Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

B. Tóth Ágnes: Kora népvándorlás kori sír Aquincumban

Az óbudai fibula zárószerkezetéből mindössze a vas rugótekercset tartó egyetlen fül maradt meg, amelyet a fejlemezzel együtt öntöttek, s a lemez középtengelyében helyezkedik el. Az analógiaként felhozható fibulák egy részének más volt a rugótartó szerkezete: esetenként a fejlemez hátoldalán két vagy három kis fület is láthatunk. A rugótekercset két fül tartotta a kisteleki, a sikenicai, a hemmingeni (14, 24. sírok), a ficaroloi fibulákon, de három fül is tölthetett be hasonló szerepet, pl. a szentes-kökényzugi 29. sír és a jobbágyi 2. sz. fibulák esetében. Más esetben a rugótekercset tartó tengely végeit, a fibula fejlemezét keretelö léc lyukaiba rögzítették, mint pl. a jobbágyi 1. sz. esetében. Ezt Kiss A. „archaikus vonásnak" tartotta (hasonlók még a dabronci és a ladendorfi fibulák is). Az óbudaival azonos megoldással találkozhatunk - s ez nyilván nem véletlen - a Monceau-le-Neuf-i, a weingarteni (41. sír) és az eichstetteni (44. sír) példányok esetében is. Sok esetben azonban - különösen a régebbi publikációkból - a rokonítható fibulák zárószerkezetét nem tudjuk meghatározni, mivel hiányzik a leírása és a hátlapjukról nem készült sem rajz, sem fotó. Ez különösen sajnálatos, mert talán éppen a hasonló méretű, rokon stílusjegyeket mutató darabok körében végzett ilyen technikai megfigyelések vezethetnének az egyes ötvösök, vagy ötvösműhelyek megismeréséhez. Feltűnő, hogy az óbudai fibula igen sokat használt, kopott példány. A kopásnyomok különösen a gombok végein és a kengyel középbordáján szembetűnők. A tű bekapcsolására szolgáló lemez visszahajló része is elvékonyodott és letörött, tehát a tűt már nem tartotta meg. így tulajdonosa evvel a fibulával életében már aligha foghatta össze a ruháját, ezt a darabot tehát csak a halotti öltözékére felerősítve használhatták. A hasonlóképpen elhasználódott példányokat másutt sűrűn meg is javították: pl. a weingarteni 217. sír egyik fibulájához új kapcsolólemezt készítettek, a mezőkeresztes-cethalmi 3. sír fibulájához szintén. Törött, de eredeti funkciójában még használható volt az egyik ladendorfi fibula is." A felsorakoztatott analógiák alapján feltehető, hogy az óbudai fibula a Kárpát-medencében, talán Pannónia területén készült. Ujabban J. Tejral feltételez egy, a dél-morva és alsó-ausztriai határ közelében dolgozó műhelyt, amely a fibulafonnák „meglehetősen széles skáláját" produkálta. E műhely működését az 5. század utolsó harmadára, ill. 500 körűire teszi." Ez a keltezés az óbudai fibula esetében is igen valószínű, de nem bizonyítható, hogy ez is a Tejral által feltételezett műhely terméke lenne, s eddig Pannónia területéről máshonnan sem ismerünk műhelyre utaló nyomokat. - Érdekes és elfogadhatónak tűnő elgondolást írt le H. F. Müller a hemmingeni temető „Pannóniai keleti gót" készítésű fibulái kapcsán. Szerinte magyarázatra szorul a kengyelfibulák formáinak egy-egy területen megfigyelhető elképesztő sokfélesége és az egymástól nagy távolságokra előkerült fibulák bizonyos részleteinek meglepő egységessége egyaránt. Úgy gondolja, hogy ezek a fibulák aligha sorozatgyártásra berendezkedett műhelyek termékei. Feltételezhető, hogy ezeket mozgékony „aurifexek" készítették, akik szerszámaikat, öntőmintáikat könnyen szállíthatták, és az ékszerek készítéséhez ezen felül csak a nyersanyagra volt szükségük. Termékeik a potenciális vásárlókör területén, a nemesek udvarházaiban készülhettek. A különböző minták, motívumok így az igényeknek megfelelő módon keveredtek egymással, s egy-egy aurifex működési területe nem feltétlenül esett egybe egy törzs területével sem. - Az óbudai fibula készítési helyét tehát nem tudjuk lokalizálni. Maga Aquincum nem tűnik valószínűnek, mivel jelen tudásunk alapján nem feltételezhetünk itt olyan nagy létszámú és gazdag közösséget az 5. század utolsó évtizedeiben, amely egy ilyen ötvös működésének alapfeltétele lehetett. Fibulaviselet A fibula viseleti helyzetben, a jobb medencelapát fölött, lábával ferdén a gerincoszlop felé fordulva feküdt, a vas övcsat közvetlen közelében. Ha az újkori bolygatás el is érte a csontváz szintjét, ezt a két tárgyat valószínűleg nem érintette, a rozsdás vascsat és a sötétszürkére színeződött ezüstfibula aligha kelthette fel a találók figyelmét. Mindemellett nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy az itt eltemetett nő viseletéhez eredetileg is csak ez az egyetlen darab fibula tartozott, hiszen a bolygatás során a párját esetleg 18 Amikre eddig még nem hivatkoztam: Hemmingcn lásd MÜLLER 1976, 30-31, Ficarolo lásd BÜSING 1998, 262, Jobbágyi lásd KISS 1981, 167., Sikenica lásd NOVOTNY 1988/89. Abb. 3. 19 Eichsletten lásd SASSE 2001, 169. 20 ROTH - THEUNE 1995, 69., Taf. 76. Bla ill. WINDL 1997, Tat. 1. 2. Windl a ladendorfi fibulák használatának hosszát legalább 15 évben állapította meg. SIMONYI 1999, 74-75. 9. ábra. 21 TEJRAL 2002, 326. 22 MÜLLER 1976, 102. 15