Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: A Tolna megyei Sárköz és rokon településeinek kapcsolatrendszere a 17–20. században

el terményeiket, állataikat. Forrásainkból kiderül, hogy a sárköziek hallal, marhával és borral kereskedtek. Régebben Étén és a környékbeli nagyobb helységekben voltak a legnagyobb marhavásárok. Az állatokat a tolnai és bátai réven át lábon hajtották el. A bort hajókon szállították. A régi Sárvízen Szekszárdig is felmentek a borszállító hajók, de a sárköziek is elszállították boraikat kocsival Székesfehérvárra, Budára, Győrbe és Bécsbe. Az őcsényiek, decsiek az 1880-as évekig még a szekszárdi piacra is csónakkal jártak.

62 „Anyámasszony mesélte, hogy ha Szekszárdra, a piacra mentek, volt egy nagy ladik, azon mentek. Ha este későn, sötétedésre nem jöttek meg, lámpát tettek a toronyba és félreverték a harangokat is, hogy tudják merre menjenek. Ha olyan rossz idő támadt" (Őcsény).

1

' A bátaiak dereglyén jártak a bajai vásárra. „Itt nagyon tartották a böjtöt, rengeteg tejet, vajat ettek. Megcsinálták túrónak, tejfölnek, vajnak. Ladikkal, csónakkal, gyalog is és módosabbak kocsival • „64 IS. A csónakkal való szállítás emléke él népdalaikban is: Amoda gyün egy nagy terhes hajó, Húzza áztat harminchat erős ló. Harminchat közt, egy van jobbról fakó, Kisangyalom maga a lóhajtó. ' bizonyítvánt adtam ki - hogy mikor velők együtt jöttem Bajáról - tehát Bóli Istvány az általa vásárlóit holmikat meg mutogatván, ezt mondta - Hlyen ám a jó ember - az asszony részére meg veszi a szappanyt, kömén magot, borsot - erre Bárdos lllésné kért Bóli Istvántól a kömén magból - de az nem adott neki - sőt eltette - Boli ezután a kormányosokhoz ment a hajón és ott beszélgetett a Bárdos lllésné ekkor ezt mondta nekem - halja ked én ellopom a Bóli kömén magját - én feleltem rá - hogy nem jó lesz, de Bárdosné oda ment Bóli Szűréhez - és annak Zsebét érintette, hanem belőle semmit sem vett ki. " Bárdos lllésné Szabó Zsófia decsi lakos: „A múlt évi Miklósi vásárról jővén haza, midőn Lassiba a dereglyéből kiszálltunk, és már gyalogosan az erdőből is kiértünk - Bóli Istvány tarisznyáját Kodány János kezére adta - azt mondta még elérem a Pilisi asszonyokat azoknál van a Szappanyom mire nevetve így feleltem neki - hát ezért mutogatta ked a szappant a dereglyébe, - erre Bóli Istvány - egész indulatossággal vissza ugorván, lekapott fejemről az általam vitt vásáros batyut és a lábosom el törött azután Bóli Istvány batyumat fosztogatván - rá akadt az általam vásárion 2 font Szappanra - és ekkor emez szavakkal - baszom azt a tolvaj Krisztusodat, - Istenedet - baszom azt a czudar Máriádat az urad a boromat, te pedig a szappanyomat loptad el - én azonnal mondtam Bóli Istványnak, hogy a szappant én vettem magam számára. Bóli Istványnak rajtam véghez vitt tette által szenvedtem - 15 xr ára bors, 3 xr ára babér levél elszóródott, egy réf gyolcs 36 xr elveszett, 15 xr a lábos, mely eltörött. " Bárdos Illés kovácsmester Decsen: „En egy dereglyén többed magammal Bajáról jővén haza, vissza szállítván néhány hordó boromat - valamint Bóli István szolgája is gazdája megbízásából saját két hordó borát. Történt, hogy a mint Kis hídjához értünk a dereglyén foglalkozó legénység és emberek kenyerezni gyűltek - és ekkor tőlem bort kértek - adtam is nekik - s miután a nyert bort megitták - Bóli Istvány szolgáját is föl szollították bor adásra mire Bóli Istvány szolgája az egyik hordó száját felütvén, Horváth Gáspár Decsi lakossal szívatott hordóból bort, és a legénységnek adta - mondván - van még annyi böcsületem gazdám előtt, hogy ezt tehetem. Elvégezvén a legénység a kenyerezést útnak indultunk - és mikor a kiálló rébe Lassiba értünk Bóli Istvány szolgája a dereglyéből ki ment és a már ott állt gazdájának Bóli Istvánnak mit mondott mit sem? Elég az, hogy Bóli Istvány eme káromkodó szavak közt: baszom azt a Szarházi vén Jézusodat - Krisztusodat a dereglyébe futván, engemet hátba ütött, és a dereglye oldalához taszított és csak a volt szerencsém, hogy a dereglye oldalt magas volt - nem külömben a Dunába estem volna! " Pap Jánosné Szél Sára: „Múlt évi December 4-én a Bajai vásárról jővén haza, amidőn a dereglyéből podgyászainkat felszedtük, együtt mentem Bárdos Illésnével és többekkel, úgy Bóli Istvánnyal haza, és midőn az erdőből kiértünk úgy 8 órakor estve, Bóli Istvány megállt, tarisznyáját motozta! " Ivanis Bálint András szerint: „Igenis jelen voltam még Baján ahol segítettem a hordókat a pinczéből ki hajtani a dereglyére - s ha Bárdos Illés és én nem szorgalmatoskodtunk volna a hordó körül, tehát elfolyt volna a Bóli bora mind, mert abrincsai mind le pattogtak, s nagy nehezen tudtuk újra meg abroncsolni. Midőn jövünk a Dunán haza, Bóli István szolgája, az egyik hordót felütötte és bort szívott ki belőle két héberrel a dereglyét húzó embereknek. Midőn Lassiba értünk és ki álltunk - Bóli Istvány is ott volt, várta hordáit - és a mint meglátta a hordót - mindjárt meg támadta Bárdost - eme szavakkal, no te vén kutya mit csináltatok a hordómmal, tudom hogy ebből részegeskedtetek. Bárdos erre így felelt - lassabban Pista én a hordódat nem bántottam, borodból nem ittam - mert van nekem a dereglyébe elég borom - de Bóli István elkezdte újra káromolni. " Bóli István vallomása: „Ugyan is, én szolgámat Balázs Istvánt Baján feküdt két hordó boraimnak haza szállításáért elküldvén, mivel Bárdos Illésnek is volt Baján bora, tehát ennek társaságába a bepecsételt boros hordáimat egy dereglyébe bele rakván, el szállították a Dunán Lassiba - hol is én kocsival megjelenvén, szolgám azonnal jelentette, hogy a hordóm fel van törve - én kérdeztem, hogy hordáimat miért törte fel. Bárdos felelte: - azért mert jussom volt hozzá - ezért én megharagudván, azt mondtam neki - hunczfut, gazember, nem becsületes ember az, ki Hlyet tesz. Ezután a 7 akós hordómat kocsimra tevén haza vittem, a 4 akosat pedig ott hagytam a dereglyébe! Bárdos meghívatván azt felelte - hogy az egyik hordót ő törte fel Baján a másokat pedig saját szolgám az úton. " - TMÖL. Szekszárdi I. osztályú Járásbíróság iratai. C. 407. 1855. '

2 KATONA 1962. 76., 91. *

3 ANDRÁSFAL

V

Y 1976. 225. ,4 ANDRÁSFALVY 1976. 374. * KOVÁCH 1973. 3-73. 186