Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Sümegi József: A bátai apátság kutatástörténete és alaprajzának rekonstrukciós kísérlete

pillérsor alapján feltételezzük, hogy az egész templomon a pillérek azonos távolságban helyezkedtek el. A pillérek távolsága arra utal, hogy legutoljára későgótikus hálóboltozata lehetett.

76 A templom méretei a következők: belszélesség: 9,2 m hosszúság: 54 m pillértávolság: 3 m falszélesség: 110 cm A templom érdekes módon nem volt a kolostorral összeépítve, északi és déli oldala is szabadon állott. A kolostor kerengőfolyosójáról lehetett megközelíteni a nyugati főkaput és minden bizonnyal az északkeleti oldalán állhatott a torony,

77 s ezen a ponton is összeköttetésben volt a kolostorral. Erre utal az a tény, hogy ezen a helyen nem találtak az 1937. évi ásatás alkalmával támpillért.

78 Déli főbejárata, a népbejáró a templom középtáján lehetett. E bejárat előtt volt - talán az előcsarnokban - a 6. számú falazott sír, amelyben három előkelő embert temettek el. A templom így a nyugati oldalt kivéve teljesen körbejárható volt északi és déli oldalán is temető volt, amely egy zarándoktemplomnál teljesen természetes. A kolostor is nagyon érdekes alaprajzi elrendezésű, amelynek oka a terepviszonyokban keresendő. A kelet-nyugati irányú keskeny teraszon csak így lehetett gazdaságosan kihasználni a helyet. A terasznak a mély völgy fölött emelkedő peremén állott a kolostor északi szárnya. Ez felméréseink alapján 87 méter hosszú lehetett. Egy sor északnak néző cellasorból és az előttük déli oldalon végigfutó folyosóból állott, s minden bizonnyal emeletes volt. A nyugati szárny 45 méter széles volt, s itt volt a kolostor főbejárata, amelyet 1899-ben Simrák László talált meg. Az ő felmérése alapján 4 méter széles volt. A főkapun keresztül egy előcsarnokba jutunk, majd onnan a kerengőbe. A kerengő északi irányban az északi szárny folyosójára vezetett rá, míg a déli irányban haladva elkanyarodhattunk keletre a templom főbejáratához, illetve déli irányban továbbhaladva az emeletre vezető lépcsőházig. Ennek lépcsőit Simrák László még látta 1899-ben. E lépcsőház alatt a folyosó minden bizonnyal tovább folytatódott déli irányban. Ha a folyosó vonalát a kerengőből meghosszabbítjuk, akkor az a déli szárny középvonalára esik. Sajnos ezt a részt Simrák nem kutatta meg részletesebben 1899-ben, mert itt a falakat már kiszedett állapotban találta meg. Ezek a falak áldozatul estek az itt kialakított mészégető kemencének és anyagukat már korábban kiégették. E feltételezés viszont azt mutatja, hogy itt egy középfolyosós megoldású déli szárny lehetett, amely viszont egyértelműen az obszerváns ferences építészet sajátossága.

79 Az alaprajzból megállapítható, hogy az egész épület egy hosszú folyosórendszerre épült rá, s két belső udvart zár közre, a templom és a kolostor közti teret és a kerengőudvart, amely a terepviszonyokhoz igazodva elég kicsi volt, 10x12 méter. Mindkét belső udvart temető céljára is használták. Oldalbejáratok vezettek az épületbe délről és keletről. Mi magyarázza ezt az érdekes alaprajzi megoldást? Úgy gondoljuk, két tényező. Az egyik a terep adta lehetőségek. Ez magyarázza az épületegyüttes elhelyezkedését. A kerengő ezért került a nyugati kapuzat elé és ezért ilyen hosszú az északi szárny. A másik tényező a kolostor funkciója. Báta híres zarándokhely volt. A kolostor minden bizonnyal nemcsak a szerzetesek igényeit szolgálta, hanem az itt megforduló zarándokokét is. így az épületnek nagy tömegek befogadására és elszállásolására is alkalmasnak kellett lennie. Az épületegyüttes átjárható volt, különböző részeit folyosók kötötték össze. A 16. század közepén a török által lerombolt bátai monostor és templom kiszerkesztett alaprajza nem a magyar bencés monostorokkal mutat alaprajzi hasonlóságot, hanem inkább a magyar koldulórendi építészettel.

80 Marosi Ernő a koldulórendi építészet magyarországi sajátosságait vizsgálva felhívta a figyelmet arra, hogy ezek elsősorban az épületek elrendezésében, tagolásuk mértékében keresendők. KKÓNYI - HOLUB - CSALOG - DERCSÉNYI 62. 1529-ben történik említés róla. KAMMERER 13.d. KÓNYI - HOLUB - CSALOG - DERCSÉNYI 54. Koldulórendi építészet 1994. 53, 260. Erre már Dercsényi Dezső is rámutatott. Uo. 62. 162