Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Antoni Judit: Tárgyak az idő sodrában I.
Kókuszhéj kanál (Ltsz.: 01.6.16.) Hosszúkás, ovális, viszonylag kisméretű kókuszdióból kivágott, a dió „szájától" kiinduló háromszög alakot formázó héjdarab, felül két kis lyukkal. A dió felületét belül lekaparták, kívül simára csiszolták, rajta bekarcolt díszítés. A külső felületet gyantaszerű anyaggal (lakk?) vonták be . Méret: hossza: 7 cm, szélessége: 5,5 cm. A kókusz belének (kopra) kifordítására, kikaparására szolgálhatott. A szekszárdi múzeum adattárában talált régi leírókarton alapján azonosítható a NM-lista 37. tételével „kanál kókuszhéjból" (számozatlan): a kartonon ugyanez a szöveg szerepel a tételszám mellett, továbbá azt is megtudhatjuk, hogy a tárgy hazája Uj-Guinea, „új" leltári száma 700, a „kőkori terem''-ben található és - a gyűjtő neve helyett: „Nemzeti múzeum örökletéteménye". Kókusz kanál (Ltsz.: 01.6.17.) Kókuszdióhéjból, a dió egyik „szemétől" kiindulva, hosszában elvágott kanálforma eszköz, peremén egy fúrt lyukkal, a közepén pedig egy természetes eredetű (állat ?) apró lyukkal. Kívülről viszonylag simára csiszolták, a fogórész alatt 7 keresztirányú bekarcolt vonal, belül pedig durva karcok látszanak. Pereme használattól fényesre kopott. Méret: hossza: 12,5 cm, szélessége: 9 cm. A NM-listán a 31. és a 32. tételként szereplő, 498/12320 és 503/12320 leltári számú tárgyak „kókuszkaparó kanál kókuszhéjból" másodpéldányainak egyike lehetett. A NM raktárában a jelenleg 12320-as leltári számú kókuszkanál áll hozzá a legközelebb, ennek régi duplum-leltári száma 505/12320 volt. Valamennyi Fenichel gyűjtése az Astrolabe-öböl vidékéről. Fatál (Ltsz.: 01.6.18.) Világos színű, feketére festett, könnyű, puha fából faragott, ovális, végein enyhén kicsúcsosodó tál, pereme alatt körbefutó bevésett, bekarcolt mintával. Alja enyhén belapul, egyik végén a pereméből kitörött egy darab. Repedt, sokat használt tárgy. Méret: hossza: 41,5 cm, szélessége: 22,5 cm, magassága: 8,5 cm A külső oldalán a 805-ös (?) szám látható. A NM-listán két „kis, fekete fatál" szerepel, 17. és 18. tételekként, 608/12656 és 607/12656 leltári számon. Mindkettő Fenichel gyűjtése. A NM raktárában 12656-os szám alatt szintén tőle származik a mienkhez igen hasonló példány. Kézi dob (Ltsz.: 01.6.19.) Homokóra alakú, viszonylag könnyű, puhább fa törzséből kivájva, két oldalán középen áttört faragású fogóval - az egyik letörött (feltehetőleg már a gyűjtés idején) - ma már csak a három ponton érintkező fogó helye látszik a dob derekán. Alul nyitott, felül eredetileg gyíkbőr fedte. A bőr mintázatát néhol még ma is látni a dob száját övező, 4,5-5 cm széles gyantarétegbe tapadva. A dob derekát a fogók között 24 cm széles sávban körbefutó bevésett, helyenként pirosra festett geometrikus minta díszíti. A tárgy eredetileg barnás színű felületét valamikor, - talán konzerválás céljából? - bekenték csónaklakkal, ettől, a lakk elöregedése miatt -, enyhén zöldessárga árnyalatot kapott. Méret: magassága: 60 cm, száj átmérője: 13,1 cm, alsó átmérő: 13,8 cm. A NM-listán, a 48. tétel alatt található „tánczdob" (ltsz.:448/11744) - lehetett akár ez is -, a NM törzskönyvi bejegyzése alapján Fenichel gyűjtése. A NM raktárában lévő azonos leltári számú dob szintén tőle való, talán ennek lehetett a „másodpéldánya". Hasonlókat később Bíró is gyűjtött ugyanott, ahol Fenichel járt, de megjegyzi, hogy bár a dobokat ott használják, készítési helyük más: „Az Astrolabe-öböl környékén csakis Karkar (Dampier) szigetén
