Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

B. Tóth Ágnes: Kora népvándorlás kori sír Aquincumban

hosszában futó három borda tölti ki. Az állatfejet a láblemez mezőjétől keresztben futó, lapos borda választja el. A nagy, lapos állatfejet két ferdén bemélyített szem, valamint alul az orr vonalából két ferdén kifelé futó árok tagolja. A fibula felületét aranyozták, ez a kiemelkedő részeken lekopott, s különösen a kengyelen és a gombokon láthatók a használatból fakadó erőteljes kopásnyomok és karcok. A hátoldalon, a fej lemez közepén a rugótekercset egyetlen fül tartotta, ezt a fület és a tűtartó kampót a fibulával egybe öntötték. A vas rugótekercs és a tű rozsdás maradványa a restaurálás során szétesett. A tűtartó kampó íve már a használat során letörött, s a törésfelület simára kopott. A fibula hossza 8,2 cm, a fejlemez szélessége a gombokkal együtt 4,1 cm, a láblemez legnagyobb szélessége 2 cm, vastagsága 0,2 - 0,4 cm, a fibula súlya 31,75 g. Lelt.sz. (BTM) 82.2.1. (3. kép 3., 5. kép 2 a-b.) 2. Aranyspirálok (2. kép 1-2.). Az első nyakcsigolyák jobb oldalán, egymás mellett bontottuk ki ezeket az aranyhuzalból hajlított, tubusalakú spirálokat. A hosszabbik darabon kilenc, míg a rövidebbiken hat körív látható. A huzalok végei friss törést nem mutattak, el voltak kalapálva. Az aranyhuzal körátmetszetű, átmérője 0,05 cm, a spirálok hossza 0,8 ill. 0,5 cm, átmérőjük 0,3 cm. Lelt.sz.: 82.2.2. (3. kép 1., 5. kép /.). 3. Fésű (2. kép 9.). A bal kéz megmaradt ujj csontjaitól kb. 10 cm-re találtuk. Szarvasagancsból készült kétsoros fésű merevítőbordájának töredéke. Két bordáját és a fésű fogazott lemezeit egy bronz- és egy vasszegecs tartja egybe, ez utóbbi valószínűleg utólagos javítás bizonyítéka. Az egyik bordát bemélyített pontkörök díszítették, a másik borda felülete erősen kopott, sérült. A töredék hossza 3,65 cm, a borda szélessége 1,1 cm, a bordák és a lemez együttes vastagsága 0,7 cm. Lelt.sz.: 82.2.3. (3. kép 2., 6. kép 9.). 4. Övcsat (2. kép 4.). Közvetlenül a fibula mellett került elő. A B alakú csatot vasból kovácsolták. Alakjának elülső kettős íve és a ráhajló pecek viszonylag ép, de a csatkarika hátsó, egyenes szakasza és vele a pecek rögzítése megsemmisült. A karika átmetszete ovális, a peceké kissé négyszögletes. A rozsdás részek letisztítása után láthatóvá vált a díszítés: a karika ívére ferdén - merőlegesen rézszálakat kalapáltak, s csak a pecek által takart rész maradt sima. A rézszálaknak csak egy része maradt meg teljesen. A szálak szélessége 0,1 cm. A csat szélessége a tisztítás előtt 4,85 cm, utána 4,5 cm, a töredék hossza 2,7 cm. Lelt.sz.: 82.2.4. (4. kép 3. a-b, 6. kép 3. a-b, 7. kép). 5. Hurkos bronzveret (2. kép 10.). A sír területéről kiinduló állatjárás laza földjéből került elő. A két, enyhén trapéz alakú lemezt körívű hurok köti össze, ez utóbbi a lemezeknél vastagabb, vaskosabb, de keskenyebb is. A teteje kissé „háztetőszerű". A lemezeket két helyütt bronzszögek kapcsolták össze, az egyik a helyén maradt: gömbölyű fejű, a túloldalon az elkalapálás nyomai láthatók. A másik szegecs kiesett, helyét csak a lyuk mutatja. A darab hossza 4,6 cm, a hurok átmérője 1,9 cm, a lemez vastagsága 0,8-1,3 cm. Lelt.sz.: 82.2.5. (4. kép 8., 6. kép 8.). 6. Késtöredék (2. kép 8.). A jobb combcsont belső oldala alá csúszva feküdt. Középső nyélállású kis vaskés töredéke. A nyél megmaradt része 0,6 cm széles, a penge látható legnagyobb szélessége 1,4 cm, a megmaradt darab hossza 3,6 cm. Lelt.sz.: 82.2.6. (4. kép 7, 6. kép 7.). 7. Bronzhurok (2. kép 7.). A bal kéz csontjai között találtuk. Hurokformára hajlított bronzhuzalból készült, a huzal végei kifelé kanyarodnak, elhegyesednek. A huzal körátmetszetű, átmérője 0,1 cm, a tárgy 1,8 cm hosszú, 0,8 cm széles. Lelt.sz.: 82.2.7. (4. kép 6., 6. kép 6.). 12