Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

B. Tóth Ágnes: Kora népvándorlás kori sír Aquincumban

8. Vastöredék (2. kép 3.). A bal bordák között bontottuk ki. Vaspánt (?) töredéke. Ép széle csak a hosszanti oldalának egy kis részén található, ott a vastagsága 0,45 cm. Az egyik oldalán szerves lenyomatok láthatók. Hossza 3,1 cm, szélessége 2,3 cm. Lelt.sz.: 82.2.8. (4. kép 4., 6. kép 4.). 9. Ólomdarab (2. kép 11.). A jobb térdkalácstól jobbra feküdt. Formátlanná olvadt, a lapos felületből merőlegesen borda áll ki. Hossza 4,1 cm, legnagyobb szélessége 1,9 cm. Lelt.sz.: 82. 2. 9. (4. kép 5., 6. kép 5.). 10. Csonteszköz (2. kép 12.). A jobb sípcsont aljának belső oldalán találtuk. Háromszögalakú, lapos eszköz. A hegyes vége letörött, a két hosszabbik oldala ívesre csiszolt. Hossza 2,1 cm, szélessége 1,1 cm, vastagsága 0,7 cm. Lelt.sz.: 82.2.10. (4. kép 2, 6. kép 2.). 11. Vasszegecs töredéke (2. kép 6.). A bal medencelapát és a bal alkar között volt. Rozsdás, a feje nem ép, s az alakja sem látható jól. Szára meggörbült, vége letörött. A fejtöredék átmérője 0,9 cm, a szár átmérője 0,3 cm. Lelt.sz.: 82.2.11. (4. kép 1., 6. kép /.). A leletek értékelése Fibula A fibula a rombikus láblemezü, félkörös fejlemezü, spirálindával vésett, ötgombos típusba tartozik. Ezt a fibulát Pannoniában és a környező területeken a prelangobard időszak vezető formájának tartják. Az alaptípus legkorábbi képviselője a Kárpát-medencében a „Szekszárd-Sokolnice" nevet viseli.

5 Ennek a háromgombos fibulatípusnak jellemző vonása, hogy láblemezének közepét un. „négyesforgóba" (Vierpass) rendezett, tükörképszerüen elhelyezett, szárával kifelé álló két akantuszindapár díszíti, míg a fejlemezén két szimmetrikusan elhelyezett, S-alakú spirálinda látható.

6 Mind J. Tejral, mind Kiss A. is rámutatott, hogy ezeknek a fibuláknak a díszítősémája nagyon emlékeztet néhány korai ékvéséses, főleg a Kárpátmedencében előkerült övcsatéra. A szekszárd-palánki fibula lábára vésett díszítés párhuzamait Kiss A. külön táblán gyűjtötte egybe. Ezt vizsgálva nyilvánvaló, hogy az óbudai fibula lábának mintázata nem teljesen illik ebbe a körbe, hiszen a tükörképszerüen elrendezett akantuszinda-párok szára ez esetben nem kifelé, hanem ellenkező irányban, befelé áll. Hasonló, középről indított „négyesforgót" csak a rifniki temető 9. sírjából (8. kép 3.) származó fibulán találunk, de ezen a többi díszítőelem (stilizált állatfejek a láblemez oldalán, a fej sugaras díszítése stb.) nagymértékben eltér az óbudai fibulán láthatóktól.

8 Az óbudai fibula félkörös fej lemezére négy spirál elem bői álló folyamatos indadíszt véstek. A SzekszárdSokolnice típuson ilyent nem találunk, de hasonlókat szép számmal gyűjthetünk a Duna-vidék e típusnál 4 Lásd J. Werner, V. Bierbrauer, M. Menke nyomán legutóbb J. Tejral összefoglalásait (TEJRAL 1997, 350, TEJRAL 2002, 321323.) a teljes irodalommal. - Az óbudai fíbuláról még BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM 1995. 124, 153. Bp. III. Óbuda, Névtelen utca. 5 A szekszárd-palánki temetőt feldolgozó tanulmányában e típust Kiss A. foglalta össze, a 217. sír fibulája alapján (KISS 1996, 5386.). Legutóbb J. Tejral írt ezekről a fibulákról, a sokolnicei temető 5. sírjából előkerült darabot tartva a típus legkorábbi példányának, melyet egyébként jellegzetesen Közép-Duna vidéki, keleti germán eredetűnek tekint (TEJRAL 2002. 321.). 6 KISS 1996, Abb. 11.9, 11-12. Az egyes motívumok elnevezését, elemzését lásd NAGY 1998,378-379. 1-3. kép. 7 Pl. Tiszalök, Kassa, lásd KOVRIG 1951 XLIII. t. 3., TEJRAL 1982, 44, Abb. 30, KISS 1996. 59. Maga az indás díszítés préselt formában a nagy ezüstlemezes fibulák „gallérján" már korán megjelent: a barabási, kiskunfélegyházi darabokat V. Bierbrauer a D2/D3 periódusba (440-450) sorolja (BIERBRAUER 1995, 545, 572-581), a gyulavárit pedig még egy-két évtizeddel ez elé (D2) teszi. - Itt jegyzem meg, hogy a Szekszád-Sokolnice típus vésett díszítésének szinte pontos mását láthatjuk egy nagylaki (Nosjac) csaton is (HARHOIU 1999, Taf. XCI. B). 8 BIERBRAUER 1975, Taf. LXVI. 4. Mindemellett a láblemezen az állatlej és az indadísz között húzódó, hosszában vésett árkok szintén hasonlóságot mutatnak az óbudai fibulán láthatókkal. 13