Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

K. Németh András–Ódor János Gábor: Tolna megye vitatott fekvésű középkori kolostorainak azonosítása. Apor és Től, Földvár és Iván

sugárral biró körben több ponton fedeztek már fel a szőllőmunkások ily épület fundamentumokat, de azok szintén a felettük elterülő szőllők miatt megvizsgálhatók nem voltak Ilyen épülettörmelékes terület a szomszédos Kálvária-hegy délnyugoli lejtőjén Papp Mihály szőllőjében, továbbá a templom romjaitól délnyugotra egy szomszédos dombon Bekker Antal szőllőjében, - végül délre Zsuffa Tamás szőllőárka mentén. Lehet, hogy itt paplak vagy kápolnák voltak (...) Az itt jelzett épülettörmelékes területekről, különösen Ujváry szőllőjében a templom romjaiból sok mindenféle kőanyag került elő (...)". A leírás további része alapján szendvicsfalas falazási technikára - külső és belső oldalán mészkőből rakott, köztük pedig törmelékkel kitöltött falra - és római építőanyag felhasználására is következtethetünk. A bemutatott területen, „Ujváry, Reiter és Zsuffa szőllőjében, (...) az út melletti gyepes, szűk háromszögben" 1883-ban Szelle Zsigmond rövid ásatást is végzett, amelynek során hét méter hosszúságban nyolc darab sekélyen eltemetett, keletéit, a test mellett kinyújtott karral eltemetett, melléklet nélküli, rossz megtartású csontvázat tárt fel. Ugyanitt 1885-ban Török Aurél is ásott egy napig, amelynek során két teljes csontváz és 15 koponya került napvilágra. A lelőhelyet időrendi sorrendben ezután legközelebb Gerecze Péter említi, aki vélhetőleg Rómer nyomán - az apátsággal azonosította a helyet: szerinte Dunaföldvár „egykori Sz.-Helena apátságának alapjai Sülyedtvár helyén a Diósban'' voltak. Az idézett leírások által említett helyen, a Dunára néző löszpart tetején fekvő, szőlőkkel és gyümölcsösökkel borított Diós nevű dűlőben a mai szájhagyomány a vörösbarátok dióskertjét emlegeti, kolostorukat pedig egy Dunába ugró „sarkantyúra" , i -120 helyezi. A 19. századi leírásokban szereplő nevek segítségével Dunaföldvár korabeli kataszteri térképein azonosítottuk a lelőhelyet. Ujváry László, Reiter József és Zsuffa Tamás szőlőterülete a Kálváriához vezető Tótvölgy utca folytatásában volt, ahol a dűlőút éles, közel derékszögű kanyart ír le (6. kép; 7. kép /.). A közelmúltban a lelőhelyen több alkalommal is történt helyszínelés illetve mentő ásatás. 1989-ben Gaál Attila járt itt és jegyezte fel, hogy az egyik présház és a dűlőút között végzett pinceásáskor 1 méter mélyen melléklet nélküli emberi csontvázat vágott át a gép, a helyiek szerint pedig a ház mögötti szőlőterületen egy 2 m

2-nél is nagyobb mészkőlap fekszik a tőkék közt.

122 A dunaföldvári Alsó-Öreghegyen 1999-ben illegális ásatással megbolygatták a kolostor feltételezhető helyét. ~ A kiásott alapfalakat Odor János Gábor dokumentálta.

124 2003-ban Odor János Gábor vezetésével került sor leletmentésre az apátság templom körüli temetőjében. Vízvezeték fektetés során ásott kb. 15 méter hosszú észak-déli irányú, illetve 25 méter hosszú, kb. nyugat-kelet irányú árokszakaszban 24, részben egymásra ásott sír került feltárásra, valamint 4, falazási technikája alapján későközépkorinak tartható alapfalszakasz. (7. kép 2.) A sírok közül egyedül a 6. számú tartalmazott mellékletet. A sírok legkorábbi, legalsó rétegében, az 1. és a 3. sír alatt, a felszíntől számított 76 cm mélységben helyezkedett el a sír. A nyugat-keleti tájolású sír oldalát összesen 16 db álló, 30 x 20 cm-es, pelyvás soványítású téglával rakták ki. Északi hosszanti oldalán 7 db, déli oldalán 6 db, nyugati rövidebb oldalán 2 db, keleti oldalán 1 db tégla helyezkedett el. A sírláda tetejét deszkával fedhették le, amelyből egy 20 x 15 cm-es darab megmaradt a váz jobb oldali bordái felett. A sírban egy hátonfekvő, nyújtott helyzetű felnőtt (maturus korú) férfi váza volt. Erősen töredezett koponyája balra dőlt. Az állkapocs és a csigolyák között 3 db közepes megtartású, töredezett ezüst dénár, 12. század közepére keltezhető sírobulusok kerültek elő. A sír középső harmadát az árokásó gép kimarkolta. (7. kép 3.) A középkori Földvár egyházi intézményeire vonatkozó mondandónkat zárva említésre méltó még, hogy további kérdéseket vet fel a Kálvárián fekvő bronzkori teli-település feltárásakor a bolygatott földből több 117 SZELLE 1894, 29-30; ld. még: CZIRÁKY 1910, 44. A felsorolt szőlők egyikéből, Bekker Antal földjéről Szelle egy országosan is ritka, gótikus emberalakos gyertyatartó előkerülését is említi. K. NÉMETH 2005. 118 SZELLE 1894, 15. Egy korabeli leírás szerint Török „az. alsó révi út mentén egy egy kisded háromszögön" kutatott. Szekszárd Vidéke 1885. szept. 3. (V. évf. 36. sz.) 5. 119 GERECZE 1906, 893; hozzáteszi: „Más vélemény szerint a városban állott." 120 TMFN 1981, 162: 29/340. Szintén a kolostor emlékét őrzi az innen délre fekvő ún. Lépcsősor, amely egyesek szerint „a vörösbarátok lépcsője a gyümölcsös szigetben": uo. 164: 29/420. Egy 1925-ös dunaföldvári néprajzi gyűjtés szerint „néha muzsikaszó hallatszik az, Alsó-Öreghegyen, hol a bűnös barátok táncolnak." EDELÉNYI 2002, 69. Vö. 112. jegyzet. 121 TMÖL K 156 (1877). A K 164 jelzetű térkép (1868) ennek a korábbi változata, ugyanazokkal a helyrajzi számokkal. Utóbbiak feloldásához: Dunaföldvár adóközség betűsoros névjegyzéke 1876. ill. 1884. 122 WMMM Rég. Ad. I2

"

1 Az ügyben azóta bírósági ítélet is született: GAÁL 2002. 124 WMMM Rég. Ad. 607-2000. 125 Berta József meghatározása szerint mindhárom érme II. Géza vereté. 141