Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Antoni Judit: Tárgyak az idő sodrában I.
immár természetrajzi és néprajzi gyűjtőként is. Megközelítőleg 25 000 darabos állattani gyűjtése mellett mintegy 2500 néprajzi tárgyat is gyűjtött, melyből a Néprajzi Múzeum ma is közel 2000 darabot birtokol. Bíró IMJOS (1856. augusztus 29., Tasnád - 1931. szeptember 2., Budapest): entomológus és néprajzi gyűjtő, aki Fenichel munkáját folytatta 1896 és 1902 között Uj-Guineában. Óriási mennyiségű természettudományos hagyatéka, mintegy 200 000 darabos állattani gyűjtése máig nincs teljes egészében feldolgozva, hasonlóan a közel hatezer tárgyból álló, párját ritkító részletességgel dokumentált néprajzi gyűjteményéhez. Elődje s ő is szegény sorsú emberek voltak, s azok is maradtak életük végéig, a „hivatalos" támogatás hiányát törhetetlen lelkesedésük pótolta. Giovanni Bettanin életrajzi adatait nem ismerjük, feltehetően Fiúméban született és Singapore volt az a hely, ahol kereskedőként tevékenykedett. A Néprajzi Múzeumban megközelítőleg 1500 tőle vásárolt, nagyon jó minőségű óceániai néprajzi tárgyat őriznek. Teleki Sámuel gróf (1845. november 1., Sáromberke - 1916. március 10., Budapest): Kelet-Afrika felfedező utazója, 1886 és 1889 között. Számos földrajzi és természetrajzi felfedezésen kívül társával Ludwig von Höhnel osztrák sorhajóhadnaggyal 16 néptörzstől illetve területről gyűjtöttek több, mint 300 néprajzi tárgyat és szereztek forrásértékű információkat. E gyűjtők és egyben Wosinsky Mór emléke előtt szeretnék tisztelegni azzal, hogy mindazt, ami álmaikból és gyűjteményeikből a szekszárdi múzeumban megmaradt, közzétegyem, hogy a jövőben újra a „közt" szolgálhassák s egyben felhívjam a figyelmet arra is, mennyi érték, mennyi szépség és mennyi álom veszhet kárba, ha nem fordítunk kellő figyelmet rájuk. Mivel a nyomozás távolról sem zárult le, ezúttal csupán a szekszárdi Wosinsky Múzeum hányatott sorsú tárgyait szeretném leírni, - cikkem következő, a remélhetőleg közeli jövőben megjelenő- részében pedig azt az utat vázolom fel, amely e tárgyakat ide vezette és azt a korszakot, amely az események hátterét adta. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik munkámhoz segítséget nyújtottak: a szekszárdi múzeum illetve a Néprajzi Múzeum egykori és mai munkatársainak, azoknak, akik még tudnak álmodni és kívánom nekik, hogy e tudást sohase veszítsék el... A gyűjtemény tárgyainak leírása: Háncsszoknya (Ltsz.: 01.6.1.) Hibiscus tiliaceus (Hárslevelű hibiszkusz) háncsrétegéből készült vajszínű, enyhén sárgás szoknya. Övrésze hasonló anyagból sodort zsineg: először két zsineget sodortak össze külön-külön, ebből született duplára hajtva az öv gerince végein kis hurokkal és kötővel, majd erre hurkolták rá a vékonyabb szálakból álló szoknyarészeket. A szoknya egyik, 38 cm széles felén 226 darab átlagosan 65-75 centiméteres szálakból áll, melyek az öv alatt 4,5-5 cm hosszú hármas fonatokkal kezdődnek, végük szabadon lóg. Az övön a csípőnek üresen hagyott 3 centis részt újabb, 12 cm széles de rövidebb (45-55 cm), szintén kis fonatokkal (33 darab) induló rojtos rész követi. Ezen a felén szélesebb csíkokat használtak és az övrész fonata is vastagabb. Méret: a szoknya teljes szélessége: 53 cm, hossza: 45-75 cm A szoknya övén függő régi címke szerint egykori leltári száma 438/7153 volt, - ez megegyezik a Néprajzi Múzeum (a továbbiakban NM) listáján a 69. tételként szereplő tárgy: „fűszoknya (festetlen)" számával. „Duplum"-párját a NM raktárában őrzik (ltsz.: 7153), e „háncskötény" valóban igen hasonlít a szekszárdihoz, de nem festetlen. A törzskönyvi bejegyzés szerint a kötényeket Fenichel gyűjtötte. 212
