Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Sümegi József: A bátai apátság kutatástörténete és alaprajzának rekonstrukciós kísérlete
A Simrák által feltárt nyugati szárny észak-déli kiterjedése a két főfal segítségével pontosan meghatározható, 45 méter volt. Az északi főfal a löszplató oldalában ma is látható, a déli főfal egy hosszabb szakaszát pedig - mint említettük - 1977-ban figyeltük meg, 2-2,5 méter mélységben, amikor a plébániaház emésztőgödre készült. Az északi oldalon végigfutó cellasor helyiségei minden bizonnyal azonos méretűek voltak, mivel előttük egy hosszú folyosó futott végig déli oldalon és ezen a folyosón keresztül kapcsolódtak a szobák az épülethez. Ezt talán a kidobált föld miatt mérték le rosszul, mert észak-déli hosszúsága a Csalog József által feltárt épületrészek alapján 6 méter lehetett. A Simrák által felmért kerengőrészlet folyosójának szélességi méretei viszont centiméterre megegyeznek a Csalog-féle felmérés kolostorfolyosó szélességével, tehát ez volt a folyosó méretaránya biztosan az egész kolostorban. Ez 2,3-2,4 méter volt. Hiányosságai ellenére a Simrák-féle rajz nagyon sok olyan információt tartalmazott, amelyet hitelesnek kell tekintenünk: 1. A kolostor nyugati szárnya a templommal össze volt építve. 2. A nyugati szárny cellasora kapcsolódik, illetve folytatása a Csalog által feltárt kolostorrésznek. 3. A nyugati oldalon volt a kolostor kb. 4 méter széles főkapuja, amelynek gótikus kőelemét Simrák még látta. 4. A nyugati kolostorszárny déli főfalának középen szintén volt egy bejárat. 5. A rajz közepén jelzett lépcsőzetes kőpárkányzat a kerengőnek az udvar felé eső nyugati falát jelzi. 6. Az általa A-nál jelzett helyen volt a kolostor emeletre vezető lépcsőháza. 7. A mészégető kemence jelzi, hogy az épület déli szárnyát és talán a templom nyugati végének kőanyagát is már korábban itt égették ki mésszé, majd értékesítették. Miután a Simrák-féle rajzot azonos méretarányra hoztuk a már korábban készített térképszelvénnyel, a fő problémát az illesztési pontok megtalálása jelentette. Tudtuk, hogy ez a rajz a kolostor nyugati szárnya volt, s hogy a templomot észak-nyugati irányból L alakban foga közre a kolostor, s a templom nyugati oldala e kolostorszárnnyal össze volt építve. A kapcsolódási pont megtalálásában a Csalog József által feltárt temetőrészlet volt segítségünkre. A sírok nagy része ugyanis a templomon kívül feküdt északi és déli irányban. Számunkra a 17-18-19-20. sírok helyének meghatározása volt a döntő, 73 ugyanis ezek a kolostor nyugati szárnyának a területére estek és egyidősek lehettek a kolostornak ezzel a részével. Mélységük és a temetés hasonlósága feltételezi, hogy a sírok közel azonos korúak. E sírok az épület lakóhelyiségei alatt biztosan nem lehettek. Mivel nem estek egy vonalba, a kerengő keskeny folyosóján sem feküdhettek. Egyetlen megoldás maradt, feltételezni, hogy ezeket a halottakat a kerengő udvarán temették el. Fenti módszer segítségével, a meglévő alapfalak kiegészítésével, valamint a terepen tett megfigyeléseinkkel kiegészíthető és kiszerkeszthető lett egy nagy gótikus épületegyüttes teljes alaprajza. Ehhez a következő azonosítási pontokat használtuk fel: A terepen lévő és régészeti megfigyelésekből azonosítható pontok 26. A mai templomhoz felvezető szerpentin, a középkori út nyomvonalán 27. Szent Vér templom (1939) 28. Plébánia (1977-78) 29. Kántorház (1938) 30. a 15-1311/1 számú geodéziai magassági pont 31. feketére füstölődött fal négy méteres szakasza (1977) 32. falmaradvány vízvezetéskor 60 cm mélyen (1980) 33. fal kiszedett nyoma metszetben 140 cm mélyeségben (1974, 2005) 34. 18. századi mészégető kemence és mészkőoszlop (1899) 35. 1898-ban felfedezett kőfal teljes hosszában 36. lépcsőház kő alapja, kőpárkányzat (1899) KÓNYI - HOLUB - CSALOG - DERCSÉNYI 57-58. 159
