Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Töttös Gábor: Mozaikok egy ismeretlen Babits-képhez (Újabb és nagyon is régi kutatási problémák)

hozzáértéséről, rátermettségéről, katonai kórházi és négy éves pesti gyakorlatáról tanúskodnak. Megyénk sebesült nemeseit is itt ismerte meg, s ők annyira megszerették, hogy őt kívánták kineveztetni vármegyei főorvosnak. A főispánnak azonban saját jelöltje volt, a vitát még a király elé is elvitte, így Babits dédapja csak tiszteletbeli orvos lesz. Ebből viszont akkoriban sem lehetett megélni, ezért szántóföldet, szőlőt, kaszálót, kukoricaföldet, kenderföldet, házat vásárol, gazdálkodik , és valószínűleg régi mesterségét is gyakorolja. Könnyen tehette, mert 1815-ben nemesként jegyzik, tehát joga van ehhez, másrészt ugyanekkor mindössze hat kádármester van a bortermelő Szekszárdon. Munkaszeretetet és küzdeni tudást egyaránt lehetett tehát örökölni a dédapától, akinek persze Mihály keresztneve is hagyományozódik. S ha valaki most azt hiszi, ezen kívül más nem is nagyon köti a költőhöz, bizony csalódik. Nemcsak képét őrizte szobája falán, de utolsó születésnapjára virradóan is vele álmodik: „A dédapámnak mondtam, hogy már megint operálnak" - olvassuk a Beszélgetőfüzetekben. Ez a látszólag véletlen jelenség azonban ismét új irányba indítja el töprengésünket. Vajon a legkiválóbb hazai és külföldi orvosok tudását és gondolkodását maga mögött érző Babits miért gondol éppen arra az ősre, aki ugyan orvos volt, de ilyen műtétről nem is álmodhatott? Kivétel lenne ez a költő életében? Egész pályája, de főleg annak kezdete bizonyítja, hogy nem az, mert számára egyedül a rokoni, ismeretségi kapcsolat jelentett valódi biztonságot, nehéz időkben menedéket. A tények ismeretében mondhatjuk, hogy a honorácior rétegre, a mezővárosi társadalomra jellemző ez, de emellett családi hagyomány és tapasztalat is volt. Még szüleinek házassága is részben ennek köszönhető. Édesapja a bírókkal zsúfolásig telt szekszárdi királyi törvényszék egyik bírója 1882 nyaráig. A jogászi ügyekben jártas jövendő anyós, Cenci, pontosan tudja, hogy az a bíró, akinek nincs konkrét feladata, még nem partiképes. Különös véletlen tette azzá. A hároméves Dienes Valériával, a későbbi világhírű professzornővel játszott 1882. június 22-én nagyatyja, Benczelits Ignác, akit szélhűdés ért, s a bűnügyek kivizsgálásáért felelős bíró meg is halt. Egy hónap múlva Dombóvárott lezajlott hazánk történetének legnagyobb lincselése, amelynek során 16 horvátot vertek agyon. Gyorsan ki kellett nevezni egy új vizsgálóbírót, ilyesmibe formális beleszólása nem sokaknak van, befolyása annál inkább lehet viszont Ujfalusy Imrének, a Halálfiai Döme bácsijának, a helyi '48-asok vezéregyéniségének, Cenci sógorának. Ne zárjuk ki, hogy ők ketten faragtak partiképes vöt Babits Mihályból azzal, hogy ilyen nagy megbízatáshoz juttatták. Az eredmény nem sokáig váratott magára: a költő jövendő atyja még ez év december 12-én oltár elé vezette a már 27 éves, tehát a kor ítélete szerint vénlány Kelemen Aurórát. (Erre Babits finoman utal is a Halálfiaiban.) Nagyjából ebben az időben kezdi átvenni a család irányítását Cenci néni, a Halálfiaiban nem ok nélkül mitikus alakká növesztett nagymama. A folyamat 1881-ben, Cenci édesapjának gyöngéikedésévei indulhatott,

8 de a családi levelezésből mindez nem követhető. Meglepő módon egy eddig lebecsült és kevés figyelemre méltatott forrás, az egykori sajtó hirdetései sietnek segítségünkre. Az örökké pénzszűkében (vagy annak tudatában) élő Cenci nénit 1883 őszén váratlan kiadások sújthatják. Édesapja betegsége súlyosbodik, leánya első gyermekét várja, a szüret még csak viszi, a még el sem forrt bor nem hozza a pénzt. Ekkor kezébe veszi az ügyeket, s abból igyekszik jövedelmet teremteni, amiből lehet. Először a szomszéd szerkesztette Szekszárd Vidéke 1883. október 11-i számában jelenteti meg ajánlatát. „László utca 1272. számú házban egy három szoba, pince, padlás, kamra-konyha és előszobából álló lakás kiadandó. Bővebb felvilágosítást özv. Kelemen Józsefné ad. " Tíz nap múlva a Tolnamegyei Közlönyben betűgrafíkás hirdetés tudatja: „Eladó: zongora (hat octavos), varrógép (Singer-féle), bútordarab (szoba- és konyhabeli), kocsi (ruganyos) s lószerszám minden legjobb karban. Kiadó lakás egészben vagy részben, üresen vagy bútorozva. Bővebb értesítés: Szegzárdon Kelemen féle ház emeletén reggel 6-8 és délután 2-4 óra közt adatik. "

10 (Apró figyelmesség a földszinten lakó fiatalokkal szemben, hogy a második hirdetésben már az emelet az érdeklődés helye.) Orvosi működéséről = GUTÁI Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között = Tanulmányok Tolna megye történetéből. - (Szerk. K. BALOG János.). - Szekszárd, 1974. Tolna Megyei Tanács Levéltára 6. köt. - 210-213. p. 5 „Babits Doctor Ur vett..." = TÖTTŐS Gábor: Babits-titkok nyomában.- Szekszárd, 1991. Szekszárdi Nyomda Vállalat.- 7-13. p. 6 BABITS Mihály: Beszélgetőfúzetei. - 1940-1941. - Bp., 1980. Szépirodalmi K. -140. p. 7 BABITS Mihály: Halálfiai. - Bp., 1984. Szépirodalmi K. - 140. p. 8 A Babits család levelezése. - (Szerk. BUDA Attila.). - Bp., 1996. Universitas K. - 100. p. (Ujfalusy Imre levele) 9 Szekszárd Vidéke. - 3. évf. 42. sz. (1883. okt. 11.).- 6. p. 10 Tolnamegyei Közlöny. - 11. évf. 43. sz. (1883. okt. 21.). -4. p. 60