Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Csekő Ernő: Az irodalom halottjai. A XIX. századi Tolna megyei irodalmi másodvonalról (Jámbor Pál, Rátkay László, Váradi Antal és Dömötör János)

utódok, A Szent Korona, Szent Margit asszony). Utóbbival gyakorlatilag lezárult Váradi drámaírói pályafutása. Váradi 1870-1890-es évek gyakran játszott drámaírója - volt olyan évad (1894-1895), hogy a Nemzeti Színházban három darabját játszották, amit pl. Gyulai Pál szóvá is tett

22 - de az Iskarióth sikerét, fogadtatását már nem sikerült megismételnie. Amint Pukánszkyné Kádár Jolán írta, „Mégis az Akadémiának lett igaza s Váradi Antal sem lett az a várva várt drámaíró, aki Szigligeti helyébe lépjen. ",

23 Iskarióth második kiadásának címlapja. Terjedelemre roppant gazdag életművéből lírája is jelentős. Váradi korának számon tartott költője, a lírai pátosz - ahogy kortársai fogalmaztak: a szárnyalás - mesterének tartották. Költészetében jelentős helyet kapott a vallásos érzület, témaválasztása azonban nem liturgikus indíttatású, drámáihoz hasonlóan versei tárgyául is gyakran választ mitológiai témákat. Sőt, első verseskötetének (Költemények, 1875) központi eleme a fájdalom, lemondás és az elmúlás érzése, gondolata.

24 Váradi tevékenységének nagyobbik része azonban a színház világához kötődött, annak ízig-vérig szerelmese volt, amit életútja is jelez. Szinte első darabjától, 1875/76-től kezdve oktatója a színi tanodának - iskolának, majd akadémiának -, ahol elméleti tantárgyakat tanít és tankönyveket ír. Igen fiatalon bekerült a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságába, és több lapnál színikritikusként is tevékenykedett. Befolyásának csúcsára az 1890-es évek közepén jut: 1893-tól az Ország-Világ c. hetilap főszerkesztője, egy évre rá a Színművészeti Akadémia igazgatója, és az ugyanebben az évben létrejövő Magyar Vígszínház Rt. egyik legnagyobb részvényese (12600 Ft).

25 Mindezek ismerete más oldalról világítja meg a Váradi-darabok gyakori Nemzeti Színházbeli előfordulásának lehetséges okait. Színházhoz való kötődésének őszintesége azonban egy pillanatra sem kérdőjelezhető meg. Relatíve kisszámú regényei közül a Festett világ (1892) és a Hamis istenek (1893) Gyulai azt kifogásolta a Nemzeti Színház igazgatójánál, Paulay Edénél, hogy míg Szigligeti egy darabját egyszer, addig Bartók Lajos négy darabját nyolcszor, Váradi három darabját pedig tizenhárom este játszották. GYULAI 1927. 157-158. p. PUKÁNSZKYNÉ KÁDÁR 1938-1940. 310. p. MÁNDI 1934. 18-20. p.; Váradi Antalról ld. még: PÉTERFY K. 1928. GAJDÓ 2001a. 144 145. p. 336