Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.–Szekszárd, 1990. október 5.)

zenekarok muzsikáltak. A kialakult szórakozás közben mindig el kellett táncolni és énekelni a „Sneiderfánit". A négerekkel való jó kapcsolatot mutatta az is, hogy karácsony estén néger fúvószenekar adott szerenádot ablakaink alatt. A munka Minden osztályon külön munkabrigád működött. Nem is volt nevezhető munkának inkább játéknak. December 31-én szilveszterkor szilveszteri estet rendeztünk. Arra az alkalomra írtam a következő rádióriportot, ami hü képet festett. Ha mulattató és nevettető is, mind igaz! A jólét hozta a jó kedvet. Csinálhatunk szinte mindent, senki sem kérte számon tetteinket. Egy magyar hadifogoly munkásszázad élete dalban és prózában Halló Rádió Nürnberg bei Zirndorf ! Közvetítést adunk Nürnberg bei Zirndorfból a 3. Amerikai Hadsereg Depójából, a 9. számú magyar munkás hadifogoly táborból. A közvetítést vezeti egy kiküldött magyar hadifogoly riporter. A riport témája: Egy magyar hadifogoly munkásszázad élete dalban és prózában. A riportban felhangzó dalokat hangtalan hegedűvel kíséri Simon Károly hadifogoly úr, a mihályfai nagytemplom örökös harangozója. Még egy kis türelmet és kapcsolunk! Kedves Hölgyeim! Ne haragudjanak ezért a megszólításért, de itt csak urak vannak, talán valamennyien Magyarországból (Az urak alatt férfiakat értek). Hadifogoly urak! így akik hallgatják csak hölgyek lehetnek. Mielőtt riportom elkezdeném engedjék meg, hogy bemutatkozzam: (Dallam: Én vagyok a, én vagyok a...) Én vagyok a, én vagyok a Bogár Pisti Rektor voltam, de most senki. Fogoly vagyok, mint a többi Nékem sem parancsol senki. Az én hazám, a medgyesen Tolna megye, Annak is a legközepe. Szekszárd oda közel vagyon Ocsény község, ahol lakom. 1944-ben még a háború befejezése előtt küldtek ki, illetve akaratomtól függetlenül vasúti vagonokban hoztak ki Németországba, azzal a céllal, majd ha a magyarok fogságba esnek, riportot készítsek. Kiküldetésem sikerült. Amerikai fogságba estem. Velem együtt az itteni fogoly urak is. Fogságba esésünkről és az idáig eltelt időről sokat lehetne beszélni. Hagyjuk a múltat, éljünk a jelennek. Már régóta együtt „szenvedünk" mi vagy négy százan itt Zirndorfban a 3. Amerikai Hadsereg Felszerelési Depójában. Kezdem is riportom. Jól figyeljenek! így élünk mi! ...Sötét, ködös, csöndes, decemberi reggel. A néma csöndet csak a PW Area (Prisoner War Area = hadifogoly tábor) ajtajában mélyen alvó, fehér sisakos, fekete néger őr erős horkolása zavarja. Előtte pislákoló benzines melegítő. Reggel fél hét lehet, amikor nagy suhogással egy megtermett bagoly röppen el őrünk mellett. Kászálódni kezd. Megtörli kétszer, háromszor könnyes szemeit. Köp kettőt-hármat. 322