Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

Rágógumiját pofája belső szögletére ragasztja. Sóhajt egy jó nagyot. Feláll. Az ajtó szögletébe, elvégzi kisdolgát...Erős mancsai két-két ujját a szájára nyomorítja és eget rengető fütty hasít a tiszta mozdulatlan levegőbe. Ébresztő! Itt is, ott is kivilágosodnak a jó meleg hálószobák ablakai. A legtöbb alakszem még fél nyolckor is sötét. Tovább durmolnak a hadifogoly urak. Lemegyek a Lovardába (a legnagyobb hálószoba vagy 15-en alszanak benne), hogy köszöntsem társaimat. - Adjon Isten jó reggelt!...Köszöntésemre „Morgennel" felelnek. Ezt nevezem tanulékonyságnak. Egy-két hónapja vannak itt, s máris tökéletes a német nyelvtudásuk A szoba elég kényelmes. Sodronyos, matracos ágyakban nyújtózkodnak. Lehúzzák magukról finom minőségű, gyapjú takaróikat...Kinyitják a rádiót...Cigány zenére húzzák föl harisnyájukat... Szabó bácsi alsónadrágja cibálása közben még dúdol is...„Tenyeremen hordom...Lehozom a csillagot én." Majd csak a csillagokat emlegeti szép magyaros körítéssel, mert gatyája kettéhasadt. A szoba díszítése művészi. A falon mezítelen hölgyek képei amit az amerikai katonáktól kaptak, vagy loptak. Piszkos gatyák, ingek egy zsinóron lógnak...Csikkek szanaszét...A sarokban szemétdomb. - Sír a lelkem a látásától. Az emberek nagy része már ébren van. - Mért nem kötöttél fő Józsi? - Bajcsi úr kiabál. Az egyik öreg úr - vagy 60 éves - Szűcs Sándor bácsi - aki biharmedgyesi - felöltözve harisnyában, fején hósapkával, fülvédővel - keresi vándorló csizmáit. A Lovardából kijövet a hadifogoly Interkontinental Szálloda folyosójára érek. Hosszú folyosó jobbrabalra 20-20 kétágyas I. osztályú lakosztály. Ketten laknak egyben. Mindjárt az elsőbe nyitok be, ahol Darázs úr és Pápai bácsi éppen a falon függő metszett nagy tükör előtt cicomázzák magukat. Ez igen! Sodronyos, matracos ágy. Csipke függöny, szőnyeg, faliszőnyeg, rádió, írógép. A sarokban egy nagy dobozban cigaretták százával. Camel, Pal-Mal, Chesterfild...Ez aztán a kényelem. Ez a negyven szoba mind a válogatott hadifogoly uraké. Válogatottak. Úgy kerültek a válogatottak közé, hogy leolvasták az első nyolcvanat és helyet foglaltak. Itt-ott még reggeli imát mormolnak, s mosdóban a csapok is elnémulnak. Ismét éles fütty ! Gyomorkorgás,csajkacsörgés ! Mindenki kitalálhatta, itt a reggeli ideje. Enni megyünk. Lassan kiürülnek a szobák, csak Fekete Feri és Sinkó bácsi álmodozik tovább. Szűcs bácsi még mindig keresi csizmáit. Sem csizma, sem reggeli. Pedig nagyon szereti a hasát. Magukra maradnak. Kimegyek, én is követem az éhezőket. Az ébredező őr mellett megyünk el, a „Morning"-gal köszönünk. Szép össze-visszaságba állunk, s csajkát csörgetve - mintha marhacsorda menne - megyünk fél kilométeres úton a konyháig. Ez a reggeli egészségügyi séta. A konyha ajtajában Homoki Pisti a főszakács vár. - Jó reggelt, itt a tej, mellé zabpehely! Igazat szól. A reggeli: tejbezabpehely, hozzá francia barack befőtt, tojásrántotta, kávé, kakaó és csokoládé. Az étel kirakva. Két oldalról mindenki annyit szed amennyit akar. Asztalt foglalunk és kényelmesen fogyasztjuk. A névjegyüket többen az asztalon hagyják. Utána csodát látok. Megismétlődik a magyarok népvándorlása. Csellengés, kalandozás javából az Area felé. Nem sokáig csodálkozom, hiszen tudom, hogy a csellengést, a lopakodást a magyar honvédségnél jól megtanulták. Különösen a jutásiak. 8-ig mindenki visszafekszik ágyába, hogy reggelijét megeméssze. Csak Suhai bácsi nyugtalan. Fütyülhetnének már! Mért nem fütyülnek már? 323