit az előtt abba hagytak, amiért kapják a finom ebédet. Odamegyek a depó parancsnokához, aki az ellenőrző amerikai tisztek társaságában ellenőrzést végez. Letisztelgek! Hanyagul fogadnak. Egy-két kérdést teszek fel. 331