Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Nagy Margit: A kajdacsi 2. sír fibulapárjának ornamentikája. Megjegyzések a pannóniai langobard I. stílus kapcsolataihoz

síregyüttesében a kardtok veretei aranyból készültek. A bemeneti veret két részből áll. A felső részt egy filigránnal és rekeszes gránátberakásokkal díszített lemez, az alsó részt egy préselt lemez alkotja. (10. kép 9.) Az alsó lemezen két állatalak közötti maszk látható. A karmos állatfiguráknak kitátott csőrü madárfejük van (jól látható, hogy a présmintát részekből állították össze). A högomi vereten az apotropaikus maszk-állatok között kompozíciónak az 1. germán stílusban megfogalmazott példájával találkozunk. (10. kép 10.) A madárfejű, emlősállat testű, karmos lábú fantasztikus állatok ábrázolása, - mint erről korábban szó volt -, a Nydam-stílus idején az északi művészetben nem számított szokatlannak. A högomi vereten a hangsúly az állatlábakon és a maszkon van; a felpéci veretnél a madáralakok dominálnak; a maszkok, elválasztó elemként csak a figyelmes szemlélőnek tűnnek fel. (9. kép 4; 10. kép 6.) A maszkok ábrázolása egyébként az egyetlen jel, ami a felpéci veret mesterének északi kapcsolataira utalhat: a hegyes fülű állatfejek nem gyakoriak, de előfordulnak az 1. stílusú skandináviai és dél-angliai fibulákon. Geometrikus maszkokat találunk pl. a britanniai Gilton 48. sír I. stílusú fibuláin. (10. kép 7-8.) A felpéci veret hullámvonalas alsó szélén a madárlábakat 4-7 rovátkából álló, hosszanti, mélyített díszítés jelzi, mely az ékvésés technikájával készült és a veszkényi gömbös szíjelosztók emberalakjainak ruharedőire emlékezet. A veszkényi lószerszámdíszek ornamentikáját Bóna István „alapvető jelentőségűek"-nok ítélte „a germán 1. stílus Duna-vidéki megjelenése és kialakulásának kérdésében". A veszkényi leleteket a magyar kutatás Joachim Werner meggyőző érvei nyomán a pannóniai langobard korszakhoz sorolta és északi importdaraboknak határozta meg. ~ Gömöri János a leletek anyagának fémanalízis vizsgálat-sorozata alapján kimutatta, hogy a különböző helyekre került tárgyak az anyag összetétele és az öntéstechnológia hasonlósága alapján egyazon műhelyben készültek. Megállapította, hogy a teljes lelet két különböző lószerszámgarnitúrából állhatott: az egyikhez az elveszett 1. sz. csüngő és a kereszt alakú szíjelosztó veretek, a másikhoz a maszkos-állatalakos 2. sz. csüngő és a gömbös szíjelosztók tartoztak. Az 1. csüngőt két szembenéző, lefelé hajló állatfejjel díszítették. A szemeket pontkörök jelzik, az állkapcsok harangformájúak, szétnyitott végük kifelé hajlik. A testeket kétszalagos fonatminta helyettesíti, melyeket két, egymásba kapcsolt hurok fog össze. (77. kép l-l a.) Az alsó állkapcsokat még egy hármas felosztású szalagrészlettel is összekötötték. (77. kép 1b.) Az öntött, aranyozott ezüst szíjelosztók középső medaillonjának dísze kör formába rendezett kétszalagos, negatív szalagminta, mely a négy részre osztott középső korongot keretezi. A kereszt formájú szárak széleit negatív lépcsős meanderek, középen egymást keresztező kétszalagos fonatminta részletek díszítik. (77. kép 2, 2a-b.) A veszkényi 1. csüngő egymás felé hajló állatfejei a jutási 196. sír fibuláinak láblemezén, az állatfejekmaszk kompozícióban bukkanak fel. (75. kép 1, la-b.) A hosszú állkapcsú állatfejek ikonográfiái jelentőségét és párhuzamait Hayo Vierck a nordendorfi 137/1877. sír fibulapár hasonló fejeivel kapcsolatban részletesen elemezte. Megállapítása szerint támadó vagy védekező helyzetű, kitátott állkapcsú kígyófejekről van szó, melyek valamely istenség szimbolikus állatai, a védelem megtestesítői. Képük gyakran előfordul lószerszám csüngőkön, kardkoptatókon, sőt szarkofágokon és fakoporsókon is. A motívum megkettőzése a varázserő növelésének eszköze. A norvégiai Veienből előkerült, poncolt díszű kardkoptatón a két kígyófej között egy kerek szemű embermaszk foglal helyet. (14. kép 4.) Más tárgyakon a kígyófejek a lélegzet/életerő háromszög formájú jelét keretezik; a háromszög alakú jel eszerint egyenértékű magával a maszkkal. A két kígyótest egybefonódó szalagformájú ábrázolása többek között a dél-angliai Barrington kardkoptatójáról ismert, melynél három részes szalagok nem is kapcsolódnak közvetlenül a fejekhez. (14. kép 5.) A veszkényi kereszt alakú szíjelosztókat geometrikus mintákkal díszítették. A keretező lépcsős meander a késő római minták egyike, melyet a jó minőségű ékszerek, fegyverek díszítésénél alkalmaztak, pl. a Nydam-i kardvereten (3. kép 1.) vagy a répcelaki fibulapár kengyelén (4. kép 2,4.). A szíjelosztók szárának fő dísze a kétszalagos fonatminta egymást metsző részlete. (77. kép 2a.) Ez a minta megerősíti a kereszt- és a gömb 40

ARRHENIUS 1981, 711-717; GERMANEN 457-461 (Per Ramqvist). 41 Háromszög aljú maszkok: HASELOFF 1981, 42 BÓNA 1993, 161. 43 WERNER 1962, 94-104; BÓNA 1974, 54; HASELOFF 1981, 696-699. 44 GÖMÖRI 1988, 116-117, Abb. 16-17. 45 VIERCK 1967, 121-123. Abb. 3. 46 Hasonló díszítés a pannóniai langobard fibulák kengyelén: Várpalota 1. sír: BÓNA 1956, Taf. XXVII, 1-2; 17. sír: Taf. XXXV, 12: Bezenye 20. sír: Taf. XLV, 1-2; Albertfalva: Taf. LV, 2; Kaposvár: Taf. LVI. 5. Svetec/Schwaz. Szentendre 29. sír fibuláin: NAGY 1999, 306, Abb. 1. A motívum avar kori előfordulása további példákkal a Kölked-Feketekapu B 119. sír korongfibuláján: KISS 2001, 274-275, Abb. 112. 50