Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Balázs Kovács Sándor: Válás a sárközi paraszti társadalomban

gondolkodásra s siralmas állapotuk józan megfontolására idő engedtetett. - Ocsény presb. jkv. 1859. szcpt. 23. - „Döme Péter decsi lakos nejét - kiért most 3dszor jött férje, hogy hazahívja, ...de e menyetske idegenkedik és méltán férj éhezi haza menéstől, apja sem kényszeríti, minthogy azon rágalom hírbe, melybe Decsi Mester Éva keverte, hogy lopott vánkosok volnának ágyruhái között, bár a motozás után ártatlannak találtatott, e menyetskét napa, nem hogy védte volna, sőtt kár örömmel, meggyaláztatására törekedett, az emberségtelen férj sem védelmezte, kinek kötelessége lett volna e nőt szóval tettel védeni. Illy körülmények közt, nem látjuk helyén, hogy haza menésre kényszerítsük e menyetskét, ki előttünk, férjhez meneteléig, mint egyik leg tisztességesb hajadon leány volt esmeretes, - most is tsak jót szólhatunk róla. " - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 562/1863. - Szabó Andrásné Botz Éva decsi lakos panasza: „Történt, hogy f. e. October 20án férjem Szabó Andrással a község házánál lévén kölcsönös egyet értéssel kijelenteni, hogy lakházainkat el adjuk, s annak árán megosztozkodunk - honnét is a midőn együtt menvén haza felé, férjemmel már régebb időtől együtt ellő férjét hűtlenül el hagyott Nagy Éva nevezetű asszony éppen akkor is uramat várva a kotsiról számtalanok füle hallatára, anélkül hogy hozzá csak egy szót is szállottam volna, torok tátva ordítozó fene egye meg a zsidó baszta kurvájját, s férjét illetőleg monda jó hogy még össze nem kapaszkodsz, vele. " TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 2683/1864. - „1864ik évi Jul. lökén tartott presbyteri gyűlésünkben Vecsei János és Magyar Sára viszás s egymástól külön élő házasokat harmadszor hivattuk a gyűlés szine eleibe, s a keresztyén vallás szelíd szellemében igyekeztünk a békességet, s az esküvel erősített házassági hit megtartását szívökre kötni, azomban leg nemesebb igyekezetünknek is, az előttünk háromszor nyilvánított engesztelhetetlen gyűlölség következtében sikere nem lehetett, s őket az egymás iránti kibékülésre és együtt lakásra bírni telyes lehetetlennek nyilvánulván jónak látta a presbyterium a fent említtetteknek ne hogy hoszig gyötrődjenek - saját kérelmükre kiadni az. elválhatást kereső levelet. " - Ocsény presb. jkv. 1864. jul. 10. - „ I865ik évi Febr. 12. Tartott presbyteri gyűlésünkben Széki Pál és Dávid Sára visszás s három évek óta külön élő házasokat 3szor is megkísértettük, minden czélhoz vezető utakat és módokat lélekismeretesen felhasználva, a kibékülésre s békés együttlakásra bírni: azomban az. összes presbyterium legszentebb igyekezete, a mind két részről ünnepélyesen nyilvánított, engesztelhetetlen gyűlölség következtében süker nélkül maradt. Alolírottak ismerve a helyi körülményeket s különösen az ifjak közti engesztelhetetlen gyűlölséget s a két család s mind két részröli szülék s rokonok közt kitört békételenség valódiságát, - a fenforgó és czélját vesztett ezen házassági frigy felbontásának czélszerűségét jó jelekkel véleményezzük. " - Ocsény presb. jkv. 1865. febr. 12. - Kovács Sándor pilisi lakos panasza: „K. Asztalos Péter, azon hiedelemben, hogy férje elhagyása után ithon, házánál tartózkodó, Örzsébet nevű menyetske lányának becstelen híre tőlem származott, múlt pénteken, Martius 31. Házamhoz, az. uttza kis ajtó be rugdalása után berontván, - engemet, a mint a szobámból, konyhába ki léptem, hajómnál fogva meg ragadott, öszsze viszsza húzott vont, mint szinte nőmet is, kit segítségemre kiáltottam igaz, hogy sokat láttam, tapasztaltam, a szomszédomban Dávid Mihály házánál, - hova mint rokonához., a szóban forgó menyetske éjjel és nappal bejárós, - és mások is de azért a rágalom hír nem tőlem származott, - pedig ha származott volna, én azt mondhatnám, igaz. mondás, nem ember szállás. " - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 49/1865. - Ifjú Edelényi