Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

B. Tóth Ágnes: Kora népvándorlás kori sír Aquincumban

Bronzveret A hurkosfejű bronzveret nem tartozik a hasonló korú sírokból sűrűn előkerülő tárgyak közé (4. kép 8., 6. kép 8.). Mivel a sírban nem az eredeti helyén találtuk, hanem egy állatjárást követve bontottuk ki, a sírban elfoglalt helyzete sem segíti egykori funkciójának tisztázását. így szélesebb körben kellett hozzá formai analógiákat keresni. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az enyhén trapézalakú , szegekkel összefogott bronzpánt közé valami vastag, kemény anyagot fogtak be: a veretszárnyak távolsága ugyanis 0,5 - 0,6 cm. A helyén megmaradt szög szára is erőteljes, ebből következik, hogy a befogott anyag csak vastag bőrszíj vagy fa lehetett. A veret hurokká szélesedő részének vaskossága is arra mutat, hogy vagy valami nehéz holmit akasztottak rá, vagy valamilyen kerek átmetszetü tárgyhoz csatlakozhatott. Tekintsük át mindkét lehetőséget. Forma tekintetében tárgyunkra igen emlékeztet egy mezőszopori/Soporu de Címpie bronzveret, amelyre egykor gömb alakú, bronzpántokkal körbefogott csüngödíszt erősítettek. Mivel az eddig sokszor hivatkozott Felső-Duna vidéki egykorú sírokban sűrűn előfordulnak a derékövre erősített, szíjon függő ámul ettek, e párhuzam az első pillantásra meggyőzőnek tűnhet. Mivel azonban ezt a mezőszopori urnasírból előkerült tárgyat a 3. század végére keltezik, s ráadásul a méretarány nélküli rajz alapján az óbudainál vékonyobb és talán kisebb is, nehezen tekinthetjük a legjobb analógiának. - Ennél pontosabb párhuzamra bukkanhatunk a Straubing-Bajuwarenstrasse-i temető 787. sírjának leletei között. A teljesen szétdúlt női sírnak ez az „Ösenbeschlag" volt az egyetlen megmaradt lelete, amely ugyan vasból készült, de a mérete hasonló (4,3 cm hosszú), s a veret szárait szintén - bár eredetileg is csak egyetlen - szög tartotta össze. A funkciója is hasonló lehetett, mint az óbudai sírban fellelté: valamit akaszthattak rá, csak a bolygatás miatt ezúttal sem deríthető ki, hogy mit és milyen testtájon. Szintén e körbe sorolható az a hurkos bronz pántveret is, amelyet Csallány D. a szentes-kökényzugi 81. sír gazdag leletei között írt le és mutatott be, de az egykori helyét a sírban nem közölte. Ennek a veretnek a formája emlékeztet a fentiekre, de amazoknál kisebb és rövidebb, s ennek megfelelően csak egy szög üti át. Maga a kökényzugi sír a fibulái alapján az óbudaihoz hasonló korú, s a benne fekvő nő övéről szintén szíjon csünghettek a különböző tárgyak: kanál, pinzetta, borostyángyöngy, fésű. - Meglepő, de a hurkos végű veret igen jó előképeit a későrómai korban fegyverövvel eltemetett katonák (természetesen férfiak!) sírjaiból ismerjük. Legutóbb Nagy M. éppen Aquincum canabaejából tett közzé fegyveres sírt, melyben az övhöz „csipeszalakú" ezüst szíj vég tartozott. A tárgy mérete, alakja a mienkhez hasonló, csak az egyik pántja sokkal rövidebb. A párhuzamként a szerző által bemutatott észak-galliai Vieuxville-i korongos függesztőveret hurkos szíjverete szintén kiváló formai analógia, az 5. század első évtizedeiből származik. A hurkos bronzveretünkhöz egészében talán a leginkább néhány olyan tárgy hasonlít, amelyek funkciójukat tekintve legalábbis meghökkentőek lennének az óbudai leletegyüttesben. A Cosovenii de Josban előkerült, hun kori zabla ezüst szíjbefogó veretei mind alakjukban, mind méretükben nagyon emlékeztetnek az óbudai veretre. A karikára illeszkedő körhurkos részük szintén vaskos, a tetejük „háztetőszerűre" kiképezett, ez utóbbi vonás enyhébb formában az óbudai példányon is megfigyelhető. A veretek szíjbefogó szárai téglalapalakúak és a karikánál szintén kissé szélesebbek, s három-három szög rögzítette őket a szíjazathoz. Az óbudai leletben semmi más nem utalt arra, hogy lószerszámot helyeztek volna a nő sírjába. Lehet, hogy a hurkos veret eredetileg más célt szolgált, de ebbe a sírba akasztós veretként kerülhetett, csak azt nem tudni, hogy mit erősítettek, függesztettek rá. Nem zárhatjuk ki azonban teljesen azt a lehetőséget sem, hogy a tárgy a temetéskor került a visszatöltött földbe, hiszen a sírt késő római épület pusztulási rétegébe ásták. 7 HOREDT 1958, 24, Abb. 1. 3. 8 GEISLER 1998, 290, Tat". 287. 787. 1. 9 CSALLÁNY 1961, 37-38, Taf. XVIII. 2. 0 NAGY 2004b, 258, 15. kép 2, a szíjvég „magas rangú, barbár származású katona" sírjából került elő. A Vieuxville-i leleteket lásd uott. 29. kép 3. 1 HARHOIU 1999, 172-173, Taf. XXXVIII. 4, 5, 6, 9. - Hasonló ezüstvereteket máshonnan is tettek közzé: lásd pl. egy nagykarikás zabla vereteit Berkasovo-ból, melyet 4. századi tárgyak kelteznek. NAGY 2004b, 257, 29. kép 5. 22