Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
Glósz József: A kúria és lakói
vagy kézimunkázott), s ezt tette este is, amikor köré sereglett a család egy kis esti együttlétre. A biedermeier családban - amelyet feltűnően ritkán zavarnak meg vendégek - csak az apa alakja sejlik fel halványan a háttérben. Reggeli után ő is távozott, ő adott munkát unokaöccsének, ebédelni nyilván hazatért, de nem maradt három óráig, amikor a család szétszéledt. Nem volt jelen az esti, vacsora előtti együttlét alkalmával sem, csupán az étkezés utáni egy-két órában lehetett volna teljes a család, ha a kisebb gyerekek nem tértek volna már előzőleg aludni. Jelen- s még inkább távolléte nem magyarázható pusztán hivatali elfoglaltságával, amely aligha vett lényegesen több időt igénybe, mint nála gyakornokoskodó rokona esetében, sokkal inkább társadalmi kötelezettségei és az apaszerep korabeli értelmezése lehetett az oka távolságtart» magatartásának. A vidéki földbirtokos családok élete számos hasonlóságot és több eltérést mutat. A fő étkezések ugyanúgy tagolták a napot, mint a városban. A férj hivatali elfoglaltságát a gazdaság ügyeivel való bajlódás helyettesítette, a tanulmányait már régebben befejező, a tudományok és a világ iránt kevésbé érdeklődő földbirtokos nyilván kevesebbet olvasott mint a fiatal Bezerédj István. A kúrián élő nemes asszony népesebb cselédséget kormányzott, nagyobb házat vezetett, az ő gondja volt a kert, az élelmiszerek tárolása, tartósítása. Több időt töltöttek kocsin, lovon, a férfiak számára rendszeres időtöltést jelentett a vadászat, a birtok megtekintése, amelyek egyben a szomszéd birtokosokat, rokonokat egybegyűjtő társadalmi események voltak. A délután a pipázásé és politizálásé, az esték kártyázással, kártyavetéssel, beszélgetéssel teltek. Egyetlen kúriából sem hiányozhatott a játékasztal. Csapóéknál hatot sorol fel a leltár, két-két darabot a csillárral is felszerelt, tehát jól megvilágított termekben, az asztal melletti időtöltés nyilvánvalóan esti program volt. Dőry Ádám szobájában békésen megfért egymás mellett az imazsámoly és a játszóasztal. 143 Úgy tűnik, hogy a kártyának ekkor még nem volt olyan rossz híre, családokat romlásba döntő szerepe, mint néhány évtized múlva. Még a puritán, takarékos Gindly is megkockáztatott néhány húsz krajcárost kártyán, ártatlan mulatság a későbbi idők horribilis kártyaadósságaihoz képest. Divatos és ennél is ártalmatlanabb szórakozás volt az ostábla, - a Csapó kúriában a vő, Kiss Pál szobájában kettőt is találunk, 145 - idős Bezerédj István kedvenc időtöltése pedig a sakk volt. 146 A kúriában élő feleségnek is maradt ideje varrásra, hímzésre. Bár igénybe vették képzett szabók, varrónők munkáját is - Csapóék rendszeres ügyfelei voltak egy paksi szabónak -, de emellett maguk is szabtak, sőt időnként varrtak is. Özvegy Jezerniczkyné 16 inget szabott magának, majd Sopronba küldte megvarratni. Bezerédj Amália maga varrta magyar ruháját. 148 A fiatal házas Csapó Ida férje miszlai kúriájában a csendes nyári esőben hímzéssel múlatta az időt. E foglalatossághoz később is hű maradt, szobájában varróasztal, varróvánkos ezüstállvánnyal, kötőtűtartó és a szobákban számtalan díszpárna tanúskodott kedvteléséről. Miként a serdülő ifjúság, főként a lányok képzéséhez hozzátartozott a zongorázás, úgy a kúria berendezéséhez maga a zongora. Az 1850-es évek Csapó kúriájában két hangszert is találunk, az egyik az ebédlőben, a másik az egyik vendégszobában kapott helyet. Mindkét zongora régi, állapotuk és a padlásra száműzött hegedű azt sugallja, hogy Ida fiatal korával ellentétben már nem vagy csak ritkán zenélt. A zongorát a hegedűvel ellentétben mégsem száműzték a házból, szerepe több volt, mint puszta hangszer. Az úri lét egyik szimbóluma volt, amelynek nincs sok köze a család zene iránti viszonyához. Mint általában a társadalmi státuszt demonstráló jelképek, a zongora birtoklása is feltartóztathatatlanul terjedt az alsóbb rétegek körében is. Találkozunk vele az elszegényedett, csődközeli birtokos, Kiss Lajos otthonában is az ebédlő melletti szobában, ahova vacsora után a család és vendégei átvonulnak - igaz kártyát vetni, és nem SZENTES 1991,31-39. TMLKGYI 735/1834. TML BCSI Sztankovánszky Imre levele Bezerédj Istvánhoz 1830. november 24. SZENTES 1991,31-39. BODNÁR 1918, 104. TML CSCSI Csapó Dániel pénztárkönyve 1821-1832. TML BCSI Jezerniczkyné level idős Bezerédj Istvánnéhoz é. n., Bezerédj István levele idős Bezerédj Istvánnéhoz 1823. július 23. TML CSCSI Kiss Pál levele Csapó Dánielhez 1824. július 11., SZENTES 1991, 31-39. TML CSCSI Kiss Pál levele Csapó Dánielhez 1824. július 11., SZENTES 1991, 31-39. 322
