Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

B. Tóth Ágnes: Kora népvándorlás kori sír Aquincumban

B. Tóth Agnes -I Kora népvándorlás kori sír Aquincumban A sír előkerülése, helyzete, leírása 1980 tavaszán a Budapesti Történeti Múzeum régészei az Árpád-híd átépítését megelőzően leletmentő ásatásokat folytattak a hídnak mind az északi, mind a déli oldalán. Az alább ismertetendő sír az Árpád-híd hídfőjétől délre, attól néhány méterre került elő (Bp. III. Névtelen u. - Serfőző u.)." A sírra az un. későrómai erőd kutatása során bukkantunk (1. kép). Ezen a területen, azaz a korábbi, 2-3. századi katonai tábor canabaejának délkeleti részében már a későrómai erődöt megelőző időszakban is álltak építmények. A sírtól keletre húzódott az un. „csamokos épület" tömbje, amely a Duna partján kikötői épületként, raktárként szolgálhatott a 2-3. században. Az ettől nyugatra talált apszisos falmaradványok a feltételezések szerint az ala tábor fürdőjéhez tartozhattak. Mindkét épületet átépítették, vagy talán össze is építették a későrómai erőd fennállásának idején, a 4. században, s bár az erőd belső épületeinek alaprajzi viszonyai részleteikben még nem tisztázottak, mégis sejthető, hogy ez az építmény -jelentős méretei alapján - az erőd valamelyik központi épülete lehetett.' A sír tehát - ma már nem tudjuk, hogy az 5. században milyen mértékben elpusztult -jelentős későrómai épületegyüttes területén helyezkedett el. Az mindenesetre megállapítható volt, hogy a későrómai pusztulási rétegekbe ásták. A sír ásása közben, annak a nyugati végében egy korábban már félig elbontott római faltetőre bukkantak, s a gödröt már nem mélyítették tovább. Egy, a falról lebillent kövön pihent a halott koponyája, melyet e falmaradvány megtisztítása során csákányozták ki az ásatási munkások, s ekkor kerültek ki eredeti helyükről a váz jobb oldali fel- és alkarcsontjai, valamint a lábfej csontjai is (2. kép). A váz háton fekvő, nyújtott helyzetű és igen rossz megtartású volt. A nyakcsigolyáktól a sípcsont végéig mért hossza kb. 140 cm. Tájolása csekély mértékben észak felé tért el a Ny-K-i tengelytől (285-105°). A vázon magán bolygatásnak nem volt nyoma, annak ellenére, hogy fölötte közvetlenül egy nagyméretű újkori beásás látszott a szelvény északi falában. Emiatt bontás közben sem a sír foltja nem volt látható, sem bemélyítésének nyoma nem volt követhető abban a Ny-K-i irányú metszetfalban, amely a sírt hosszában szinte kettévágta. Az 5. századi járószintet is az újkori építkezések semmisíthették meg. A sír 3,7 m-es mélysége csak a modern felszíntől volt mérhető. A leletek leírása 1. Fibula. A jobb medencelapát felső íve és a csigolyák között került elő (2. kép 5.). Ezüstből öntött, félkörös fej- és ötszögletes láblemezű. Az öt lapos, tagolt gombot a fibulával együtt, üregesen öntötték, ugyanúgy, mint a láblemez végén lévő állatfejet. A fej lemezt keret határolja, ezen vékonyka, bevésett vonal fut körbe. A fejlemez mezője vese alakú, négy spirálelemből álló folyamatos indadíszt öntöttek - véstek bele. Kengyele lapos, hosszában futó, kiemelkedő borda tagolja, amely a láb- és a fejlemez felületébe is belenyúlik. A kengyel két szélén szintén borda fut, a középső és a két szélső borda közötti sávok nem teljesen laposak, hanem enyhén háztetőszerüen kiemelkedők. Az ötszögletű láblemez legnagyobb szélessége a kengyelhez közel esik, s a legnagyobb szélesség és az állatfej közötti részen a két oldala kissé befelé ívelődő. A láblemez szélén kiemelkedő keret fut körbe, erre csúcsukkal egymás felé fordított háromszög-párokat poncoltak, a rövidebb íveken tíz, míg a hosszabbikon húsz párat. A lemez belsejének vésett díszítése tengelyesen szimmetrikus. A kiszélesedő részen „négyesforgóba" rendezett, középről induló két akantuszinda-pár látható, melyhez a láblemez vége felé egy-egy további inda csatlakozik. Az indadísz és az állatfej között a láblemez mezőjét Ez a tanulmány a 2005. márc. 22-én. Kajdacson, Bóna István professzor emlékére rendezett konferencián elhangzott előadás kibővített, jegyzetekkel ellátott változata. A rajzokat Csernus Erzsébet, a fotókat Tóth Csilla készítette, a csat restaurálását és a tárgy fényképét Dombóvári Juditnak köszönöm. Köszönet illeti Nagy Margitot is, az illusztrációs anyag és a tanulmány készítése során nyújtott szíves segítségéért. 2 A sírról és a környezetében lévő római épületekről lásd B. TÓTH 1981. 27-28, 52. 3 A későrómai erőd kutatásának összegzését lásd PÓCZY 1984, 15-34., valamint NÉMETH 1991. 91-105. 11