Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Balázs Kovács Sándor: Tolna megyei népi kalendárium
Sióagárdon legalább jelképesen nagyszombat délelőtt szólót szoktak metszeni, az előzmények már feledésbe merültek. 83 Húsvétvasárnap Akár csak más nagy ünnepen, ilyenkor nem főztek, a trágyát nem hordták ki az istállóból, nem söpörtek, varrni sem volt szabad. Nem hajtott ki a csorda, sem a csürhe és nem fogtak be állatot sem. Húsvéthétfő Ezen a napon a templomokban az emmausi tanítványokról szóló evangéliumot olvasták (Lukács 24:1335.). Ezért nevezték a dunántúli német falvakban emmausj árasnak, emmausba menésnek azokat a vidám, majálisszerü mulatságokat, összejöveteleket, amelyeket húsvéthétfőn rendeztek a pinceszereken, szőlőhegyeken vagy a falvak melletti legelőkön és ligetes erdőkben. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, t. i. gyakran erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet. A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locsoló versike újabb keletű szokás városon és falun egyaránt. Sióagárdon 84 húsvéthétfőn nem lehetett látni egy lányt sem, mert mind elbújtak, ugyanis a legények kannákkal mentek locsolni. „Persze azér mindenki előgyütt, aztán akkó meglocsútak úgy bennünket, aztán ott húzták ránk a vizet. Aztán vót úgy, hogy valamellik lányt bezárták, akkó az udvarlójja képes vót délutánig is várnyi, hogy megöntözhesse. " Mórágyon 85 is jártak locsolni a legények, de csak a 20. század elejétől, előtte köszönteni jártak a lányos házakhoz. A locsolás után megvendégelték őket borral, kolbásszal, süteménnyel, mindegyik kapott egy piros tojást is. Bölcskén a locsoláskor „a legkomolyabb fiúnak elsőként kellett meglocsolnia a leányt. Ez kb. reggel 6 órakor volt. Déltől már csak kisebb fiúk locsolkodtak. A lányok annak a fiúnak, aki a legjobban tetszett neki, a legszebb virágot adta, s piros tojást. A locsolókat száraz süteménnyel kínálták. " 86 A locsolás jutalma országszerte az étellel-itallal kínáláson felül a piros vagy hímes tojás. Szakcson 87 , Kapospulán 88 nem locsolkodtak. Nagymányokon 89 is ismeretlen volt a locsolkodás szokása. Ez a nap a rokonok és családtagok meglátogatásának napja volt, a családfők pedig e nap délutánján határszemlére indultak. A fiatalok és a gyermekek a délutánt játékkal töltötték. A legények a falu közepén a mázsaház környékén, a métához hasonlóan ütőkkel ún. „labdaverősdit" játszottak. A kisebb fiúk golyóztak, pénzdobálóst játszottak, pilinckéztek. Jellegzetes húsvéti játék volt a főtt tojással játszott tojástörő és a tojásba pénzdobálás is. A Tolna megyébe telepített bukovinai székelyek sem locsoltak. A református gyerekek jártak köszöntőt mondani a házakhoz korán reggel. „Nálunk a gyermekek virradatkor megjelentek a szomszédoknál, atyafiaknál, üsmerősöknél s amikor bé mentek, verset montak. Ezek Krisztus történettyit tartalmazták, s vót amejikbe tojást es kértek. Kévánjuk kenteknek, Hogy az Úr megáldgya E szent ünnep reggel, Békességet aggyon. Én kis morzsa Gyenge rózsa, Gyenge deákocska, Én most jöttem hirmondani Krisztus kirájt hirdetni. Váccsák meg a lejányikot Egy szép piros tojásval, BÁLINT 1998. 1. 354. VÖRÖS 1974. BALOGH 1971. T. BERECZKI 1994.319. BUJDOSÓ 1965. G. VÁMOS 1975. HADIKFALVI 1996.252. 249
