Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

B. Tóth Ágnes: Kora népvándorlás kori sír Aquincumban

kissé későbbi fibuláin. Ezek a példányok J. Tejral legutóbb kifejtett véleménye szerint mind a gepida, mind a keleti gót fibulákkal kapcsolatot mutatnak és az 5. század utolsó negyedére tehetők. Folyamatos indadísszel vésett fej lemezű darabokat az 5. század végéről nemcsak a Közép-Duna-vidékről, hanem nyugatabbra élő germán népek emlékei között is fellelhetünk. A fejlemez díszítése mellett a fibula egészének formájában, arányaiban szintén hasonló egy alsó-ausztriai, ladendorfi (5. kép 9.) és egy Felső-Duna vidéki, weingarteni (8. kép 6.) példány is.

1 Szintén az egykori Pannoniából származik, tehát térben az óbudaihoz legközelebb előkerült darab a hács-béndekpusztai temető 5. sírjából való. Fej lemezén ugyan csak három elemből áll az indasor, de a lemezzel egybeöntött öt lapos gombja, a hosszában három részre tagolt, széles, lapos, díszítetlen kengyele alapján szintén az Óbudán előkerült példányunk rokona. Hasonlóan díszített fejlemezű példányok előkerültek a Kárpát-medence keleti felében, gepida területen is. Ilyen pl. a szentes-kökényzugi temető 29. sírjának fibulája (öt elemből álló indasorral, 8. kép 5.), amely azonban igényesebb ötvöstermék (állatfejek a gombok helyett, kerek, kőbetétes rekeszek a láb szélén stb.) és az ennél egyszerűbb kivitelű Nagyvárad- Guttmann téglagyári (8. kép 4.) példány is. Ha nemcsak az óbudai fibula díszítését, hanem alakját, arányait is figyelembe vesszük, akkor feltűnik egy további jellegzetessége is. A láblemez legnagyobb szélessége a kengyelhez jóval közelebb esik, mint a láb végéhez, ezáltal a rombikus láb egyik része rövidebb és a hosszabbik rész oldalai kissé befelé ívelődnek. Hasonló arányú, körvonalú fibulákat a Kárpát-medence keleti felében, gepida területen is találhatunk. Ezekre is jellemző, hogy a gepida fibulák többségétől eltérően, a láb szélein nem találunk kerek rekeszdíszt. A Dunántúlon e lábforma előzménye a dabronc-ötvöspusztai (8. kép 8.) példányokon látható, még kevésbé markáns kivitelben. Ezek a dabronci fibulák a háromgombos szerkezet és a keskenyebb, domborúbb kengyel alapján amúgy is korábbiak, talán az 5. század középső harmadából származnak. Az óbudai fibula lábának formáját tekintve meghökkentően jó párhuzamokat találunk Pannoniától nyugatra (pl. a már hivatkozott Ladendorf, Weingarten 241. sír), ahol ez a lábforma igazán elterjedtnek tűnik. Fibulánk párhuzamai közül a legjobb azonban a tőle térben a legtávolabb előkerült példány, melyet C. Boulanger a XX. század elején közölt Monceau-le-Neuf lelőhellyel (8. kép 2.). A fibula mérete, alakja az óbudaihoz igen hasonló, csak - a fénykép és a rajz alapján ítélve - a gombok és az állatfej kisebbek, tagolatlanabbak. További különbség, hogy a fej- és a láblemez indadísze kevésbé tiszta, elmosódott, talán kopott lehetett az öntőminta vagy kevésbé biztos az ötvös keze. Mindenesetre a két darabot a láblemez keretén megfigyelhető háromszögletű poncok is rokonítják, bár a galliai példányon - nyomokban - ez a díszítés a kengyelen is látható. 9 Ezek az indasorok, négy vagy öt spirálindából állnak, lásd pl. Cernin, Ladendorf (TEJRAL 2002. 325-326. Abb. 8. 1-4.) 10 Véleményem szerint a fejlemez folyamatos indadísze a Domolospuszta-Répcelak típusú, nagyobb, mélyebb vésetü, sokkal igényesebben kidolgozott fibulákról eredeztethető, természetesen kisebb, egyszerűbb, szerényebb formában megvalósítva. 11 WINDL 1997, Taf. 1. 1-2, ROTH - THEIJNE 1995, Taf. 76. B.l. Az utóbbi, a weingarteni temető 241. sírjából származó példány egyébként M. Menke vélemánye szerint valódi gepida készítmény. MENKE 1986, 256. 2 Kiss A., fel is sorolta az óbudai darabot a szóba jöhető párhuzamai között (KISS 1995, 322, 1. lista, ,,Bp. III. Árpád fejedelem út"). A hács-béndekpusztai 5. sírt Kiss A. egyébként 450-520 közé keltezte és keleti gótnak, vagy más, velük élő nép emlékének határozta meg. 13 CSALLÁNY 1961, 27-28, Taf. XIV. 6. ill. uott. 110, Taf. CCXII. 6. Az utóbbiról jó fénykép látható BÓNA 1986, 153, 29. t. 9. Erdélyből a nagyváradinál nagyobb, díszesebb, állatfejes, rekesz- és indadíszcs fibulasorozatot is ismerünk, mely az óbudainak csak igen távolf rokona, lásd HÁRHOIU 1999. 182, Taf. CI. C-F. 14 Lapos kengyelű, spirálvésett példányok ezek is, egymástól eltérő mintázattal. A kisteleki (?) és a hódmezővásárhely-gorzsai 94. sír fibuláit is^öt gombbal öntötték (CSALLÁNY Í96L 227, 130, Taf. CXCV.9, CCXXVIII. 8.), de a magyartési (helyesen: törökszentmiklósi) darab technikailag gepida területen ritka: ugyanis hét gombja közül csak hármat öntöttek egybe a fibula fejével, a másik négyet külön szerelték fel (lásd uott. 41, Taf. CIX. 3.). Ez utóbbi darabnak igen jó párhuzamát egyébként lásd WicnSalvatorgas'se 5. sírjában (MARTIN 2002, Abb. 14. 1.). 15 SÁGI 1985, 1. ábra 1-2. 16 WINDL 1997. Taf. 1. 1-2., ROTH-THEUNE 1995, Taf. 76. 1. 17 BOULANGER 1902-1905. Pl. 22. 6. H. Kühn katalógusában a Krainburg típusba sorolta és 500-550-rc keltezte (KÜHN 1974, 763. Taf. 265. 67, 22.). Szintén közölte J. Werner, aki itáliai keleti gót importnak tartotta (WERNER 1961, 15, Taf. 5. 15. a-b.). Legutóbb A. Koch tette közzé ismét a fibulát „Monceau-le-Neuf-el-Faiicoiizy" lelőhellyel, a III.3.6.4. típusába sorolva (KOCH 1998. Band I, 241-242, Band II, Taf. 36. 4.) Szerinte a példánynak jó analógiája nem ismert, e csoport minden példánya egyedi, közös jellemzőjük, hogy a láblemez széléről hiányoznak a kerek rekeszek. A szerző szerint nem kizárható, hogy a „Dunavidéken" („im donaulandischen Raum") készült, keltezésnek pedig az 5. század utolsó két évtizedét ill. az 5-6. század fordulóját javasolja (AM I eleje). 14