Péter őcsényi lakos panasza: „Nőm Szél Erzsébet detsi Katona Szél András leánya - minden ok nélkül - csupán testvér nénje Szél Eva férjezett Szél Sándorné bujtogatása folytán ki szinte 14 évek óta férjét elhagyva másokkal él - elhagyott, s többszöri hívásaim daczára is vissza jönni vonakodik, - azért is mivel elhunyt első feleségem Ócsényben lakó szülei - noha volt egyetlen leányuktól gyermekünk nem maradt - ösmerve iparkodásaimat s hív szolgálataimat 1 teleknyi vagyonúkba - holtig tartó ápolásuk és eltakaríttatásuk kötelezettsége mellett végrendeletileg átaljános örökösül fogadtattam, - s ez által mint szegény ember az én s családom jövő boldogsága volna megalapítva..." kéri, hogy feleségét küldjék vissza hozzá. - TMÖL. A szekszárdi járás szolgabírójának iratai 1007/1866. „1867ik évi Martins 31 kén Széki János neje Karácsony Ersébeth, ki a közelebbi napokban férje által megverettetvén, annak házát 5 éves leánykájával elhagyta, azon kéréssel járult presbyteri gyűlésünk eleibe: hogy kis leánykáját férjétől elvéve, bocsátaná édes anyai szárnyai alá. A kérelmező nő férje Széki János megkérdetvén: akarja é, kis leánykáját, kinek még az anyai gondra, hűségre s ajálásra felettébb nagy szüksége van, az édes anyának gondjai alá vissza bocsátani? Mire a kérdezett férj, ünnepélyesen kijelentette, hogy ő semmi esetre nem ne hogy kis leánykája, kinél féltőbb kincse nincs, anyjától rosszat látva a veszedelem ösvényébe sodortassék. A presbyterium ismerne mind a nőt, mind a szilárd s becsületes jellemű férjet, jobbnak látta a leánykát, ennek gondjaira bízni, annyival is inkább, miután a férj azon esetre: hogy ha ő leánykája nevelését elhanyagolná, vagy reá kellőleg gondot nem viselne, magát a presbyterium határozásának alá rendelni elhatározza. Azonban a férjnek ezen ajánlata ellent nem állva, komolyan ajánltatott sőtt meghagyatott neki: hogy a házasági eskü szentségét szem elöl nem tévesztve, fogadja magához, az. eltévelyedettet, feledjék mind ketten a történteket s a helyett hogy egymást kölcsönösen kesergetnék, igyekezzenek inkább egymást költsönösen boldogítani, együtt emelni a ház terhet s nevelni legdrágább kincsöket, kinek az. apai és anyai hűségre s gondra egyaránt szüksége van. A férj köszönettel vette ugyan a presbyterium ezen ajánlatát, de még is a nő vissza vállalására nézve elébb Tettes Kelemen Jóseffő szolga biró úrral - ki előtt őt neje a közelebbi napokban nem a legjobb színekkel festette óhajtván érzékelni ez. neki megengedtetett, köteleségévé tétetvén azonban, hogy az értekezlet eredményét a presbyterium tudatni múlhatatlan köteleségének tartsa. " - Ocsény presb. jkv. 1867. márc. 31. - A feleségek vagyonát gyarapította a szülők által nekik biztosított hozomány is. Döme Rákhel pilisi lakos levele: „Jónás Kovács Péter volt férjem és Jónás Kovács Sándor ipám gazdaságába férjhez menésem alkalmával a következő tárgyakat vittem hozományul: 1. Kész pénzben 52 frt. 2 . Egy 2 éves üszőt melynek becsértéke 66 frt. 3. Egy malaczot 7 frt. 4. Az említett üsző gyümölcs özésiből, összesen 81 forintért, ennek fele 40 frt 50 kr. Összesen 165 frt. 50 kr. " Válik férjétől, ezért határozták meg ezt az összeget. - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai (Peres ügyek) 1472/1871.- „1872. szept. 27. Alolírottak, mint az őcsényi ref. egyház presbyterei, hivatalosan bizonyítjuk, miszerint Kozma János és Tavai i Sára egymástol külön élő házasokat, a törvény szer ént több ízben, nevezetesen folyó évi Aug. 25. Sept. 8. és 22 napjain, intettük a békés együtt lakásra, emlékeztetvén őket összekelésök alkalmával kölcsönösen tett igéretökre s az elválás káros követelményeire, de ezen békéltetésnek semmi sikere nem lön, - a férj túl szigorúsága, a nő vallomása szerint goromba és tűrhetlen megavíselete, a nőnek engedetlensége, makacssága a férj vallomása szerint nyolcz év alatt már tizszeri ott hagyása - egymás között ledönthetetlen válaszfalat vont, és ezek miatt oly legyőzhetetlen gyűlölséggel viseltetnek egymás iránt, 286