Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 27. (Szekszárd, 2005)
Fedeles Tamás: Középkori kolostorokra és birtokaikra vonatkozó adatok a pécsi székeskáptalan hiteleshelyi kiadványaiban
A pécsi káptalan kiadványai - a testület relatíve nagy területre kiterjedő oklevéladó tevékenysége, az enyészettől megmenekült diplomáinak száma, és mindenekelőtt a bennük található adatok miatt - igen tág spektrumon használhatóak. Különösen értékes információkat tartalmaznak azon kiadványok, melyek különböző egyházi intézmények, klerikusok egy-egy ügyletét örökítették meg. Ezen oklevelek egyik fő csoportját a különböző szerzetesrendek kolostoraira, birtokaira vonatkozó diplomák alkotják, melyekben igen sok információ található az egyes rendi elöljárókra, rendtagokra vonatkozóan is. A következőkben a káptalan késő középkori, közelebbről az 1354 és 1526 között kiállított, oklevelei alapján mutatjuk be a témánkat érintő legfontosabb adatokat. A vizsgált időszak pécsi oklevelei közül viszonylag jelentős számú kiadvány tartalmaz szerzetesrendekre vonatkozó információkat. A 673 fennmaradt, vagy említésből ismert diploma közül összesen 85 db, amely közel 12,6%-os aránynak felel meg. E kiadványok öt különböző rendet és egy eleddig még ismeretlen rendhez tartozó kolostort említenek. Ezek közül a Nyulak-szigeti dominikánákat leszámítva valamennyi férfi szerzetesrend, amely tekintettel a középkori magyar apácakolostorok számára nem is meglepő. Egyedül talán a pécsi domonkosrendi apácákra vonatkozó adatok hiánya érdekes. A monasztikus rendeket a Benedekrendiek, a remetéket a legjelentősebb magyar alapítású szerzetesrend a pálosok, a lovagrendeket a johanniták, a kanonokrendeket a karinges ágostonosok, míg a koldulórendeket a már említett domonkosok képviselik. Ez utóbb említett rendekkel kapcsolatban mindenképpen feltűnő, hogy közülük mindössze csak egyetlen szerepel a vizsgált oklevelekben, holott tudjuk, hogy Pécsett négy koldulórend is - így a ferences, domonkos, Ágoston-rendi remete és a karmelita - megtelepedett. A ferencesek esetében különösen szembeszökő az adatok hiánya, hiszen a mai ferences templom mellett álló - Kárpáti Gábor által feltárt középkori rendházuk fontos igazgatási szerepet játszott, a pécsi custodia központja volt. 20 A pécsi domonkosokra is mindössze két káptalani oklevélben találunk adatokat, holott tudjuk, hogy a Szt. Tamás kolostortemplom a 15. század végén - Szent Vér ereklyéje révén - frekventált kegyhely volt. Ezeket a hiányokat egyenlőre nem tudom megindokolni, az oklevelek pusztulása vélhetőleg nem kizárólagos magyarázat erre nézve. Amennyiben az egyes rendekre vonatkozó oklevelek számát vizsgáljuk, úgy a következő megállapításokat tehetjük: A legtöbb diploma, összesen 33, a pálosokkal kapcsolatos információkat tartalmaz. A remetéket a bencések követik 29 oklevéllel, majd a domonkosok következnek 18, a johanniták öt, a karinges ágostonosok kettő, míg az ismeretlen rendhez tartozó monostori kolostor egy kiadvánnyal. A számokkal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy ezeket összeadva azért kapunk a vizsgált oklevelek mennyiségénél magasabb eredményt, mivel egy-egy diplomában több rend is előfordul. A Pálos-rend A később Remete Szt. Pál rendjéhez tartozó szerzetesek első csoportjait Bertalan pécsi püspök szervezte közösségbe a 13. század első felében."" Ettől kezdve a középkori Pécs városa melletti Jakab-hegy lett az egyik bázisuk. Itt két monostoruk működött: a Szt. Jakab és - az 1334-ben alapított - Boldogságos Szűz Mária tiszteletére benedikált.""" Minden bizonnyal e két rendház esetében a tradíció és a város közelsége egyaránt fontos szerepet játszott abban, hogy elöljáróik Pécsett intézték hivatalos ügyeiket. Számos alkalommal a székeskáptalannal állíttattak ki oklevelet, de e mellett több ízben a püspökhöz és vikáriusához fordultak hasonló céllal."" A Baranya megyében fekvő további három monostor gyakorlata esetében is hasonló motivációkat gyaníthatunk. Ezeket mindegyik esetében kiegészíti, hogy az alapítók, majd a későbbi kegyurak is általában 16 KOSZTA 1998b. 17 TÓTH 2000. 18 FEDELES 2003, 11-12., FÜGEDI 1981,76-77., HERVAY 1991,48-51., KOSZTA 1995,266-268., KUBINYI 2001, 46. 19 KÁRPÁTI 1991, 167., KÁRPÁTI - SZEKÉR 1994, 238-240. 20 KOSZTA 1995,267. 21 HARSÁNYI 1938, 315-316., PÁSZTOR 1940. 137., SÜMEGI 1991, 112.. LAKATOS - SÜMEGINÉ - SÜMEGI 2000, 100. Nr. 142., TÜSKÉS - KNAPP 1986, 89. 22 GYÖNGYÖSI 34., HERVAY 1991, 46., KISBÁN 1938, 15-17. 23 HERVAY 1991, 46., ROMHÁNYI 2000, 50. 24 Pl. DL 9566, 7853, 22707, stb. 110
