Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

F. Bodó Imre: Fekete István Emlékház. Dombóvár

Ifjúsági regényekre: Tüskevár, Téli Berek. Előbbiért 1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki. 1955 után egymást követték elbeszélései és regényei: Lutra, Kelé, Bogáncs, Tüskevár, Téli berek, Pepikért, Köd, stb. „Pepi-kert" c. könyvében a csodálatos szépségű szarvasi arborétumot mutatja be, s könyvvel adózik legkedvesebb barátja, Kittenberger Kálmán emlékének is. Vadászati emlékeit a „Barangolások" és a „Köd" idézi fel, legvidámabb gyermekkori emlékeit pedig az „ Őszi vásár" tartalmazza. 1959-ben Bogáncs c. filmje vetítésekor az Ajkai Városi Tanács meghívására feleségével együtt Ajkára látogatott. A város eredményei, fejlődése szinte lenyűgözték. Az előadás utáni vacsorán régi munkatársaival, Dénes Ferenccel és Molnár Jánossal találkozott. Végtelenül jólesett Fekete Istvánnak, hogy hívták: költözzék vissza Ajkára és írjon ott ismét. Sokat dolgozott a szigligeti alkotóházban. Itt érte az első szívroham, de nem kímélve magát, tovább dolgozott a „Ballagó idő" c. életrajzi regényén. Három kötetre tervezte, de már csak az elsőt fejezhette be. 1970. január 25-én - utolsó születésnapján - tömegével kapta a gratulációkat, ajándékokat, melyek közül a legszívhezszólóbb a vakok braille-írással írott levele volt. Ugyanekkor kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést is. A parlamentből hazatérve azt mondta: „ nagyon örülök neki, de különösen annak, hogy Losonczi Pál adta át, mert ő is somogyi. " 1970 nyarán egy hónapos külföldi utazásról hazatérve pihenés nélkül kezdett dolgozni. Június 22-én este még további munkavázlatán dolgozott, s a maga ültette rózsákat öntözte a kertben. Ezt követően hajnal 3 óra 20 perckor érte a harmadik, immár végzetes szívroham, mely pár perc alatt végzett vele. Özvegye egyik levelében így írt erről: „A szívroham megállította szívét, melyben csak jóság és szeretet volt. " Olvasóinak széles tábora, műveinek nem csökkenő népszerűsége, személyének tisztelete a bizonyíték arra, hogy maradéktalanul sikerült megvalósítania a maga elé kitűzött célt: „...a kísértés és a vágy el nem hagytak soha: életet, színt, csillogást, muzsikát adnia a szavaknak, hogy a könyv kitárt lapjain ott legyen az ősz, a tavasz, a bánat, az öröm, és szólaljon meg az írás magától, mint amikor a szél megzendül a nyárfák sudarában. " Fekete István első kiadású könyvei: 1937 A koppányi aga testamentuma Budapest (1937.), Dante Könyvkiadó 1939 Zsellérek Budapest (1939), Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1940 Csí Budapest, 1940, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1941 Öreg utakon Budapest (1941), Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1942 Csí. Történetek állatokról és emberekről, 2. (bőv.) kiadás Budapest(1942), Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1942 Hajnal Badányban. Budapest (1942), Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1944 Egy széni kukorica Budapest (1944), Új Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner) 1944 Emberek között. Budapest 1944, Új Idők Kiadó 1946 Gyeplő nélkül. Budapest (1947), Új Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner) 71