Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
K. Németh András–Ódor János Gábor: Tolna megye vitatott fekvésű középkori kolostorainak azonosítása. Apor és Től, Földvár és Iván
Árpád- és későközépkori cserép mellett előkerült „gótikus építményre utaló kőborda" is. "' A nagy mértékben erodálódott, középkori telepnyomokat is tartalmazó lelőhelyre természetesen másodlagosan is kerülhetett a faragvány, ám esetlegesen újabb középkori egyházi épület (kápolna?) helyeként is szóba jöhet e lelőhely. IVÁN (Bonyhád - Ohegy/Leseberg) Történeti adatok, kutatástörténet Az írott forrásokban 1326-tól szereplő iváni bencés apátság történetére is igazak a Földvár kapcsán elmondottak; e helyütt csupán a legfrissebb szakirodalomra utalunk további ismétlések helyett. ' Az apátság helyét birtokviszonyai ismeretében már a 19. század végén Bonyhád környékére határozta meg a kutatás. A teljesség igénye nélkül pl. Csánki Dezső „Bonyhád vidékén", Kammerer Ernő „Bonyhád körül", Sörös Pongrác „valahol Bonyhádtól északnyugatra'' kereste, de szóba került pl. Závod " és Tabód környéke is, " Czinár Mór pedig a Baranya megyei Apátvarasd határában említett újkori romokat hozta kapcsolatba Ivánnal. 132 Az általunk is feltételezett helyen, a Bonyhádtól ÉK-ra fekvő Óhegyre a kutatók közül Romhányi Beatrix 13 " és Engel Pál helyezte a kolostort. 1 ' (8. kép 1.) Régészeti adatok Az iváni apátságra vonatkozó régészeti információinkat jószerével egyetlen szerző munkái képezik, ám ezek annál jelentősebbek a kolostor helyének meghatározásában. Knábel Vilmos a második világháború előtt bonyhádi evangélikus tanítóként a város határának régészeti emlékeivel is foglalkozott és amatőr ásatásokat is végzett néhány lelőhelyen. Csekély irathagyatéka sajnos nem tartalmaz semmiféle történeti-régészeti vonatkozású feljegyzést, " és nagy számú újságcikke között is mindössze néhány - számunkra jelenleg érdektelen - régészeti témájút találunk. 1 " Knábel egy kéziratos - később németül nyomtatásban is megjelent - bonyhádi várostörténetben így határozta meg az iváni kolostor fekvését: „Népünk ezt a helyet 3-ik faiskolának (akácásnak) mondja. A 3-ik akácostól, mely lenyúlik a rétekbe, fölfelé a dombnak, platón találjuk az apátság helyét, teleszórva kő és malter darabokkal.'''' Nem tudjuk, hogy lelőhelyen általa - feltehetően az 1930-as években - végzett „ásatás" érintette-e az épületmaradványt, az eredményről mindössze ezt írta: „Az »Ivány apátság« körül végzett kutatások alkalmával kovácsolt szegeket, egyenes (konyhakésszerű) késpengéket, törött sarkantyút, vasbuzogányt, nyiróollót, edénytöredéket és néhány középkori pénzt találtam.'" Feljegyezte, hogy találkozott még olyan idős emberekkel, akik magasan álló falakra is emlékeztek. " A maradványokat a világháborúban is megbolygatták, hiszen a helybeliek szerint 1945-ben lövészárokásás során az Óhegyen „sok romon ástak keresztül". Solymár Imre az 1960-as évek elején - bizonyosan Knábel nyomán - a kolostor helyét 126 SZABÓ 1992,42. 127 ROMHÁNYI 2000, 32; HERVAY 2001, 493-494. 128 CSÁNKI 1897,431. 129 KÄMMERER - ORTVAY 1891, 255. 130 Kämmerer: Závod. 131 PATAKI 1967, 88; majd nyomában: DOMÁNSZKY 2000, 148-149. 132 CZINÁR 1858, 274. 133 ROMHÁNYI 2000, 32. 134 ENGEL 2001. 135 TMÖLXIV/24. l36 Vö.G. LENGYEL 1989. 17 KNÁBEL 1970, 7-8. Knábel írása német nyelven nyomtatásban is megjelent: „Bezüglich der Abtei Ivány (d. h. St. Johann) suchte ich nach den Angaben Csánkis nach ihren Spuren fand bei der sog. dritten Baumschule auf einer Platte unter dem Leseberg kreisförmige und längliche Grundmauern mit Skelettresten, Eisenmessern, Sporen, Gefäßen und etlichen Münzen aus der Zeit vor 1526.": KNABEL 1972, 8. Az ásatást említi: ELBLINGER é. n. (Elenyészett kolostorok). Megjegyzendő, hogy Knábel az Óhegy német nyelvi megfelelőjeként a Leseberg nevet használta, ám ez valójában két - igaz, összetartozó, szomszédos - helyet takar: az Óhegy németül Altkeperik (Altes Gebirg), és bár Leseberget a környékbeliek nem ismernek, Knábel bizonyosan a Lézerekker/Leser nevű, magyarul Szállási legelőföldeknek nevezett részt értette alatta. Ld. 134. jegyzet (Óhegy) valamint: TMFN 1981, 360: 77/389 (Lézerekker). 138 TMFN 1981,360:77/390. 142
