Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)

Fedeles Tamás: Középkori kolostorokra és birtokaikra vonatkozó adatok a pécsi székeskáptalan hiteleshelyi kiadványaiban

Fedeles Tamás Középkori kolostorokra és birtokaikra vonatkozó adatok a pécsi székeskáptalan hiteleshelyi kiadványaiban* A Szt. Péter apostolfejedelmről nevezett pécsi székeskáptalan - amint köztudott - a középkor folyamán az ország egyik - a 14. század folyamán bizonyosan - legnagyobb káptalana volt, 40, majd 1428-tól 37 javadalmassal. A testület igazolhatóan 1214-től kezdve folytatott hiteleshelyi tevékenységet," mely az egész középkoron át folyamatos volt. A közhitelű tevékenységet folytató egyházi intézmények közül a pécsi káptalan hatodikként kapcsolódott be az oklevelek kiállítását és megőrzését biztosító, később az egész országot lefedő hiteleshelyi hálózatba.

5 Ezek alapján pedig igen hamar országos tekintélyt szerzett, jóllehet soha nem lett országos hatáskörű hiteles hely.

6 Magától értetődő, hogy a Dél-Dunántúl területének kétségkívül legjelentősebb forgalmú középkori oklevél-kiállító egyházi testületeként az 1353-as pecsétfelülvizsgálatot követően is folytatta e tevékenységét.

7 A török hódoltság következtében a testület levéltára az enyészeté lett, ám a különböző családok, egyházi intézmények archívumaiban fennmaradt diplomák alapján is megrajzolható az oklevéladás volumene. Koszta László kutatásai és saját vizsgálódásaim eredménye szerint a testület 1214 és 1526 között kiállított diplomái közül 1155 maradt valamilyen formában korunkra.

8 Egy-egy hiteles hely tekintélyét vizsgálva alapvető szempont a közhitelű tevékenység vonzáskörzetének vizsgálata. Erre az oklevelekben található földrajzi nevek azonosítása, majd térképen történő ábrázolása során nyílik mód. Egy korábbi tanulmányomban ezt már részletesen elemeztem, így ezúttal csak az eredményt ismertetem. A Mohácsot megelőző időszakban összesen 30 vármegye területén található geográfiai nevek - az esetek döntő többségében ingatlanok - szerepelnek a pécsi kiadványokban. Magától értetődően Baranya megye képezte a testület hiteleshelyi tevékenységének törzsterületét, majd jelentős hátránnyal Somogy, Tolna vármegyék következtek. A harmadik csoportba Bodrog, Valkó és Körös megyék tartoztak, míg a vonzáskörzet határát Verőce, Pozsega, Zágráb, Zala és Várasd alkotta. A kiadványokban szereplő további 19 vármegye nem tartozott a hiteles hely vonzáskörzetéhez. Ezek alapján tehát jól látszik, hogy a testület tevékenysége a Dél-Dunántúl mellett kiterjedt a Dráván-túlra, Szlavóniára és érintette a Duna-Tisza közét is. E megállapításnak különösen annak fényében van nagy jelentősége, amennyiben szem előtt tartjuk, hogy az ország területén működő hiteles helyek száma keletről nyugati irányba haladva folyamatosan emelkedett, azaz a Dunántúlon működött a legtöbb. így az ottani hiteles helyek tevékenysége általában saját vármegyéjük területére korlátozódott. A középkori pécsi egyházmegye területén összesen tíz hiteles hely működött állandó, vagy ideiglenes jelleggel. Közülük öt oklevéladása volt folyamatos. Tolnában a szekszárdi bencés apátság, Baranyában a pécsi székeskáptalan és a pécsváradi bencés konvent, Pozsegában a pozsegaszentpéteri társaskáptalan, míg Valkóban - a Diakovárra költözött - boszniai székeskáptalan látott el közhitelű feladatokat. * A Bátaszék Város Önkormányzata, a Wosinszky Mór Múzeum és a Pécsi Egyházmegye Egyháztörténeti Bizottsága által szervezett Kolostorok Tolna megyében c. konferencián (Bátaszék, 2005. május 18.) elhangzott előadás bővített, jegyzetekkel ellátott változata. 1 AIGL 1838, 27., KOLLER 1782-1812,

1. 357., KOLLER 1804, KOSZTA 2000, 47., MÁLYUSZ 1971, 116., TÍMÁR 1981, 32. 2 KOLLER III. 342., KÖRMENDY 1990, Nr. 66., FEDELES 2005, 48. 3 KOSZTA 1998. 4 FEDELES 2004. 5 KOSZTA 1998, 17. 6 Országos hatókörrel a következő négy testület rendelkezett: a budai, a boszniai és a fehérvári káptalan, valamint a fehérvári johannita konvent. Hármaskönyv II. 21. 2.§. 7 FEDELES 1999. 8 KOSZTA 1998, 183-233., Egy korábbi tanulmányomban elszámolás és elírás következtében 1115 oklevél szerepel. FEDELES 2003, 20. 54. Íj. 9 BORSA 2000, 101., 103. 10 FEDELES 2003. 11 FEDELES 2003, 20. 12 C. TÓTH 2002, 361-362., KRISTÓ 2003, 169-171. 13 KOSZTA 1991, KOSZTA 1998. 14 SZAKÁLY 1968. 15 Pécs: KOSZTA 1998, FEDELES 1999, FEDELES 2001, FEDELES 2004. Pécsvárad: KŐFALVI 1998, KŐFALV1 2001. 109