Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Gacsályi József: Baka István és Szekszárd. Egy beszélgetésről, amelynek tárgya a Szekszárdi mise volt

miért, azt csak sejteni lehet. Talán többet akart belőlük kihozni, mint ami bennük volt. Erre nem találunk forrást, de különben sem nagyon fontos. Ennyi nekem elég volt a novella megírásához, de valószínűsíthető, hogy a maximaiizmusa miatt volt az ellentét, mert képzettebb muzsikus volt, mint társai, akik inkább csak ivászati alkalmakkor merültek el a művészetekben. Ekkor azt találtam ki, hogy a mise bemutatásának kudarca miatt veszik velük össze, elvonul a szőlőjébe, és életének hátralevő éveit Liszt művészetének tanulmányozására szenteli. Különben van némi kis penitencia is ebben, mert világ életében féltékeny volt Lisztre. Ez kiderül. A féltékenység oka - ez megint saját leleményem, bár lehet, nagyjából egyezhet is a valósággal -, hogy azonos évben született Liszttel, sőt ugyanabban a hónapban, csak két nappal később, német származású, tehetséges gyerek volt ő is, de őt nem taníttatták. Liszttel először '65-ben találkozott: ő, a kisember - akinek ambícióit el kellett temetnie - és a nagy művész. Ez az a konfliktus, ami egész életét visszaveti. Van még egy hiteles tény. 0 is írt egy rekviemet, méghozzá - érdekes módon - szintén férfi karra és orgonára, mint Liszt a rekviemjét. Séneréről azt találtam ki, hogy már be is mutatták, csak nem Újvárosban, hanem a belvárosi templomban, '74-ben. Azt találtam ki, hogy a bemutató után - amelynek sikere volt - találkozik Liszt művével, és rádöbben: micsoda ég és föld különbség van a kettő között. Ezért is penitencia. Hetekig majd megőrül. 1896-ban - akkor indul a történet, amely a millennium éve, és egyben Liszt halálának tizedik évfordulója is - Séner elhatározza, hogy felújítja kapcsolatát a dalárdával, ami húsz éve szakadt meg, és bemutatja a Szekszárdi misét. A partitúra azonban nincs meg, sehol sem tudja megszerezni. Végül kap egy levelet Pestről: egy zenemű-kereskedő özvegye írja, hogy neki megvan. Tehát elutazik lelkesen Pestre, ahol kiderül, hogy becsapták, de Séner megsajnálja szegény tönkrement özvegyet, és felmarkol egy csomó kottát. Azokat a kottákat, amiket aztán megtalálnak mellette, tehát mindenféle magyar nóta. Ezekkel megy el, s a pénzét is otthagyja. Találkozik egy Palóczi Lipót nevű újságíróval. Róla sem tudok szinte semmit, csupán annyit, hogy van egy millenniumi kiállítási útikönyv, amelynek egy Palóczi Lipót a szerzője. Ez az újságíró vezeti el őt a kiállításra, ahol átélik az augusztus másodiki vihart. Valóban volt ekkor egy vihar. Tehát amit írok, annak nagy része meg is történt. Sénerék felszállnak a léggömbbel, és fentről mutatja be neki Palóczi a várost. Itt szerepelnek az útikönyv részletei. Ez egyben soviniszta és ugyanakkor németbarát szöveg, amit azért volt célszerű szó szerint idézni, mert tökéletesen kifejeződik benne a millenniumi, nagyon korlátolt és németbarát szemlélet. Kitör a vihar, amelynek során valóban elpusztult a ballon captife. Nálam Palóczit a vihar egyszerűen kisodorja a kosárból. A léggömböt természetesen levonják, Séner megmenekül, de elájul. Kábulatában átéli a vihart. Nem azt a vihart éli át, ami történt. A teljes kiállítás elpusztul ezen. Ennek is a fele igaz. Lényegében ez egy látomás a millenniumi Magyarország pusztulásáról." A Szekszárdi miséről 1982 márciusában beszélgettem Baka Istvánnal, s akkor mondta el mindezt. A mű utolsó fejezetében „Séner János holttestét Baka Márton, az újvárosi templom sekrestyése találta meg augusztus 4-én reggel öt órakor, amikor kinyitotta a templomot. " Természetesen Baka Márton is valóságos figura. Az újvárosi Baka családdal, amelyikről utcát neveztek el, rokoni viszonyban van az író. Előadásomat az író szegedi mesterének, Ilia Mihálynak összegző mondataival zárom. Ezt írta Baka István prózájáról: „Jobbára szülőföldje, Szekszárd tájait transzponálta ezekbe a kissé irracionális világú írásokba. Képzelete a valóság és a kitalálás között mozgott. Szekszárd az elhagyott és mindig vágyott szülőföld volt számára, mint Babitsnak és Mészöly Miklósnak is. " Gacsályi József riportja Baka Istvánnal a szekszárdi Augusz-házban (1982. március 15.) Baka István: Szekszárdi mise. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984. 72. p. Ilia Mihály: Baka István meghalt = Búcsú barátaimtól : Baka István emlékezete / szerk.: Fűzi László. Budapest, Nap Kiadó, 2000. 242. p. 68