Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Antoni Judit: Tárgyak az idő sodrában I.

A „duplum" fogalmát, mint látni fogjuk a tárgyleírások során, meglehetősen tágan értelmezték ekkoriban: sok esetben már némi távoli hasonlóság is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy egy-egy tárgyat „másodpéldánynak" tartsanak. Sem a néprajzban, sem pedig a régészetben az iparszerü sorozatgyártás megjelenéséig nem beszélhetünk másodpéldányokról, duplumokról, két vagy több tárgy azonos voltáról, különösen akkor nem, amikor elenyésző adatokkal rendelkezünk a tárgy nyersanyagáról, készítési helyéről, a készítés módjáról és idejéről, a készítő személyéről, az elsődleges és másodlagos felhasználásáról, a társadalomban játszott szerepéről, a vele való kereskedelemről, - és még folytathatnám a sort. Mindezek ellenére, noha például maga Bíró Lajos is felhívta a figyelmet sok olyan tényezőre, amely a „duplum" fogalma ellen szól, a „másodpéldányok" a régészetben és a néprajzban is cserecikkekként jelentek meg az első felfedezésektől szinte napjainkig. „Forgalmuk" nem volt mindig megfelelő módon dokumentálva: a Néprajzi Múzeum - más európai és tengerentúli múzeumokhoz hasonlóan - viszonylag sok cserét bonyolított a XX. század elején, a tárgyak kaptak is „duplum-leltári számot", duplum-leltárkönyvet viszont sehol sem találtam, többek szerint ilyen nem is létezett. Sok, eredetileg egységes és a gyűjtő lehetőségeit, szándékát, eredményeit jól tükröző gyűjtemény forgácsolódott szét így az évek során és sok tárgy tűnt el nyomtalanul. Bíró Lajos és Fenichel gyűjteményei sem maradtak érintetlenek: Bíró első két hazaküldött anyagát (Berlinhafenből és az Astrolabe-öbölből) a jelek szerint nem sokkal megérkezésük után, 1899-ben már megbontották, s a cserék szándéka magától értetődő volt. Erre utal Semayer Vilibáld, az Astrolabe-öbölből küldött tárgyak közreadójának megjegyzése a kötet előszavában, 1901-ben: „Az azonossági számadatok és az ú.n. meghatározó táblák tisztán a muzeológusnak szólnak. Utóbbiak arra valók, hogy újabb szerzések alkalmával a másodpéldányokat gyorsan és könnyű szerrel megállapíthassuk. " A Múzeumi Kalauzban említett 42 tárgyról, melyet a múzeum „Bíró Lajos gyűjteményéből" vásárolt egyelőre semmiféle listát nem találtam, se Szekszárdon, se a Néprajzi Múzeum irattárában: a további kutatások során talán erre is sikerül ráakadnom. A szekszárdi múzeum összesen hat darab régi leírókartont őriz erről az óceániai anyagról: ezek adatait a tárgyleírások során említem. Az NM-listán feltüntetett törzskönyvi számok - természetesen a Néprajzi Osztály számai - viszonylag egyszerűvé tették a helyzetet: A Néprajzi Múzeum törzskönyvébe bejegyzett számok első látásra is több gyűjtőről tanúskodtak. A 74 tárgyból a listán „számozatlan"-ként jelöltek (17 darab) és a csak duplum-leltári számmal jelölt, így bizonytalan hovatartozásúak (5 darab) kivételével minden tárgyról megállapíthatóvá vált, ki gyűjtötte. A legtöbb tárgy ennek alapján (39 darab) Fenichel Sámueltől származik, 4 darab tárgy Bíró Lajos gyűjteményéből való, 8 tárgy Giovanni Bettanin fiumei kereskedő anyagából, egy pedig talán Zichy Jenő (?) gyűjtése. A szekszárdi múzeumban őrzött tárgyak némelyikén többé-kevésbé olvashatóan fennmaradt az egykori leltári szám, amelyet még a Néprajzi Múzeumban kaptak. így vált azonosíthatóvá összesen 5 olyan tárgy, amely biztosan szerepelt ezen a listán. Ezt egészítették ki a régi leírókartonok, melyek segítségével újabb 11 tárgy került „a helyére". A szekszárdi gyűjteményben szerencsésen átvészelte a viszontagságokat az a pár darab is, amely minden bizonnyal a „42 tárgy" között kapott helyet egykor: ebből az együttesből eddig összesen hét került elő. A két afrikai tárgyon kívül, melyek feltehetőleg gróf Teleki Samu illetve a Néprajzi Misszió egykori gyűjteményéből (a budapesti Néprajzi Múzeumban) származnak, a többit Bíró Lajos gyűjtötte. Néhány szót illő ejteni a gyűjtemények létrehozóiról, akik bár elég ismertek szakmai berkekben, talán mégsem árt adatszerűen felidézni tevékenységüket: Fenichel Sámuel (1868. augusztus 25., Nagyenyed - 1893. március 12., Stephansort, Új-Guinea): régészként és preparátorként dolgozott itthon, majd 1891-től haláláig Új-Guineában, az Astrolabe-öbölben 3 BÍRÓ - SEMAYER 1901, 4-5. 211