Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)

Sümegi József: A bátai apátság kutatástörténete és alaprajzának rekonstrukciós kísérlete

csatlakozott a kolostorhoz. A kolostor északi szárnyának keleti végét sem kereste, sőt nyitva hagyta a nyugati lezáródás meghatározását is. Úgy tűnik, a kolostor nyugati szárnyát, - amelyet Simrák László 1899-ben tárt fel - egyáltalán nem érintette a kutatás. Az ásatás befejezése után a Klastromhegyen kisebb tereprendezést végeztek, mielőtt a Szent Vér templom építését elkezdték.

64 Egykorú feljegyzések és korabeli fényképek, képeslapok tanúsága szerint a Klastromhegy enyhe lejtéssel rendelkező terasz volt,

65 így a kiegyenlítés során a déli, hegy felőli szakaszon 1,5 ill. 2 métert süllyesztettek, míg a plató szélén több mint egy métert töltöttek. A tereprendezést kézi munkával végezték, így vélhető, hogy a még földben lévő emlékekben számottevő kárt nem tettek. A területre vonatkozó régészeti adatok (1977- 2005) 1977-ben épült a Szent Vér templom közelében az új plébániaház. Az épületet a középkori épületegyüttestől délnyugatra építették fel. Előtte kisebb tereprendezési munkát is végeztek, ugyanis az enyhén lankás domboldalt teraszosították, a déli oldalról másfél méter földet toltak meg északi irányba, így keletkezett a mai plébániaház előtti földperem. Ekkor került felszínre metszetben a terület délnyugati részén egy kiszedett falnyom sok építési törmelék között cserépedények kisebb darabjaival. 1978-ban szennyvízgödröt ástak az épület északkeleti sarkának közelében. Az égésnyomokat viselő falszakasz a gödör alját képezi. 1980-ban vízvezetéskor keresztirányban húztak vízvezető árkot a plébánia előtti részen. Ekkor szintén falmaradvány nyomait figyeltük meg a templomhoz vezető betonjárda bal oldalán, attól alig másfél méterre. Itt került elő egy szépen faragott, festés nyomait mutató homokkő faragvány, amely az 1937-es ásatáskor a templom díszítményeiként meghatározott kövekkel mutat rokonságot. 1982-ben a Klastromhegy keleti oldalán lévő völgyútból szállítottunk fel egy nagyobb faragott követ a templomhoz, amely hosszú ideig egy kút vödörtartójaként fungált. Anyaga kemény mészkő, formájáról ítélve talán kút, vagy ciszterna kávaköve lehetett.

66 1987-ben találtunk rá az északi fal egy tízméteres szakaszára, amelyet alig borított egy ásónyom vastagságú föld. Ez a falszakasz ma is látható az északi partfalban.

67 1993-ban a régi városháza bontásakor faragott kövek kerültek elő, melyekről már szóltunk, ezek ma a Szent Vér templom előterében lévő kiállításon láthatók. 2002-2003-as év csapadékos és hideg tele okozhatta azt a partszakadást, amely 2003 tavaszán következett be. Ekkor az északi partszakasz mintegy 30-40 méter hosszúságban leszakadt, így metszetben ma is jól látható az északi kolostorszárny alapozási szintje. Az alap alja a mai szinttől 180-205 cm mélységben található. Mivel a plató széle már többször leszakadt, így a keleti oldalon már a cellák fele lecsúszott az alatta lévő mélységbe. Ebben a leszakadt rétegben is sok csontot és cserépedények töredékeit találtuk. 2005 őszén megvizsgáltuk a leszakadt metszetfalat teljes hosszában. Ekkor mértük le a középkori szint mélységét és azt tapasztaltuk, hogy a középkori réteg nemcsak a kolostori főépület irányában figyelhető meg, hanem folytatódik nyugat felé is.

68 Sőt a Klastromhegy nyugati oldalának meredek partfalában is falnyomokat figyeltünk meg. Három sor tégla és az alá betöltött mészhabarcs jól látható a hegy aljáról is. Tehát itt vagy folytatódott a főépület nyugati irányban, vagy más épületekkel kell számolni a terület északnyugati sarkán. Ugyancsak metszetben figyeltük meg a főépülettől keletre egy különálló, kb. 4 méter hosszú épületrész kiszedett falainak nyomát. SÜMEGI - V. KÁPOLNÁS 2005, 22-23. Uo. 23. E képeslapon jól látszik az egész dombtető a templomépítés megkezdése előtt. A kő jelenleg a Szent Vér templom előterében lévő kiállításon látható. Simrák is, Csalog is érintette ezt a falszakaszt. Csalog József itt helyezte el az általa feltárt sírokból előkerült csontmaradványokat. Itt a partfal nyugati részén több edény töredék volt a felszínen, közöttük az ausztriai importkerámia, az úgynevezett „bécsi fazék" egészen nagy darabjai is. 156