Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Glósz József: A kúria és lakói

bécsi udvar, netán az engedetlen jobbágy, a perlekedő rokon, vagy éppen uzsorás hitelező, hanem az unalom volt. Kenessey szerint a táblabíró egész évben nem csinált semmit, csupán negyedévenként berándult a megyéhez.

137 A bene possesionatus iránti elfogultságát nem titkoló Mocsáry sem tudott egyebet felhozni, mint hogy bár sokat kártyáztak, ám ez nem volt hazárdjáték, ittak ugyan, de csak mérsékelten. Trócsányi az önként vagy kényszerűségből hivatalt vállalókat e körből kiemelve pipázással, lóval, vadászattal, újságolvasással, jobbágy lányok hajkurászásával jellemzi az otthonülők életvitelét. Osztja felfogását Vörös Károly is: a kúriában élő nemes, akinek horizontja a megyeszékhelyig ér, a családi összetartást erősítő traktákkal, ünnepekkel, olvasással, zenéléssel színesíti egyhangú életét. A kortárs publicisztika és irodalom által valamiféle, a magyar jellemben gyökerező, átokként kezelt jelenség sem ekkor, sem később nem példátlan tágabb térségünkben. Csehov figurái a vidéki magyar nemes közeli rokonai, ám az ő művei megértő, fájdalmas-lírikus hangnemével szemben a vidéki életet élő magyar nemest a reformok lázában türelmetlenül, hol indulatosan, hol szarkasztikusan igyekeztek serény polgárrá formálni reformereink, tényként kezelve azt a vélekedést, amely a kúriák világát a henye életvitellel, maradisággal, szűklátókörrel és szellemi tunyasággal azonosította. Tagadhatatlan, hogy a vidéki nemes életritmusa, életvitele ezt látszott igazolni. Az életnek napszakok, étkezések szabtak szilárd keretet, ám éppen ez az evidenciának tekintett napi rutin maradt ki a kortársak feljegyzéseiből, egymáshoz intézett levelekből. A joggyakornok Bezerédj István veszprémi napjairól tudósítva mégis betekintést enged principálisa és rokona Bezerédj György családjának életébe,

141 amely ugyan hivatala révén városhoz kötötte, ám fő vonalaiban az otthoni ritmushoz igazodott. Az ifjú Bezerédj hét órakor kelt, nyolcig olvasott, majd a családdal reggelizett. Egyéb teendő hiányában tovább olvasott kilenc óráig, ekkor kezdődött hivatali munkája, amely általában akták kivonatolásából, jegyzőkönyvek készítéséből állt. Délben ebédeltek, (csak a házigazda három idősebb lánya ülhetett velük asztalhoz), háromig ott maradt a család körében, s felolvasott valamit a háziasszonynak. Ezt követően egészen sötétedésig ismét munkához látott. A beszámoló januárban készült, ebben a hónapban négy órakor sötétedik, a szorgalmáról ismert Bezerédj tehát napi maximum négy órát töltött hivatali munkával. Teendői végeztével sétálni indult, majd francia leckét adott a család két idősebb lányának. Az estét a ház asszonya kötögetéssel töltötte, körülötte a gyerekek, a család beszélgetett. A családi együttlét a nyolc órai vacsora után tíz óráig folytatódott. Ekkor a háziasszony felhúzta az órát, a házigazda gyertyát fogott, Bezerédj is meggyújtotta a lámpását, és mindenki visszavonult a szobájába. Az ifjú joggyakornok még egy órát olvasott, majd aludni tért. Egy napjáról mérleget készítve a következő eredményt kapjuk: körülbelül 5 óra olvasás illetve felolvasás, négy óra hivatali munka, egy óra nyelvoktatás, nyolc óra alvás, a fennmaradó idő étkezéssel, sétával, társalgással telt el. Tartalmas, noha polgári fogalmak szerint serény életnek aligha nevezhető. A család többi tagjának életvitelét nem ismerjük részletesen. A nagyobb lányok is otthon nevelkedtek, s aligha jártak nyilvános iskolába. Ugyanakkor az ifjú Bezerédj már ekkor felfigyel az alig 12 éves Amáliára, későbbi feleségére, aki nem csupán zongorán játszik jól, hanem mindent tud, amit egy korabeli fiúnak tudnia kell. Nyilvánvalóan volt tehát a háznál egy nevelőnő vagy instruktor, aki napi néhány órában a kor középiskolai anyagára oktatta a lányokat, akik mellette zongorázást, francia nyelvet tanultak, s anyjuktól elsajátították mindazt, amit egy rangjukbeli úriasszonynak tudnia kellett, a háztartás vezetését, hímzést, kötést, szabás-varrást. Konkrét adatok hiányában a növendéklányok időmérlegét felállítani nem tudjuk, ám nyilvánvalónak látszik, hogy napjuk meglehetősen zsúfolt lehetett, csupán a kötetlen családi együttlét esti órái jelenthettek kikapcsolódást számukra. A feleség délelőttjéről semmit nem tudunk, feltehetően erre az időre estek háziasszonyi teendői. Délutánja azonban már sokkal kedélyesebben telt el, hallgatta a rokon fiatalember felolvasását (közben nyilván varrt KENESSEY 1857, 11. MOCSÁRY 1889,223. TRÓCSÁNYI é.n. 254. VÖRÖS 1980, 503. TML BCSI Bezerédj István levele szüleihez 1816. január 17-21. 321