Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Balázs Kovács Sándor: A Tolna megyei Sárköz és rokon településeinek kapcsolatrendszere a 17–20. században

családnevek: Berekai (Berekalja egykori elpusztult református magyar falu Hidas közelében), Geresdi (szintén észak-baranyai falu Püspöklak mellett), Csötönyi és Csatári (Szekszárd mellett a várostól délre lévő elpusztult falu) Pilisi vagy Pilisa (a sárközi Pilisre gondolhatunk, mely a 18. század elején néhány esztendeig lakatlanná vált), Fejérvári, Baranyai, Szokolai (Nagyszokoly észak-tolnai falu), Dorogi (Nagydorog, Sárszentlőrinc és Kajdacs mellett, Tolna megyében) Páli (Paks melletti egykori magyar falu, inkább azonban a ma is meglévő észak-baranyai részben református Nagypall nevéből), Boda (több falunévben szerepel Baranyában). Távolabbi vidékekre utaló nevek: Erdélyi, Debreczeni, Galgóczi, Lévai, Liszkai, Nyíri, Ónodi, Oláh, Pálfalvi, Szombati Oroszvári és Ungvári.

48 Még a népi elbeszélő kultúrában is nyoma maradt a Duna jobb- és balpart kapcsolatainak. „Bajaszentistvánra azt mondták: Szentistváni bakarasz, mit csinál, mint a kan malac? Ha azok idejöttek bálba, megverték őket. Csak a túlsófeliek (Decs, Ocsény, Pilis, Nyék) és a szeremleiek gyühettek. " „A régi falu...Ez kinn volt a Dunaszélen, Ofalunak hittak. Az 1600...akkoriban települt be a falu. A református egyház akkor keletkezett...Akkor a Csanád, Decs, Ocsény...ezekkel volt határos. Akkor ez a sárközi nép jobban ilyen testvér volt ezekkel, a három-négy község. Van Ocsény, Sárpilis, Decs, Alsónyék, még Báta is, meg Szeremle, meg Csanád...Ezek ilyen testvér...Ezek jobban ilyen református községek voltak. Jobban össze is házasodtak. " „Jártak udvarolni Szeremlére, Csanádra és a többi községbe is. Próbálkozott a legény, vagy tetszett neki valaki. "' „A Sárköz jobban régi paraszt (nem halász). Nekünk a halászat nem vót vérünkbe, itt csak a maga hasznára fogta ki-ki a halat, a felesleget elajándékozta a szomszédnak. Szeremléről, Bogyiszlóról és Csanádról kerültek ide nagyhalászok, úgy nősültek ezek ide...Állattartásból élt a nép. Ritka ember, akinek annyi kenyere volt, hogy újig elég legyen. Eljártak Baranyába, lóval nyomtatni, Szenterzsébet, Berement, Németbóly, Magyarbóly, Bozsok községekbe. Egy-egy gazda 15-20 esztendőn át is ugyanarra a helyre ment lovával nyomtatni. " Sükösdön a Csanádiakat úgy nevezik, hogy a csanádi bunkók, bibbantyúsok, mert ún. bibbantyús harisnyát viseltek régen, mint amilyet a dunántúli sárköziek is. A Csanádiak a bátaszéki harisnyát hordták, ott köttették maguknak. Ez a csöcsös harisnya délszláv hatásra alakult itt ki. Bajaszentistvánon a következő történetet emlegették a bátaiakról: „A bátai ember, ha kérdezik ősszel, hová való, azt mondi: - Bőbátai. (öblös hangon) Tavasszal, ha kérdezik, csak - Bátai (szerényebb hangon). " Ugyancsak a bátaiak szegénységére utalnak: „Bátán kérdezze meg, melyik utcába lakik a bíró. Kizavarják, mert csak egy utca van, de hosszú. " A falucsúfolók az érsekcsanádi lakosokat csanádi betyároknak csúfolta, mert az ottani erdőkben sok volt a betyár.

53 Bunkóknak is elnevezték őket, mert régente a csanádi férfiak fütykössel jártak Bajára, verekedtek a bunkósbottal. Kákabélüeknek is mondták őket. A szeremleiek Jakabok, mindenfelé így ismerték őket. Valamikor volt egy szeremlei erdővágó a bajaszentistváni brigádban, azt hívták Jakabnak, így maradt rajtuk e név.

54 A rokonsági kapcsolatokat még falucsúfolóik is bizonyítják, a Tolna megyei Sárközben gyűjtöttek a Duna balparti településekről is megemlékeznek: Tolna hírős grófjáról, Szekszárd vörös boráról, Ocsény ringy-rongyáról, Decs meg a sok kurváról, Pilis ide imperál, Decsen lakik az ura, Nyék is oda nem messze Legkisebbik kölönce, Mind kutyába veszett e, Azon aló Bátaszék, Ott a nömös törvényszék, 48 ANDRÁSFALVY 1976. 93. 49 Tóth Kálmánné Bálint Erzsébet - BEREZNAI 2003. 234. 50 Béda Péterné Molnár Julianna - BEREZNAI 2003. 238. 51 FÉL 1951. 52 FÉL 1951. 53 BEREZNAI 2001. 94. 54 BEREZNAI 2001. 95. 183