Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: Tolna megyei népi kalendárium

napon szabadultak az inasok. Este volt a mulatság, valamelyik mester házánál a nős, másiknál a nőtlenek jöttek össze. Kocsmába nem mentek ilyenkor. A bort közösen vették meg. A legények felköszöntötték a mestereket is.

108 Péter-Pál napja hagyományosan az aratás kezdete. Sok helyen ezen a napon az aratók miséjét tartották a templomban, amelyre elsősorban az arató férfiak mentek el, és magukkal vitték munkaeszközeiket is. Az aratni készülőket a pap áldásban részesítette. A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy a búza töve ezen a napon megszakad, kezdődhet az aratás. Nagy jelentőséget tulajdonítottak az első kévének, az elsőnek learatott búzaszálaknak. Ebből a baromfinak adtak egészség- és termékenységvarázsló célzattal. Betegségelhárító szerepe is volt. Az aratókat elsőként meglátogató gazdát vagy családtagját a learatott gabona szalmájával megkötözték, s csak akkor engedték szabadon, ha borral vagy pénzzel kiváltotta magát. A legtöbb hagyomány az aratás végéhez kapcsolódott. Kis darabon talpon hagyták a gabonát, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. Az utolsó kévéhez is különféle hiedelmek, szokások kötődtek. Ebből készült az aratókoszorú. A bátai részes aratók munkájuk befejeztével Szent György-vitéznek nevezett aratókoszorút kötöttek, munkaeszközeiket felszalagozták és énekszóval vonultak a gazda udvarába: „Meguntam én ezt az urat szolgálni, Tarlójában feljebb-alább sétálni. Feltörte a kaszanyél a kezemet, Az uraság nem ád többet kenyeret. " Saját ünnepélyes felkészülésüket jelképes szövegben mondták el: „ Készül, készül a szép Szent György vitéz, Gyere haza szép Szent György! Most vöszi rá fehér gyolcs gályáját, Gyere haza szép Szent György. Most vöszi föl vitézi dolmányát, Gyere haza szép Szent György! Most húzza föl sarkantyús csizmáját, Gyere haza szép Szent György. Most töszi föl vitéz csákóját, Gyere haza szép Szent György. Elkészült már a szép a szép Szent György vitéz. Gyere haza szép Szent György! Itt vagyon ennek a vége, Itt vagyon ennek az öröme, Gyere haza szép Szent György! Elvégeztük az aratás, éjjel van, Haza hoztuk a szép Szent Győrt, Uccu náj-náj-náj! Bodzafa botja, szalma kalapja Uccu náj. Meghúztuk már a Szent Győrt, Uccu náj-náj-náj. " A koszorút felmutatva jelképesen át is adták. A gazda megvendégelte őket, s zene, tánc után énekszóval elvonultak, hazavitték a koszorút:

109 A szokás nyilvánvalóan hajdani liturgikus gyakorlatnak megkopott, elvilágiasodott maradványa. A búzavetés, aratás Györgynek, a tavaszi zsendülés patrónusának különleges oltalma alá került: megvédte a gonosz hatalmaktól. 1U8 SÓLYMOS 1959. 422., SÓLYMOS 1965. 247-248. 109 KATONA 1962. 151-152., BÁLINT 1998. 1998. III. 27-29. 256