Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Glósz József: A kúria és lakói

tovább is a földbirtokos alig korlátozott terrénuma maradt. Ugyanakkor a cselédek alkotta munkaerőpiacnak természetesen volt szabályozó, egységesítő szerepe, amely kihatott a javadalmazásra és az úr-szolga viszony normáira is. A pusztákon és ezzel a kastélyok és kúriák vonzáskörében élők száma a 19. század első felében gyorsan növekedett. Tolna megyében 1850-re mintegy 10.000 főre tehető népességük. Az egyes pusztákon élők száma igen nagy szóródást mutat. Eltekintve a jogilag idesorolt népes, ám funkcionálisan inkább nem úrbéres paraszti településektől, lakosságuk 8-356 fő között ingadozott. A puszták és az ott élők száma járásonként is markáns eltéréseket mutat. Magas az Esterházy hercegi hitbizomány által dominált dombóvári, a ritkán lakott mezőföldi vidéknek köszönhetően a szekszárdi, alacsony az alapvetően paraszti völgységi járásban. A tárgyunkhoz tartozó, középbirtokosok tulajdonában lévő puszták népessége jellemzően 50-150 fő között mozgott. E lélekszám nem csupán gazdasági tevékenységre, hanem a tulajdonos és családja tartós jelenlétére enged következtetni. Azokon a pusztákon, amelyek népessége mindössze 10-20 fő volt, nagy valószínűséggel kizárható kúria léte. Forrásunk a puszták lakosságának etnikai összetételéről is tudósít. A Tolna megye lakosságának 61 %-át reprezentáló magyarok közül került ki a pusztai cselédek 83,6 %-a, míg a 34 %-nyi német csupán 16,4 %-át adta a puszták népességének. A jelenség azért is figyelemre méltó, mert a németek körében ekkor még élő törzsörökösödési gyakorlat következtében - amely lehetőleg egy kézben igyekezett tartani a családi birtokot - sokkal nagyobb volt a paraszti gazdaságból kiszorulók száma. Elnémetesedő birtokos családjaink tehát jórészt magyar nyelvi közegben éltek, ami alkalmasint legalább akkora szerepet játszott a tendencia megfordulásában, mint a nemzeti öntudatra ébredés. Oksági összefüggés nem mutatható ki, ám tény, hogy a magyar paraszti gazdaság valamint az uradalmak igás állata egyaránt az ökör volt, így a magyar béres a maga jártasságával könnyebben illeszkedett az uradalmi gazdálkodásba, mint a német, aki otthonról a ló ismeretét hozta magával.

1 A vázolt gazdasági, társadalmi és jogi keretek határozták meg a kúria lakóinak életét, s közvetve magának a kúriának külső képét, belső elrendezését is. A földbirtok volt az alapja létrejöttének, a kúria által megtestesített életforma fenntartásának. A birtok elvesztése nem csak az anyagi ellehetetlenülés és a területi összefonódás miatt járt együtt a kúria feladásával. A kúria több volt egy nemesi lakóház és gazdasági épületek komplexumánál, társadalmi státuszhoz, vagyoni helyzethez kötött életformát testesített meg, mely a birtok nélkül érvényét veszítette. A nemesi jogok elvi egyenlősége nem csupán azért volt fikció, mert az anyagi lehetőségek és a belőlük fakadó hatalmi potenciál tekintetében óriási volt a távolság a nagybirtokos arisztokrata és a kutyabőrös nemes között. Létezett egy másik, elvi jelentőségű választóvonal a nemességen belül, amely a birtokos és birtoktalan nemest választotta el egymástól. A nemesi jogok teljessége csak a birtokkal rendelkezőt illette, hiszen e jogok a kizárólag csak a nemesség által birtokolható földbirtokhoz kötődtek, közigazgatási és bírói mandátumot biztosítva a birtokon élők felett. Azaz a földbirtok gazdasági és jogi értelemben is nélkülözhetetlen feltétele volt a kúria mint zárt gazdasági- és társadalmi képződmény fennállásának. Földbirtok nélkül tehát nem volt kúria, s nem volt kúria nélkül földbirtok sem. Míg a nagybirtokon a patriarchális függés helyére a földbirtokos és alattvalói közé egy bürokratikus apparátus ékelődött be, a kisés középbirtokon -jóllehet itt is megjelentek az ispánok, kasznárok - nem alakult ki a birtokigazgatásnak ez a személytelen mechanizmusa. A birtok nem nélkülözhette a birtokos személyes jelenlétét - aligha véletlen, hogy a távolabb fekvő kisebb birtoktesteket általában bérbeadással hasznosították, s az első adandó alkalommal adósságterheik csökkentésére túladtak rajtuk.

3 Nem nélkülözhette továbbá a földbirtokos azt a társadalmi közeget sem, amelyben nemesi, úri mivolta maradéktalanul kiteljesedhetett, megteremtve a maga mikrokozmoszát középpontjában udvarával, a nemesi kúriával. 'GLÓSZ 1985, 99-109. 2 VÁRI 2001, 277. 3

GLÓSZ 1991,56-65. 298