Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

F. Bodó Imre: Fekete István Emlékház. Dombóvár

Fekete István 5 éves korában került iskolába. Tanítója Gansler János volt, akit végtelenül szeretett. Barátaitól és iskolatársaitól nem távolodott el. Talán ez a szeretet és ragaszkodás formálta későbbi életét is. A boldog göllei évek 1910-től Kaposváron folytatódtak a Rózsa utca 12. számú házban, majd átmenetileg a Honvéd utcai bérleményben. Végül a vásárolt családi házban, szüleivel és testvéreivel lakott a Rózsa utca 2-ben (ma Apponyi utca). Fekete Árpád gyermekeinek taníttatása miatt nyugdíjaztatta magát és állást vállalt a Takarékpénztárnál. Úgy látta jónak, hogy István fia végezze el az ötödik osztályt is, majd csak ezután kezdje el a gimnáziumot. Egy évi gimnáziumi tanulás után átíratta a polgári iskolába. Itt már az első évben jó eredményt ért el, s utána sem igen adta alább - később a kereskedelmi iskolában sem - és végül egészen tisztességes eredménnyel leérettségizett. Az igazság kedvéért azonban el kell mondanunk, hogy az iskolával soha nem került igazán jó barátságba. A kaposvári iskolaévek alatt lett cserkész, és első verse is a cserkészek újságjában, a „Zászlónkban" jelent meg. 1918-tól katona, s a Gazdasági Akadémiát is mint katona végezte el. Az Akadémiát Debrecenben kezdte, de Mosonmagyaróváron fejezte be. A 20-as években egy ideig a Nemzeti Hadseregben szolgált, mint tiszt, mivel állás nélkül volt. Az akadémiát 1926-ban fejezte be. Ettől kezdve 2 évig a bakócai Majláth uradalomban volt segédtiszt, majd 1928-től vezető-gazdatiszt Ajkán, Nirnse Ferenc birtokán. 1929-ben nősült meg, Piller Edithet, a bakócai körorvos leányát vette feleségül. Ajkán születtek gyermekei, 1930-ban Edith, 1932-ben István. A közel 6.000 holdas gazdaság intenzív vezetése sok munkát igényelt, de mellette megszervezte az uradalom tejüzemét, vetőmagot nemesített, s a mezőgazdasági kiállításokról számos díjat hoztak el az uradalomban tenyésztett merinó kosok. A sertéshizlaldából évente 10.000 sertést exportáltak, s a gazdaság melléküzemeként működött az úrkuti völgyben lévő szeszgyár is. Ezeket az emlékeket tartalmazza az író 1946-ban megjelent könyve, a Gyeplő nélkül. Már 1916-ban Sík Sándor ifjúsági lapjában, a „Zászlónk" diákújságban megjelent első verse, de írói munkássága igazán Ajkán bontakozott ki. Itt írott vadásztörténetei Kittenberger Kálmán vadászlapjában, a „Nimród" -b^n jelentek meg, elbeszéléseit pedig a Herczeg Ferenc szerkesztette „ Új idők" közölte. 1936-ban elnyerte a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatának első díját. Első könyve a Koppányi aga testamentuma, 1937-ban jelent meg. Következő évben pedig a Zsellérek c. regényét jutalmazták az Egyetemi Nyomda nagydíjával. Ajkán írta Hajnalodik című színdarabját és Dr. Kovács című filmjét. 1941-ben (13 év után) családjával együtt elhagyta Ajkát és - mert írói munkái oda szólították - Budapestre költözött. Ajkától nehéz volt a megválás. Az ajkaiak a Somogyi vendéglő színpadán előadott „Hajnalodik" c. színdarabjával búcsúztatták az írót. Budapesten a Földművelésügyi Minisztérium mezőgazdasági oktató filmjeit írta és rendezte. Bár 29 évig élt a fővárosban, kertes házban, soha nem tudott megbarátkozni a városi élettel. Mindig visszavágyódott vidékre. A világháború befejezése előtt még három műve aratott sikert: „Hajnal Badányban" c. kisregénye, az „Öreg utakon" és egy fecskepárról szóló könyve, a „Csí". 1945 előtt írta az Aranypáva és a Féltékenység c. filmek forgatókönyvét is. 1942-ben a Kisfaludy Társaságnak tagjává választották. A háború utáni években is több kötete jelent meg, így például a „ Tíz szál gyertya" c. könyve 1947-ben. 1955-ig nem sokat lehetett hallani az íróról, mivel a Rákosi-korszakban a mellőzött írók között tartották számon. Mély vallásossága és ilyen témájú írásai (pl. Új Ember c. katolikus hetilap) nem egyeztethetők össze a szocializmus eszméivel, s mivel elveit soha nem adta fel, feleségével együtt napszámosként dolgozva keresték meg a család kenyerét. Az író egy ideig uszálykísérőként dolgozott a Dunán. 1954-től Kunszentmártonban kapott tanári állást, ahol egy halászmestereket képző iskolában tanított két éven át. Itt írta a „Halászat" c. könyvet, melyet még ma is tankönyvként használnak. Regényei két csoportra oszthatók. Állatregényekre: Bogáncs (német, angol, orosz nyelven is megjelent), Lutra (németül), Kelé, Vuk (német, orosz, spanyol, dán, eszperantó nyelven), Hu, 21 nap, Csend. 70