Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
Glósz József: A kúria és lakói
zenélni. A zongora terjedése nem állt meg ezen a szinten. A kistormási iskolamester már 1821-ben vásárolt egyet Csapó Dánieltől. 152 „Nemzeti divatkép" 1865-ből. Míg a hímzés-varrás, zenélés alapvetően nőies időtöltés volt, addig a vadászat, lovaglás, pipázás férfias mulatságnak számított. A beavatás általában jóval megelőzte a férfivá érést. Ifjú Bezerédj Pál alig 15 éves, amikor már jól lovagol és puskát kap ajándékba. Gindly Rudolf is diák még, s már vadászni jár. A vadászat még a literátus embernek számító Bezerédj István napi életviteléhez is hozzátartozott. 1818. július 2-án este fél tízig récelesen volt, két nappal később Gindly Antallal, Csapó Dániellel és francia emigráns báró Serpes társaságában ismét kacsára vadásztak, ezúttal Kajdacson. E szenvedély nem csupán a rokonokat, szomszédokat gyűjtötte egybe, hanem olyan birtokosokat is összehozott, akik rivális klánokhoz illetve más politikai nézeteket vallók táborához tartoztak. Csapó Dániel reformpárti alispán és országgyűlési követ éppen 1834. januárjában, a kiéleződő, s végül visszalépésével végződő pártharcok időszakában küldött meghívást Zombára a konzervatív, és a tengelici birtokosokkal vetélkedő Dőryeknek galambvadászatra. 155 A Csapó kúria női és férfi hálószobájában valamint az ebédlőben két-két óra is jelezte az idő múlását. E gyakran játékos csecsebecsék azonban nem adnak választ arra, hogy mit is jelentett a kúria lakói számára az idő: az élet önmagába visszatérő körforgását, amely az ember múlandóságán túl valójában az időtlenséget, változatlanságot szimbolizálja avagy mementót amely nem csupán az emberi élet, hanem az általuk képviselt életforma végességére figyelmeztet. Egyértelmű választ a kor krónikása nem adhat, pártállástól, habitustól, egzisztenciális meghatározottságtól függően nyilvánvalóan mindenkinek mást. A megkerülhetetlen kérdés végül is az, hogy mit lássunk, s mit láttak ők a végső stádiumba jutott rendi társadalom elitjében: egy létjogosultságát vesztett, a társadalmon élősködő parazita réteget, avagy volt-e még valamilyen küldetése, amellyel létét igazolhatta egy olyan korban, amikor szellemi vezető szerepét egy 151 TMLMH 2648/1851. 152 GLÓSZ 2002, 380. 153 TML BCSI Ifjú Bezerédj Pál levele Bezerédj Istvánhoz 1855. október 12.; december 3., GCSI Gindly Rudolf iratai 1823. október 7. 154 TML BCSI Bezerédj István levele szüleihez 1818. július 2.; július 7. 155 TML BCSI Csapó Dániel levele Bezerédj Pálhoz 1834. január 5. 323
