Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
F. Bodó Imre: Fekete István Emlékház. Dombóvár
F. Bodo Imre Fekete István Emlékház Dombóvár Dombóvár Tolna megyében, Somogyhoz és Baranyához közel, a Kapós völgyében, a Konda patak partján fekszik. Tekintélyes mezővárossá Beszédes József vízmérnök és a vasút tette még a XIX. században. Öt irányból érkeznek és ugyanennyi felé indulnak innen személy- és áruszállító szerelvények. Régebbi történetének egyik szereplője - és névadója is a településnek - Dombay, vagy Dombói Pál, az egykori mocsárvár kapitánya. A várból csupán egy falcsonk maradt napjainkra a várostól délre, a Kapós árterületén. A másik híresség Werbőczy István, a Tripartitum szerzője, a harmadik pedig Tinódi Lantos Sebestyén, aki itt is megfordult. A XX. század elején itt járt gimnáziumba Illyés Gyula, az iskola ma az ő nevét viseli. A második világháború idején Dombóváron talált menedéket Kodály Zoltán és felesége a Péczely család szerető gondoskodása révén. Híres termálfürdője Gunaras. Itt van nagy írónk, Fekete István emlékmúzeuma, a római korig visszanyúló történelmi korok emlékeit a szeptember közepén megnyílt városi közgyűjtemény őrzi. * „ Kimentem hát a kis teraszra, leültem, és néztem a kicsillagosodó eget, néztem a végtelenséget, s lassan elült bennem minden lárma és minden gondolat. Csak: voltam, mert - lettem... Es jó volt így lenni, mert ebben az állapotban semmi nem volt jó, és semmi nem volt rossz... Kertünkben sötét volt már, felettem a csillagos ég, és csak magamon múlott, hogy a magasság csillagait nézzem, vagy kertünk kapor és - városszagú sötétségét. De ebben a sötétségben csattogva rohan valahol a vonat, és visziviszi szomorú és már nem is reménykedő apámat. Es lehet, hogy sok az útitárs, lehet, hogy kevés... talán lesz, aki minden áron beszélgetni akar, és majd meg lesz sértődve, hogy apám nem akar beszélgetni, tehát lehunyja majd a szemét, mintha aludna, pedig a mozdonyvezetőről ezt előbb lehetne feltételezni, mint apámról... Dombóváron majd elhomályosodik a szeme, de ebből nem lesz könny, és eltorzul egy kicsit az arca... de aztán lenyeli a könnyeket és gondolatokat, és talán el is alszik, és a régi Dombóvárról álmodik, gyermekkoráról, amikor nagymama még fiatal volt és szép... együtt volt a nagy család... de aztán elmúlott minden, mert elmúlik minden, azaz megváltozik, tehát nem múlik el semmi. " Fekete István írói élete és munkássága 1900. január 25-én született a Somogy megyei Gölle községben. Édesapja itt volt kántor-tanító 1889-től. Fekete Árpád nemcsak tanító, hanem kiváló gazda hírében is állott. Ő 1863-ban született Dombóváron, ahol az író nagyapja, Fekete Antal építész volt a híres Esterházy-uradalomban. 1899-ben vette feleségül az 1878ban Marcaliban született Sipos Annát, hogy a göllei tanítóházban megszülethessen 1900. január 25-én, délután 3 órakor István, s utána még öt testvér, egy fiú, Antal és egy leány, Erzsébet, akik még első életévüket sem érték meg, majd Ilona, Katalin és Anna. A jegyző (anyakönyvvezető) az a Hayden Ferenc, akit úgy tartanak számon a családban, hogy a nagy zeneszerző, Joseph Haydn leszármazottja. Fekete István Göllét haláláig végtelenül szerette, s - ahogy mondta - élete legboldogabb korszaka a göllei volt. íróasztalán szülőfalujának képe állt munkásságának utolsó percéig. Hazájának Somogyot tartotta, és nagyon szerette. Édesapja példamutatóan, önmagához hasonlóvá nevelte. Nem zárta el gyermekeit a mezítlábas játszótársak elől, sőt, éppen ellenkezőleg, a szomszéd parasztgyerekek úgyszólván mindennapos vendégei voltak a tanítói lakásnak. 69
