Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Csekő Ernő: Az irodalom halottjai. A XIX. századi Tolna megyei irodalmi másodvonalról (Jámbor Pál, Rátkay László, Váradi Antal és Dömötör János)

tárgyát is a színházi életből merítette. Amikor pedig az 1890-es évek végén, az új irányzatoknak köszönhetően színműíróként leszorult a színpadról, „a régi magyar színészet emlékeit gyűjtögette és mesélgette kedvvel és szeretettel"

26

. Amint Gajdó Tamás írja, Váradi művei - saját élményeinek színésztörténetekkel, színházi anekdotákkal történt sikeres ötvözése által - kiemelkedtek a hasonló tárgyú munkák közül.

27 Az elzárt mennyország - Rajzok a színészéletből Petőfi korában (1910), Régi magyar színészvilág (1911) és a Képek a magyar író-és színészvilágból /-///. (1911) jelentős sikert arattak. „Sikerei voltak a közönségnél, nem kellett soha megéreznie a nagy alkotók, az önmagukból teremtők mindig megújuló mártíriumát. " - írta róla Schöpflin Aladár. A maradandóság árával fizetett ezért. Bár már Gyulay, Beöthy Zsolt és Péterfy Jenő is kritikával illette Váradi mitológiai, történelmi témájú drámáit, színdarabjai - és ezek közül a kétségtelenül legsikerültebb Iskarióth - időállóságáról lényegében a Nyugattá] fellépő újabb irodalmi nemzedék mondta ki a végső ítéletet, mely egyúttal a XIX. század utolsó harmadában oly népszerű újromantikus drámai irányzat egészét is átértékelte.

28 Rákosi Jenő, illetve Dóczi Lajos egy-egy máig érvénnyel bíró darabjának kivételével Váradi és az akkor szintén gyakran játszott Bartók Lajos, Ifj. Ábrányi Kornél műveit a feledés homálya lepi. Az irodalomtörténet-írás Váradi értékét manapság elsődlegesen a XIX. századi színészélet megörökítésében látja. Dömötör János Előbbi három alkotóhoz képest Dömötör Jánosnak (1843, Dunaszentgyörgy - 1877, Budapest) nem kellett megélni azt a tragédiát, miszerint az izmosnak induló pályaív a meglehetősen hosszú élethez képest igen korán megtorpan. A 34 évesen öngyilkosságba menekülő költő élete más vonatkozásban is mutat különbségeket. Habár már fiatalon elismerések érik, sőt az irodalmi Deák-párt, a népi-nemzeti klasszicizmus SCHÖPFLIN 1923. GAJDÓ 2001b. 807. p. Péterfy megfogalmazott kritikája mellett is biztatólag fogadta Váradi két társadalmi drámáját, az Eredendő bűn-i és A tőr címűt. PÉTERFY J. 1983. 786-796. p. 337