Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Balázs Kovács Sándor: A Tolna megyei Sárköz és rokon településeinek kapcsolatrendszere a 17–20. században
mindkét oldalról átjártak a Dunán, élénk gazdasági kapcsolatot tartva fenn a szomszéd vidék lakóival. Néhányan át is költöztek a folyó másik oldalára. Különösen Bogyiszlón volt jelentős a tolnai eredetű családok száma, ahol a lakosok közül 1725-ben 10 családfő vallotta magát tolnai származásúnak. Ők a mezőváros nagy pusztulásakor, a visszafoglaló háborúk idején menekültek át Bogyiszlóra. 1725-ben Bogyiszlón kívül (Domokos Mihály Baranyából, Lépő György Tolnáról, Lépő Benedek Fajszról, Csatári Mihály Tolnáról, Szűcs János Ráczkevéről, Lépő Gergely Tolnáról, Jósa János Fajszról, Halász Mihály Tolnáról, Siro István Tolnáról, Csapó Mihály Fajszról, Maláth János Tolnáról, Tolnai István Tolnáról, Csizmadia György Tolnáról, Lehőcz István Tolnáról Csatári Gergely Tolnáról, Simon Péter Tassról, Szabó Mátyás Foktőről, Csapó István Fajszról) Tolna megyei származású lakost Foktőn (Dobos Ádám bölcskei, Beda István gerjeni, Bárdi Mihály dunaszentgyörgyi, Varga Mátyás Sár mellől, Tóth Mátyás pedig Baranya megyéből), Sükösdön (Tukó István Berkesdről Baranya megyéből, Kozma János decsi), Csanádon (Lázár János szeremlei, Kasza Pál Baranyából, Ácz János decsi, Varga Mihály Kölkedről, Szabó István szeremlei, Végh Mihály bogyiszlói, Markó Mihály szeremlei, Bárdos Mihály szeremlei) és Kalocsán írtak össze. Foktőn négy, az utóbbi három helységben pedig egy-egy családfő akadt, aki Tolna megye területéről került át a Duna bal partjára. 45 Bogyiszlóra nemcsak a Duna bal parti, elpusztult falvak népe menekült, hanem a Duna jobb partjáról is történt betelepedés. Erre vonatkozóan a legfontosabb és minden kétséget kizáróan bizonyítható a tolnai reformátusokkal való szoros kapcsolat és onnan több család áttelepedése. Az 1828-as Egyed-féle összeírás a tolnai magyarok 1710-es években történt kiűzéséről szóló hagyományt említi 46 , de Bogyiszlóra korábban, a török idők alatt is jöttek magyarok Tolnáról és a távolabbi vidékről. Erre fontos bizonyíték a bogyiszlói eklézsia történetébe 1816-ban tett feljegyzés, mely egy 1759-ben tartott tanúkihallgatás jegyzőkönyveire vonatkozik: Ekkor Báthori Gábor Duna melléki református superintendesnek megírták a bogyiszlói „eklézsiának Fátumát" a legöregebbek emlékezete alapján. „Az összehívott vének egy szívvel és szájjal bizonyították, hogy ők nemcsak eleiktől, hanem a Kalocsai Fő Tisztelendő Káptalan béli Uraktól is... több ízben hallották, hogy a Bogyiszlói Hejség lakosai a reformata vallást a szomszéd Tolna Városával ugyan azon egy időben vették be és attól fogva állhatatosan megmaradtak abba. " Különösen tanulságos Maláti János 48 esztendős ember vallomása: „Az ő attya hasonkóképpen Maláti János 111, száztizenegy esztendős ember volt, aki 11 esztendővel halván meg az előtt a lakosok előtt is ismeretes ember volt. Ettől az öreg Maláti Jánostól hallotta Tóth Mihály és sokan mások is, hogy ő abban az időben, melyben Zrínyi Miklós az Eszéki hidat elégette és Babocsát ostrom által megvette, már megállapodott idejű ember volt. Nevezetesen Tót György azt vallotta, hogy őtet az öreg Maláti János sok izben kérte, hogy mondja meg neki, a Kalendáriumból azt az esztendőt, melyben Zrínyi a feljebb említett dolgokat tselekedte és mikor neki megmondotta, hogy az 1664-ben esett, erősen állította, hogy ő már akkor 30 esztendős ember volt körülbelül. Hozzáadta, hogy ő ugyan Tolnán született, de még gyerek korában ide szaladt a mikor a Jádzi Mehmed bék Bajai török Igazgató (a ki alatt voltak akkor a Bogyiszlóiak) gyakran megfordulván ebben a Helységben, pénzt szokott szórni; ő is azt Kapkodó gyermekek között volt. Már ő (?) csak 27 esztendős is volt 1664-ben az ő élete csak 1637-re (esett a születése) és így már akkor a Reformata vallás Bogyiszlón virágjában volt. " A bogyiszlai családok közül több őrzi máshonnan való származásának hagyományát. így a Tolnaiak és Paksiak úgy tartják, hogy ők valóban onnan is származtak és ez hihető is. A Tótok közt pesti származás emléke él, úgy tudják, hogy hitük miatt kellett ide költözniük. Más családoknál csak a családnévből következtethetünk a származás helyére, mert a máshonnan való származás hagyománya már elveszett. Ilyen - A szekszárdi Szabó János 55 éves tanú Szeremlén született és itt nevelkedett 15 éves koráig. (1743) Vámos István alsónyéki lakos „Buda megh vétele előtt 4 és utána négy Esztendeigh lakván Szeremlyén. " (1726) - BARTH 1989. 710. BARTH 1974. 338-350. „Hogy Tolna Mvárasa mohátsi veszedelem előtt szabad királyi váras volt, kétséget sem szenved, mely szerentsétlen ütközet után a török Alsó Magyarországot állandóan birván, és a reformata ecclesia ö alatta elterjedvén, Tolnábul a katolicusok egészlen kiirtattak, s akkor a szegény franciscánus barátok is a reformata atyafiak dühös egyének áldozattyai lettek, kik még szolgát sem szenvedtek meg más valláson lévőt. Nagy Akadémiájuk lévén Tolnán, 500an folyvást járván az oskolákban, Stáray nevezetű fö rectorjok volt, ki egyszersmind az Alsó Reformata Ecclesiának Superintendense is volt. Török kiüzettetések után hanyatlván a váras. Aztán Gróf Vallis György Generális impetrálta, ki nem szenvedhetvén a reformátusokat, kik pápistákká nem lettek, kiűzte, kik azután Rákótzi revolútiója alkalmatosságával a bátskai rátzok kegyetlensége miatt megüresedett helységekbe Bogyiszló, Dets, Otsény, s Pilisre vették lakásokat. Bogyiszlón még mostanában is meg vagyon azon pohár, melyei Rákótzi idejében áldoztak. " CSERNA - KACZIÁN 1986. 232-233. ANDRÁSFALVY 1976. 92-93. 182
