Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: A Tolna megyei Sárköz és rokon településeinek kapcsolatrendszere a 17–20. században

Báta alatt van egy karó leverve, Odavan a boros hajó kikötve, Elszakadt a boros hajó sodrony kötele, Kisangyalom rég el vagy már feledve. A hal azt a portékát jelentette a sárköziek számára az árvizes esztendőben, amiből legkönnyebben csinálhattak készpénzt a közeli piacokon. A halászat a vizek be- és kiáramlásának kihasználására telepített rekeszekkel akkor hozott nagyobb jövedelmet, amikor éppen a szokottnál nagyobb vizű, nagyobb vízjárású esztendőkben gabonájuk elveszett, vagy alig termett, állataik sokat szenvedtek és pusztultak. Ilyenkor nemcsak mindennapos étellé vált a hal, de sokat frissen és szárítva messzi vidékekre kocsiszám hordva értékesítettek, s ennek jövedelméből is pótolták kenyerüket és állatállományukat ért veszteségüket. Bőséges halfogás idején azonban annyian hordták a minden tartósítás nélküli gyorsan romló halat, hogy a kínálat meghaladta a környező vidék felvevő képességét. Megbüdösödött halból álló „szekereik terhét a mezőkön lerakva lopva szöktek meg. " - írta a sárköziekről Schwandtner.

67 A hal, a marha, a bor mellett a gyümölcs is kereskedelmi cikke volt a sárközieknek, melyet a piacokon, a vásárokon is árusítottak. Decs ártereken folytatott gyümölcstermeléséről Dömsödi József néhai decsi prédikátor a következőt jegyezte fel: „1769- 1770-ben egész Magyarországban olyan óriási volt a vizeknek áradása, hogy ahhoz hasonlót ember emlékezet óta nem tapasztaltak az özönvízen kívül, mely a Szentírásból ismeretes. A tartós áradás következtében a helységhez tartozó gyümölcsfák, melyek nagyobbrészt az erdőkben voltak elplántálva, csaknem mind elpusztultak. Úgy annyira, hogy a község, mely azelőtt több megyét látott el legkitűnőbb gyümölccsel, most maga is más vidékről volt kénytelen pénzért megszerezni a gyümölcsöt, ha megkívánta. " Sok gyümölcsöt vittek nyersen is és aszalva is a piacra, vásárra. A sárköziek nem csak árut vittek a vásárokra, hanem szükségleteiket is itt szerezték be. Baja a Duna egyik kiágazása, a Sugovica mellett, fontos átkelőhelynél, a Duna mentén Pesttől délre tartó fontos útvonal mellett, jelentős termelési körzet (Sárköz, Észak-Bácska) központjaként alakult ki. Baja az észak-bácskai térség kiemelkedő szerepkörű helysége volt, amit 1696-ban elnyert mezővárosi rangja alapozott meg. A török hódoltságot követő időszakban az ország egyik legjelentősebb dunai kikötője volt. Hajóforgalma a délvidéki gabona közvetítő kereskedelmében vált jelentőssé, amely egészen a vasútvonalak kiépüléséig tartott. Baja a bácskai mezőgazdasági termény-kereskedelem mellett szoros kapcsolatot épített ki a sárközi és a többi, Szekszárd környéki faluval, ahonnan tűzifát, gyümölcsöt és bort forgalmazott a Délvidék felé.

69 A mezőváros forgalma és kereskedelmi fontossága, kivált a 18-19. század fordulóján, rohamosan emelkedett, fekvése lehetővé tette arra, hogy kereskedelmi központja legyen Felső-Bácskának, sőt amikor 1802-ben megnyílt a Ferencz-csatorna, az áru- és terményforgalom a Bánátból is Bajának vette útját. Komáromból, Győrből jöttek ide a hajósok, akik ennek a vidéknek bő termését külföldre szállították. Korabinszky egyenesen Kis-Pestnek nevezi Baját, híres és látogatott vásáraiért.

70 Hatalmas, a város központját elfoglaló, négyzet alakú, egyik oldalával a Sugovicára nyitott vásártere a legszebb magyar terek egyike. A városban korán szép számú iparos- és kereskedőréteg alakult ki. A Dunán a Sugovica közvetítésével -igen nagy forgalmat bonyolított le: Pestre, Győrbe, Pozsonyba és Bécsbe, valamint a Balkánra gabonát szállított, Komáromból fát, deszkát; Bécsből, Pestről pedig mindenféle anyagokat, iparcikkeket kapott a hajózás révén. A személy- és az áruforgalom lebonyolításának főeszköze a hajó volt. Baját is a hajózás tette egy nagy vidék központjává. Magáról Szabadkáról óriási mennyiségű gabonát szállítottak hetenként kétszer a fuvarosok. A környék többi községének forgalma is Baján összpontosult, olyannyira, hogy úgy szólván minden falunak megvolt Baján a maga külön kocsmája. Természetes, hogy amikor a 19. század derekán évenként kb. egy millió pozsonyi mérő gabonát szállítottak Budapestre s onnan külföldre, amikor néha ötven hajó és számos dereglye vetett horgonyt a Sugovicában, ez a nagy áruforgalom egyúttal jelentős ANDRÁSFALVY 1965. 14-15. ANDRÁSFALVY 1965. 18. SZOJKA 2005. 19. Idézi: BOROVSZKY 1909. 292. 187